Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
X. A Balaton vízszintjének szabályozása 1947–2003 között
398 X. A BALATON VÍZSZINTJÉNEK SZABÁLYOZÁSA 1947-2003 KÖZÖTT Jóllehet hét meteorológiai állomás több mint százéves idősorral rendelkezik, a VITUKI tudományos munkatársai a számítások elvégzéséhez elegendőnek tartották az 1921-től kezdődő adatokat felhasználni. Az 1921-1950 közötti években a Balatonra hullott csapadékot 10 állomás adataiból a Thiessen- poligon módszerrel, az 1951—1970. évekét pedig számtani átlagolással számították ki, havi, félévi és évi bontásban. Ezeket az 50 évre kiterjedő eredményeket Baranyi (1975a) táblázatban közölte. Az 1971—1995 közötti időszakra vonatkozó adatokat - az előbbinél nagyobb számú állomás észlelései alapján - szintén Thiessen-poligon módszerrel határozták meg. Az 1996-2003. évek csapadékértékei 14, illetve 10 állomás adatainak számtani átlagát jelentik. Az átlagok ismertetése előtt szólni kell arról a sajátos helyzetről, ami a Balaton és part menti területeinek csapadékviszonyait jellemzi. Péczely György (1974) „A csapadék eloszlása a Balaton térségében” c. írásában így írt a Balaton helyzetről: „A csapadék közismerten szeszélyes éghajlati elemünk, s ez nemcsak területi eloszlásra áll, hanem időbeli változékonyságára is... Jóformán minden hónapban lehet olyan mérvű szárazság, hogy a havi csapadékösszeg a 10 mm-t sem éri el, január kivételével pedig 100 mm-t jóval felülmúló havi összegekre is számíthatunk. A nyári hónapokban 180-200 mm közötti maximumokra is számítanunk kell... A csapadékbizonytalanság, azaz a csapadékösszegek ingadozása általában együtt növekszik a havi átlagos csapadék mennyiségével, s nyár derekán a legnagyobb, amikor már egy-két heves zápor erőteljesen megemelheti a havi összeget. A csapadék évi összegének 430—450 mm körüli minimuma arra utal, hogy a Balaton térségében, hazánk e viszonylag csapadékosabb táján is előfordulhatnak súlyosabb aszályos esztendők, míg csapadékbő éveink a Balaton délnyugati részén 1100 mines évi csapadékösszegekkel is zárulhatnak." A tóparti meteorológiai állomások által mért csapadékadatok igazolják Péczely megállapítását a szeszélyes területi eloszlásra és időbeni változékonyságára vonatkozóan. Ennek szemléltetésére az 5. táblázatban bemutatjuk a Balaton Keleti-medencéje körüli három, valamint a Keszthelyi-medence körüli ugyancsak három állomás 1998. és 2000. év februári, szeptemberi és évi összes csapadékadatát, továbbá összehasonlításul a Balaton átlagaként számított értékeket. 5. táblázat. Néhány tóparti meteorológiai állomás csapadék adatainak összehasonlítása (mm) Mérőállomások 1998. év 2000. év Február Szeptember Évi összes Február Szeptember Évi összes Balatonalmádi 0,4 109,0 686 10,2 34,9 434 Balatonfiired 0,5 112,0 683 10,2 31,5 415 Siófok 1,7 104,0 682 8,9 27,9 424 Balatongyörök 19,4 157,0 921 12,8 64,1 673 Balatonkeresztúr 3,2 158,8 802 38,4 25,5 413 Keszthely 2,0 143,1 793 3,2 46,5 367 Balaton átlag 5,0 126,0 734 13,0 38,0 457 az 1921 1995. évek átlaga 34,0 55,0 621 34,0 55,0 621 Az adatok szerint 1998 februárjában Balatonalmádiban lehullott fél mm-nél kevesebb csapadék a 75 éves adatsor februári átlagának 2%-a, a tó 1998. évi februári átlagának 10,3%-a volt. Ezzel szemben a Balatongyörökön mért 19,4 mm a 75 év februári átlagának 57%-át, a tó 1998. évi februári átlagának csaknem a négyszeresét tette ki. Nem ilyen nagyok az eltérések a 2000. febmári adatoknál, amelyeknél a keszthelyi 3,2 mm a legkisebb. Igen nagyok az eltérések az 1998. és a 2000. évi szeptemberi adatok között. Az éves csapadékmennyiségek te
