Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
1. melléklet. Krieger Sámuel: A Balaton szabályozása
Krieger Sámuel A BALATON SZABÁLYOZÁSA' A felkent Apostoli Császári Fenség, özvegy Mária Terézia császárnőnek, Magyarország, Csehország, valamint Horvátország, Dalmácia és Szlovénia királynőjének dicsőséges uralkodása alatt; a méltóságos Felső- és Alsó-Surányi Sigrai [sic] Károly, a római császár és apostoli királyi felség kamarásának, a királyi hetes tábla tanácsa tagjának, tekintetes Somogy vármegye főispánjának elnökletével a Sárvíz, a Sió, a Kapos folyók, és a Balaton tavának szabályozására kegyesen delegált Nagyméltóságú Királyi Küldöttség számára a Kapósról, a Sióról és a Balaton taváról készült leírás, valamint ezek szabályozása által a tavak és mocsarak kiszárítására, valamint a Dráva és Duna folyók közötti összeköttetés megteremtésére kidolgozott terv. Méltóságos Császári-Királyi Biztosság A Kapos és a Sió folyókat, valamint a Balaton tavát ábrázoló térképek érthetőbbé tételére csatolom alázatos jelentésemet és tervemet, nehogy azonban a Nagyméltóságú Királyi Küldöttséget sok, már ismert dologgal fárasszam, a tárgyat a lehetőséghez képest röviden és táblázatokba rendezve adom elő, mégpedig: I. A Kapos folyóról és mocsarairól szóló jelentés A Kapos folyó a tekintetes Somogy vármegyéhez tartozó Kis Korpád birtok közelében ered. 52 800 öl1 2 hosszan ugyanezen Somogy vármegyében kanyarog, majd Baranya és Tolna vármegyék egy részét érintve a Némethi birtok és Dád puszta alatt a Sióval, Simontornya mezőváros alatt pedig a Sárvízzel egyesül. Különböző források, erek, és patakok vize gyarapítja, amelyeket az I. táblázat mutat a szóban forgó folyóba percenként bejutó víz mennyiségével. Már a kapós-újlaki malomnál kezdődően egészen a Sárvízig a mélyebben fekvő részeket és mocsarakat nem elhanyagolható mennyiségű vízzel árasztja el, és a rendkívül kies völgyet ellepi, amely pedig ezen vizektől való megszabadítása után tulajdonosai számára nagyon hasznos volna. Ezekhez a kaposi mocsarakhoz még három másik említésre méltó kapcsolódik, mégpedig a C-vel jelölt toponári, a D-vel jelölt orciti és az M-mel jelölt koppányi. Bár a fent említett mocsarak hatalmas kiterjedésük miatt megérdemelnék, hogy a lecsapolásban külön is foglalkozzunk velük, mindazonáltal mivel a különböző dolgokat különbözőképpen kell tárgyalni, ezenkívül a kaposi mocsarak kiszárítása előtt eredmény ezek kiszárítását illetően nem remélhető, továbbá pedig a toponári mocsarakban már végeztek bizonyos, tulajdonképpen nem is eredmény nélküli munkálatokat, mivel azonban erre felhatalmazva nem vagyok, ezeket ebbe a műbe beemelni nem akartam, csupán csak kellemetlen szomszédságuk miatt történik róluk említés. 1 A latin nyelvű terv eredeti címe: „...Fluviorum Kapos, Sió, et Lacus Balathon descriptionem deque eorumdem Regulatione Lacunarum ac Paladum exsiccatione, ac Fluviorum Dravi, et Danubii procuranda Communicatione elaboratum Projectum” (., ...A Kapos, a Sió folyókról és a Balaton taváról készült leírás, valamint ezek szabályozására, kiöntéseik és mocsaraik kiszárítására, továbbá a Dráva és Duna folyók közötti összeköttetés megteremtésére kidolgozott terv"). A Krieger által készített, saját kezűleg aláírt kézirat az OSZK kézirattárában Föl. Lat. 3920. számon található. Könyvünk számára fordította: Deák Antal András. A kézirat keletkezésének körülményeit, részletes elemzését lásd könyvünk V. fejezetében! 2 1 bécsi öl = 1,896 m
