Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
X. A Balaton vízszintjének szabályozása 1947–2003 között
X. A BALATON VÍZSZINTJÉNEK SZABÁLYOZÁSA 1947-2003 KÖZÖTT 397 leütésében398 a vízrajzi kutatásokkal kapcsolatban világosan megfogalmazták, miután a VITUKI-ban módszer-fejlesztést végeztek a vízmérleg két alapvetően fontos összetevőjének, a hozzáfolyás- nak és a párolgásnak pontosabb számítására. A jelentés ezekre vonatkozó szövegét teljes egészében „A Balaton múltja és jelene” c. könyvünkben közöltük.399 A Balatoni Vízügyi Kirendeltség vízrajzi csoportja 2003-tól kezdve a Balaton évi vízmérlegét a következők szerint számítja: K = C + H-(P + Vk + L) vagyis a tó vízkészletének változása (K) egyenlő a tó felszínére hulló csapadék (C) és a felszíni hozzáfolyás (H) együttes összegéből levont vízfelszíni párolgás (P), a tavat közvetlenül érintő vízelhasználás (V^), valamint a Balatonból a Sión keresztül levezetett víz mennyisége (L). Az egyes vízháztartási tényezők adatai a számításban tómm-ben kifejezve szerepelnek. Dr. Szesztay Károly (sz. 1925), a Balaton vízháztartásának kutatója a VITUKI-ban az 1960-as években A záróhibák szétosztását a BVK az általa kidolgozott értékelési mód szerint végzi, ami eltér a korábbiaktól. A 2004. évi vízmérleg-készítésről az éves jelentésben az olvasható, hogy a záróhibák szétosztásakor a csapadékok havi értékeit a mérleg készítése során 7 mm-rel növelték, így az éves csapadékösszeg 660 mm lett. A hozzáfolyás éves összegét csak 16 mm-rel kellett növelni, s ezzel a hozzáfolyás 552 mm-re módosult. A párolgások értékeit éves szinten 52 mm-rel, 778 mm-re csökkentették. A közvetlen vízelhasználások évi 24 mm-es összegét nem változtatták, a tóból való vízeresztés adatán pedig nem lehetett volna változtatni, mert egyetlen m3 vizet sem folyattak el a Sión, így az 0 értékű volt. A számított és a mért készletváltozás különbsége, a záróhiba -75 tómm-nek adódott. A hibák szétosztása a bevételi és kiadási (párolgás) oldalakat +23/—52 arányban módosította. A természetes Baranyi Sándor (sz. 1927), vízkészlet-gazdálkodás — mivel a hűvös nyár következtében a tó párol- a Balaton vízrajzi viszonyainak gása átlag alatti volt - plussz 434 tómm-t tett ki. tudományos kutatója a VITUKI-ban az 1960-1980-as években A Balaton egyes vízháztartási tényezőire vonatkozó főbb adatok röviden a következőkben foglalhatók össze. A tóra hulló csapadék (C) mennyiségét, annak havi és évi, valamint sokévi átlagait egyes part menti településeken létesített csapadékmérő állomások mérési adataiból számítják ki. A 19. században a következő helyeken létesítettek meteorológiai állomást: 1871-ben Keszthelyen, 1874-ben Balatonfüreden, 1886-ban Balatonarácson, 1891-ben Badacsonytomajban, Tihanyban. Siófokon, Balatonalmádiban, 1893-ban Balatonkenesén. A 20. század első évtizedeiben Balatonszemesen, Balatonszabadiban, Szántódon, Balaton- akaliban, Balatongyörökön, Fenékpusztán és Balatonkeresztúron hoztak létre újabb állomásokat. A meteorológiai állomások száma az 1960- as 1970-es években volt a legnagyobb, amikor húsznál több állomás működött a tóparti övezetben. 398 VITUKI (1991): „A Balaton kutatásának szintézise 1986-1990". Témaszám: 7612/3/1697 399 Virág (1998) 210-212. p.
