Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
X. A Balaton vízszintjének szabályozása 1947–2003 között
394 X. A BALATON VÍZSZINTJÉNEK SZABÁLYOZÁSA 1947-2003 KÖZÖTT Ennek a zsilipkezelési szabályzatnak az előírásai 20 évig voltak érvényben. A szabályzatot Ligeti László (1980) szerint az alábbi követelmények figyelembevételével dolgozták ki és alkalmazták a gyakorlatban: „A szabályozási vízszintek az évek túlnyomó többségében előállíthatok legyenek, ezért az előírt vízszintek bizonyos mértékig követik a tó természetes vízjárását. - A vízállás ne haladja meg a felső +100 cm-es szabályozási vízszintet, a lehető leghosszabb ideig annak közelében legyen. - A vízkészlet őszi-tavaszi növelésével (tárolásával ) a nyári legkisebb vizek idején a vízszint a lehető legmagasabb legyen. A korábbi zsilipkezelési szabályzat 60 cm-es maximális vízszintingadozást engedett meg, és ezen belül a havi vízszintek sávját 20 cm-ben határozta meg az akkori 50 m3/s maximális leeresztő kapacitás figyelembevételével. Az új zsilipkezelési szabályzat... éves viszonylatban 30 cm-es, havi vonatkozásban pedig csak 15 cm-es vízszintingadozást engedélyez. A tó vízszintje a jelenleg előírt vízállástartományokban rendkívüli időjárási helyzetben nem szabályozható. Ritka gyakorisággal előfordulhat +70 cm alatti vízállás is, illetve a +100 cm-es értéket néhány cm-rel rövid időre meghaladhatja. Az új zsilipkezelési szabályzat előírásainak betartása esetén nagyobb valószínűséggel lehet a vízgazdálkodás komplex igényeinek megfelelő optimális vízállást előállítani mint korábban. A szabályzat előírásainak értelmében nyitni kell a zsilipet, ha a tó középvízszintje a megadott felső értéket eléri és az időjárási körülmények, illetve az előrejelzés alapján további vízszintemelkedés várható. Teljesen zárva kell tartani a zsilipet, ha a tó vízállása az alsó határértékre süllyed. A két határérték között a vízeresztést vagy annak szüneteltetését a vízgyűjtő hidrometeorológiai tényezői, valamint az előrejelzések alapján kell végezni, összhangban a vízszintszabályozás általános irányelveivel. A zsilipen a vízeresztést mindenkor a Sió-meder állékonyságának figyelembevételével kell végezni, úgy, hogy lehetőleg az egyéb vízgazdálkodási érdekek is (hajózás, halászat stb.) kielégíthetők legyenek a vízszintszabályozás sérelme nélkül. Annak ellenére, hogy a leeresztő zsilip vízeresztő képessége 80 m3/s, kívánatos, hogy a vízeresztések 30—50 m3/s vízhozammal történjenek, ugyanis a Sión történő vízeresztéseknél még tekintettel kell lenni a Kapos, a Nádor-csatorna és a Duna árhullámainak levonulására, illetve az azokon levő jégzajlásra is. A szabályzat értelmében - a Sió-csatorna öblítését kivéve - csak vízszintszabályozási célból szabad vízeresztést végezni. A szabályzat előírásai szerint május 1-től szeptember 30-ig terjedő időszak kivételével a hajózás, öntözés, halászat stb. vízigényeinek kielégítésére a vízszinttartomány felső ha rmadában levő vízkészlet is felhasználható, de az nem veszélyezteti az üdülést és a tó vízháztartási egyensúlyát... A szabályzatot segédletek egészítik ki, közülük egyik a BME Vízgazdálkodási Tanszék munkája, amely inkább a vízszintszabályozás tervszerűségét, mint az előrejelzést szolgálja, mivel az előző hónap vízállása alapján a következő hónapban szükséges leeresztésről tájékoztat ...a másik segédlet ...a Balaton tényleges vízállásához határozza meg a zsilipnyitás mértékét. A bővített Sió-zsilip hitelesítésekor először csak 40 m3/s vízhozamot lehetett leereszteni, és a vízhozamgörbéket 80 m3/s-ig extrapolálták. Később 60 m3/s vízleeresztésnél végzett mérések igazolták a vízhozamgörbe helyességét. A Muszkalay László által készített jelentés leszögezi, hogy a vízhozamgörbék csak a zsilip emésztőképességére vonatkoznak és nem a Sió mederre, mivel annak alsó szakaszán a vízállás a tervezettnél még kedvezőtlenebb, 55 m3/s-nál nagyobb vízhozam esetén az alsó szakasz duzzasztó hatása fokozottan érvényesül.” Az idézettek az 1977-1979. évi viszonyokat tükrözik. A következő évtizedben az OVH illetékes főosztályai és a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (Székesfehérvár) egyaránt arra törekedtek, hogy az üdülési főszezonban ne csökkenjen a tó vízállása +90 cm alá, amit két júliusi és hat augusztusi hónap kivételével sikerült elérni. 1980-1989. években egyszer fordult elő alsó szabályozási szintnél alacsonyabb, +67 cm-es vízállás, viszont minden évben hosszabb-rövidebb ideig +100 cm-nél magasabb vízállások voltak, túllépve a felső szabályozási szintet. Végül is tíz éven keresztül sikerült a vízállást a felső szabályozási szint közelében tartani úgy, hogy a tó vízfeleslegét a csapadékosabb években is mindig a kellő időben lebocsátották. Az 1990-es évek első felében mindinkább megerősödött szakmai körökben az a vélemény, hogy a tavaszi-nyári hónapokban a +100 cm fölötti vízállás előnyös a tó vízminősége szempontjából, és az aszályos években is lehetővé teszi, hogy az üdülési idényben a vízszint se süllyedjen túlságosan alacsonyra.
