Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
1. melléklet. Krieger Sámuel: A Balaton szabályozása
442 1. MELLÉKLET Ezeknek a mocsaraknak okozói a következők: 1. Korpád uradalomtól Kaposfőig a források feltartóztatott vize, amelyek a berkeken át keresik maguknak az utat, és mielőtt keresztülvághatnák rajtuk magukat, szétterülnek, és a területet szükségszerűen mocsárrá változtatják. 2. Innen Dombóvárig és Szarvasd pusztáig olyan források fakadnak, amelyeknek nincs medre, vagy ha van is, el-eltünik, a mocsarak többi részét növelvén, de ezen okokon túlmenően szerepet játszik a medernek a bele ömlő vizek levezetésére alkalmatlan volta is. 3. A malomgátak által, amelyek a vizet nemcsak a mederből szorították ki, hanem a megemelt vízszinttel az egész völgy területét elárasztották, és jelentős távolságba visszaduzzasztották. A lefolyásukban gátolt források mocsarakat hoznak létre. Azáltal ugyanis, hogy a vizek nem találnak kiutat, az egész rét felszínét elárasztják, a talajt feláztatják, és átitatván azt, megfosztják tartásától. A Somajom [Szomajom] és Korpád körüli, a kiáradó vizek által fellazított és tocsogós területek ezt a megfigyelést támasztják alá. A meder hibájából keletkeznek a mocsarak. Mivel semmiféle mélyedés nincsen, amely az érkező vizet befogadhatná, a teljesen sík rétet elárasztja, talaját fellazítja és feláztatja, sásasokat és nádasokat hoz létre, és saját mocsarat éltet. A megszakított medret csak olybá lehet venni, mintha szinte semmiféle meder nem létezne. Miután ugyanis a mélyedések megteltek, nincs ok arra, hogy ez a terep egyenetlenségeiben, gödrökben pangó holt víz munkára fogható lenne. A malmok feje a vizet a mederben felduzzasztja, és mivel a medernek vagy semmilyen, vagy bizonyos helyeken csak egészen sekély partja van, következésképpen a meder, ha nem is teljesen, de nagyrészt megszűnik és megsemmisül. Nehogy azonban a felduzzasztott víz a malom elől megszökjön, nagy költséggel malomgátakat építettek, és még nagyobbakkal tartják ezeket fenn, megakadályozva ezzel az egész völgy vizének a lefolyását. Ezek hatása és következménye annyira szembeötlő és kézenfekvő, hogy a magyarázat alól, azt hiszem joggal, felmentve érezhe- tem magamat. Egyedül, amiért a malomtöltéseket meg kell vizsgálnom az az, hogy vajon a gazdaságosság követelményének megfelelnek-e? Ahhoz ugyanis, hogy a gátak által összegyűjtött vizet a malmok fel tudják használni, azok fejét ennek a tározónak a legnagyobb mélysége alá kell építeni, hogy a legnagyobb vízínség idején is képes legyen minden vizet a malomkerekekre vezetni. A kaposi malom és töltések esetében azonban éppen az ellenkezőjét láthatjuk, mivel a malmot a természetszerűen magasabban fekvő partra építették, mint a völgy középmélysége. A gátak néhány helyen két öl mélységű vizet is tartanak, ugyanakkor a malmok a zsilip helyzeténél fogva - a felszíntől számítva - alig egy-két lábnyit tudnak felhasználni, így a többi 10 lábnyit teljesen ok és haszon nélkül fogták fel, ezért nem csoda, ha elsősorban nyáron, az olyan bőséges vízkészlet ellenére is vízhiánnyal küszködnek, és kínos szárazság sújtja a malmokat. Általában minden malom esetében fennállnak ezek az okok, ezért nem akartam javaslataim bizonyításánál részletekbe bocsátkozni, helytállóságukat ugyanis a tapasztalat igazolja. Az egész völgy elzárására épített figyelemreméltóbb malomgáttal létrehozott 14 ilyen mocsarat különböztetünk meg. Ezek a következők: 1. A kaposfői malomnál - az I betűvel jelzett. 2. A kapós-újlaki malomnál - K betűvel jelzett. 3. A keceli malomnál - 1 betűvel jelzett. 4. A kaposvári malomnál - m betűvel jelzett.
