Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
III. A Sió-völgy története a 11. század elejétől a 18. század közepéig
A SIÓ A RÉGI OKLEVELEKBEN ÉS LEÍRÁSOKBAN 67 1897). Mezőkomáromot 1536-ban “Saar Komar” néven említik. Magyarországon járt 1664-1666. években Evlia Cselebi török utazó, aki megfordult a Balaton környékén is. Útleírásában, amit Karácson Imre (1904, 1908) fordított magyarra, többek között a következők olvashatók: „ A Sárvíz folyó a Balaton tó lába. A folyó... Szegszárd vára előtt Jeni-Palánka nevű híd alatt folyik el s nem messze onnan a Dunába ömlik.” Majd másutt: „... a fahíd alatt a Sárvíz folyó nevű egészséges víz folyik, mely a Koppán és Kaposvár várak előtt levő Balaton tónak lefolyása, mely Simontornya várát is érintvén, a Jeni vár közelében a Duna folyóval egyesül”. Evlia Cselebi, ha nem is írt le helyesen mindent, amit látott, nem tévesztette össze a mai Siót a Sárvízzel. Bizonyítja ezt, hogy szerinte a Balaton tó kifolyása Simontomyát érintve tartott a Duna felé. Más forrásból is úgy tűnik, hogy a Balatonnak a Sió völgyében kifolyó vizét a 14. századtól kezdve egészen a 17. század végéig Sárvíznek nevezték. 1690-ben Csákány Ferenc simontornyai harmincados a következőket írta: „A Kapos a Koppányból ered és a Balaton tavából táplálkozó Saár nevű folyóval együtt Siónak neveztetik”. Csákány tévedett, amikor úgy vélte, hogy a Kapos a Koppányból ered, de mindez nem teszi hiteltelenné azt az állítását, hogy a Kapós és a Balatonból „táplálkozó” Saár folyó54 egyesülése utáni folyószakaszt Siónak nevezték. Az akkori szabályozatlan állapotok között ugyanis ezen a vidéken - a fő- és mellékfolyásokat illetően - csak kevesen ismerték a valós helyzetet. A Csákány írásában kö- zöltekből arra lehet következtetni, hogy a Sió név55 használata a Sió völgyében lefolyó vízre vonatkoztatva csak a 17. század utolsó évtizedeiben kezdődött el Ozora és Simontornya környékén, s később a 18. század elején terjedt ki a vízfolyás teljes hosszára. A Sióról az első leírást Bél Mátyás készítette 1736 körül a „Notitia Comitatuum Veszprimiensis Simighiensis et Szaladiensis” latin nyelvű kézirata részeként. A kézirat eredeti latin szövege 1942-ben, majd annak Lukács Károly általi fordítása és ismertetése 1943-ban megjelent a tihanyi Magyar Biológiai Kutatóintézet Közleményei c. kiadványban (Lukács 1943a). Bél Veszprém megyére vonatkozó leírását Takáts Endre (1989) is lefordította és az a Veszprém Megyei Levéltár kiadványaként jelent meg, s amelyben kiegészítésként LuKÁcs-féle fordítást is közölték. A két fordítás szövege lényegében azonos, de néhány helyen eltérő értelmezés található bennük. Ezért alábbiakban Lukács (1943a) szövegét idézve zárójelben Takáts szövegét is idézzük ott, ahol az fogalmilag eltér LuKÁCsétól. A Balaton rövid ismertetése után Bél Mátyás az általa Sívó-nak nevezett Sióról a következőket írta: „Dél felőli részéből a tónak az, a vízmennyisége amelyet már befogadni nem bír, a Sivó folyóba ömlik ki. Ez a mi megyénk és Somogy határvonalát alkotja. Ez azonban csak akkor vezet le béíven vizet, ha ez a tóban nagy bőségben, mondhatni csordultig van; egyébként száraz időszakban, amikor maga a tó is visszahúzódik, néha megszűnik benne a vízfolyás. (... szárazság idején a tótól visszahúzódik, s így néha megszűnik azt szolgálni;) Ilyenkor a mély folyó helyén kiszáradt meder ásitoz, mely azonban, ha az időjárás nedvesre fordul, újra csak megtelik, (...a mély folyó nevet, medre kiszáradván, elveszíti, majd más időjárás alkalmával újból visszaveszi.) De amíg meg nem indul a kiáramlás, a tó felőli első szakasznál is kényelmesen lehet átgázolni rajta; odább azonban, mihelyt a térszín lejtőssége folytán jobban megindul, olyan mély és erős lesz a folyása, hogy mindjárt malmot is hajt és nincsen állat, amely egykönnyen átgázolhatna rajta. (De amennyire szétterül először, úgyhogy kiöntéskor a tó felől tetszés szerint át lehet rajta gázolni, mihelyt aztán kiömlött onnan a víz a hely lejtőssége következtében, olyan magas és erős lesz, hogy nyomban malmokat hajt és egy állat sem tudja könnyen átgázolni.) Majd egyforma vízbőséggel és mélységgel (azonos vízmennyiséggel és magasságban) 54 Ortvay Tivadar „Magyarország régi vízrajza” c. 1882-ben megjelent munkájában: „Saar aqua, profundata aqua,, Saár víz, mély víz" (inkább kiáradt víz!). Említik a fejérvári keresztesek conventjének Suwen birtokot illető 1265. és 1269. évi okiratában a Sió jobb partja mentén Kiüti és Ádánd között. - Andrásfalvy Bertalan (1973) szerint: „Régi nyelvünkben a Sár török kölcsönsz.ó, mely mocsarat jelent". 55 Bátky Zsigmond „Séd és Sió” c. 1924-ben megjelent írásában: ....Siónak (Sijo, Séjó, Sitt, Siju, Szívó) mondják Szinnyei Tájszótára szerint Fel sősomogyban (és a Dunántúl más vidékén) a zsilipes, vízlevezető malomárkot".
