Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)

XI. A Balaton vízállásának változásai a siófoki leeresztő-zsilip megépítésétől napjainkig

XI. A BALATON VÍZÁLLÁSÁNAK VÁLTOZÁSAI A SIÓFOKI LEERESZTŐ-ZSILIP MEGÉPÍTÉSÉTŐL... 417 2,35 métert tett ki, abban az időben, amikor a Balatonból a siófoki zsilipen keresztül elvileg 17-18 m3/s vízmennyiséget már le lehetett ereszteni. A vízállásnak a »0« pont alatti -42 cm-re csökkenését nem csu­pán a vízeresztés idézte elő, hanem a többéves katasztrofálisan aszályos időjárás, amit a Fertő-tó és a Ve­lencei-tó kiszáradása is igazol. A +193 centiméteres vízállás-emelkedés viszont 80 m3/s vízemésztő-ké- pességű zsilippel és ennek megfelelő Sió-mederrel elkerülhető lett volna. Ennek a két szélsőséges víz- szintváltozási időszaknak szemléltetésére elkészítettük az 1863-1882 évek, és összehasonlításul az 1963-1982 évek vízállásának grafikonját, ami a 416. oldalon lévő ábrán látható. A grafikonon szembetűnően látszik a két időszak - amelyek között száz év az időkülönbség -, víz- szintingadozásainak eltérései. Az igen csapadékos 1960-as évek periódusának 1965. évi +113 cm-es víz­állásmaximumra például 80 cm-rel kisebb, mint a hasonlóan csapadékos 1882. év vízállásmaximuma. Az 1863-1882 közötti időszakban bekövetkezett két szélsőséges vízállási periódust indokolt részlete­sebben is ismertetni, mivel ezekhez hasonló mértékűek és időtartamúak azóta sem fordultak elő. Cholnoky (1918) által publikált vízállás adatok azt mutatják, hogy a tó vízállása 1865. október 3-7. kö­zött süllyedt először a siófoki vízmérce »0« pontja alá. de azután november elejéig lassan +4 cm-ig emelkedett és egész novemberben ezen a szinten maradt. Decemberben ismét csökkenni kezdett a vízszint egészen a »0« pontig, majd 1866. januárjától április elejéig megint emelkedett +11 cm-ig. Erről a szint­ről május 25-én került újra »0« pont alá a víz, és ettől kezdve folyamatos csökkenéssel október elejéig -30 cm-re apadt a Balaton, s ezután kisebb ingadozással süllyedt a vízállás a november 30-i legalacso­nyabb, -42 cni-es szintre. Az 1866-1867 fordulóján -33 cm-t mutatott a vízmérce és április 5-ig a »0« pont alatt ma­radt a vízszint, amikor 10 nap alatt +7 cm-re való emelkedés történt, de azután újbóli csökke­nés következett be, és május közepétől ismét »0« pont alatt volt a vízállás, s az év végéig úgy is maradt. 1867-ben a lega­lacsonyabb vízállást, a -34 cm- t, szeptember 23. és október 2. között mérték. 1868-ban az év kezdetén még -20 cm volt a tó vízszintje, de gyorsan, február 15. után »0« pont fölé emelke­dett, és májusban +34 cm-rel te­tőzött, ezután is »0« pont fölött maradt, néhány november végi nap kivételével az év végéig. Az 1869. év +12 cm-es vízállással kezdődött, ami májusban az előző évhez hasonlóan +32 cm-ig emelkedett, au­gusztus 25-től pedig »0« pont alá süllyedt, és december közepéig maradt az alatt. 1870. január végétől október elejéig +20 és +45 cm között változott a vízállás, és 1870-1871 fordulóján mért +58 cm-es szint után, 1871. március 1-én elérte a +75 cm-t, majd a következő hónapban +93 cm-rel tetőzött, ami­vel lezárult ez a szélsőségesen alacsony vízállású periódus, amely tulajdonképpen január elejével már véget ért. Az előbbiek azt bizonyítják, hogy az igen száraz, meleg (aszályos) időjárási viszonyok mel­lett a téli hónapokban - ha csak csekély mértékben is - vízállás emelkedésre lehet számítani, a nyári vízszintcsökkenés viszont a szokásosnál nagyobb mértékű. A Balaton évi minimális és maximális vízállásai (1920-2005)

Next

/
Thumbnails
Contents