Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
3. melléklet. D. M. Meissner: A Balaton szabályozása
484 3. MELLÉKLET Az építkezést a tó alacsony vízállásánál akadálytalanul el tudták végezni. Az 1860. és 1861. években azonban mégis megemelkedett a vízszint, és elérte a 319.0 lábat. A töltéseket több helyen a hullámok és a viharok elmosták, 1862 tavaszán pedig a heves északi szelek a jeget a pályatestre szorították. A veszélyeztetett töltésszakaszokat kockakövekkel kirakott három láb magas rézsűvel védték. Ez a védelem a pályatest megvédésére kétségtelenül elég lett volna, felmerült azonban az az aggodalom, hogy a tó szabályozott kifolyásának hiányában, ha egymás után esős évek következnek, a tó vízszintje tovább emelkedhet. Ezért aztán mérlegelni kezdték, hogy vajon a további beavatkozásoknak és gondoknak nem lehet- ne-e végérvényesen elejét venni, ha a tó vízszintjét minden időkre a vasút számára biztonságos határok között tartanák. Ebben az elképzelésben a vasúttársaság érdeke találkozott a déli part, valamint a Sió-völgy nagybirtokosainak az érdekével, akiknek a birtokai teljesen elmocsarasodtak volna, vagy a szabályozatlan vízállások miatt szenvedtek, amelyek evégből már két konzorciumba tömörültek, mégpedig a Sióberki - Sió-szabályozó Társaságba és a Somogyi Balaton-szabályozó Társaságba. Az elsőt a Sió-völgy nagybirtokosai - Siófoktól Ozoráig — alapították 1834-ben, hogy a malmok elbontásával és a folyó szabályozásával a folyóban és közvetve pedig a tóban a vízszintet lecsökkentsék, ami által 5.000 holdnyi területet csapoljanak le. Ennek a társaságnak a igyekezete sajnos kudarcba fulladt, mivel azok a társulatok, amelyek a korábbi években az Ozora alatt található folyószakasz és folyók, mégpedig a Kapos és a Sárvíz (Nádor- és Sárvíz- Csatomatársaság) csatornázását és szabályozását végezték, követelték, hogy kiadásaikhoz jelentős mértékben járuljanak hozzá. - Továbbá Tolna vármegye azon félelmének adott hangot, hogy a szabályozások következtében ezen alsó szakasz csekély keresztmetszete miatt árvíz fenyeget, ráadásul a tó keleti részének Veszprém megyei lakosai is tiltakoztak, és a szárazra került tófenék miatt birtokaik elhomokosodásától tartottak biztosítékokra és kárpótlásra tartottak igényt. A Sióberki Társaság tevékenysége ezért csak a Mezőkomáromi malomjövedék megvásárlására korlátozódott. 1847-ben Somogy vármegye nagybirtokosaiból két társaság alakult, alapvetően azzal a céllal, hogy a Sió folyó szabályozása által a tó akkori szintjét 4 láb 8 hüvelykre7 szállítsák, és ezáltal a déli parton körülbelül 40.000 hold földet lecsapoljanak, valamint 6.000 hold8 új termőterületet nyerjenek. Tevékenységét a Kilitinél lévő felső malom jövedékének kiváltásával kezdte, majd elkészítette az egész vállalkozás tervét, és elkezdte magát a földmunkát is Siófok és ezen malom közötti szakasz kiásásával. A munka folytatását az 1848-as események megakadályozták, és a vállalkozás a tulajdonosok és a hatóságok ismételt erőfeszítései dacára sem indult újra. A Déli Vasút-Társaság 1861-ben ezzel a két érdekeltséggel vette fel a kapcsolatot, a cs. k. kormány pedig mind velük, mind pedig a már említett másik korábbi társaságokkal és a partmenti lakosokkal való tárgyalások vezetésére gróf Zichy Ferenc titkos tanácsos urat királyi biztossá és elnökké nevezte ki. A tárgyalások során a szabályozási tervekre vonatkozóan az alábbi alapfeltételeket rögzítették: a. A tó és Ozora közötti valamennyi malmot el kell bontani. b. A helyes keresztmetszetet az eséshez és a talajhoz igazítva az egész folyó hosszában helyre kell állítani. c. Valamennyi erős kanyarulatot a lehetőségek szerint át kell vágni. d. A Sió folyónak új torkolatot kell adni, éspedig olyan mélyre kell ásni, hogy feltöltődése többé ne következhessen be, amit a beléje épített védtöltésekkel kell biztosítani. 7 4 láb 8 hüvelyk = 1,47 m. 8 Meissner külön nem jelölte meg a „Joch” területnagyságát, ezért a hold ebben az esetben és a későbbiekben magyar holdat jelenthetett, mivel a korábbi lecsapolási tervekben, ill. előzőleg a Sió „kitisztításánál” ehhez hasonló nagyságú magyar holdnyi terület kiszárítása szerepelt. 1 magyar hold = 1200 négyszögöl = 4316 m2.
