Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
IX. Új zsilipek építése Siófokon. A Sió-csatorna bővítése és karbantartása 1947–2002 között
384 IX. ÚJ ZSILIPEK ÉPÍTÉSE SIÓFOKON. A SIÓ-CSATORNA BŐVÍTÉSE ÉS KARBANTARTÁSA... Igen figyelemre méltó, amit a Sió által szállított hordalékra és a mű helyének talajviszonyaira vonatkozóan közöltek: „A Sió völgye kis esésű, a betorkolló mellékvízfolyások azonban nagy esé- sűek. Ezek igen sok - túlnyomórészt lösztalajból származó - lebegtetett hordalékot juttatnak a Sióba; a Vízgazdálkodási Adatgyűjtemény szerint évi 40-45 ezer m3-t. Az újabb vizsgálatok ennél lényegesen több, évi 200-300 ezer m3 hordalékról tesznek említést. Mindenesetre a torkolati mű megépülte után számottevő iszaplerakódás várható, amelynek eltávolítására rendszeres kotrásra lesz szükség. A torkolati mű helyén felül iszap- és agyagtalajok találhatók. Ezeket lefelé iszap, majd homok követi. Közülük a homok folyósodásra hajlamos. A homokréteg 19-22 m mélységig terjed, majd innen 40-45 m mélyen fekvő pannon agyagfekűig kavicsos homok és homokrétegek váltják egymást. A fúrásokban a terep alatt 12-23 m mélységben farönköket találtak. Több szempont mellett ez a körülmény tette indokolttá a nyitott munkagödörben történő alapozást. Megjegyzendő, hogy... a Sió jelenlegi alsó szakasza, ahol a műtárgy épül, még száz évvel ezelőtt Duna-meder volt." A Sió-torkolati mű ünnepélyes avatása 1974-ben. A torkolati mű zárt állapotban megakadályozza, hogy magas dunai vízállás mellett a Duna visszaduzzasztva a Siót - árvizet okozzon a térségben. A torkolati mű tervezése során több változatot vizsgáltak meg, végül olyan beruházási programot fogadtak el az illetékesek, ami fő létesítményekként a Sió völgyét védő új mederáttöltéses árvízvédelmi töltés, és a Sió vizének levezetését biztosító torkolati műtárgy - a duzzasztómű és a hajózsilip - megépítést tartalmazta, felvízi és alvízi mederátvágással. Az elfogadott terv szerint a torkolati mű duz- zasztási szintje 87,50-88,50 m A.f. szintek között változik. Tenyészidőben az alacsonyabb duzzasztási szint tartását vették számításba. A magasabb, 88,50 m A.f. szintre a tervezők szerint viszonylag ritkán, csak a 3,5 m merülési igényű hajózás esetén van szükség.393 A megvalósult Sió-torkolati mű (más néven árvízkapu) létesítményeinek részeként 1968-ban elkészült a 8 m koronaszélességű, aszfaltos makadám burkolattal ellátott új árvízvédelmi töltés. Ez a Sió bal parti töltésének 1+762 sz. szelvényéből indul ki, és a Duna jobb parti töltésének 27+600 sz. szelvényéhez csatlakozik. A torkolati műtárgy megközelíthetőségére a szekszárd-keselyűsi úttól a dunai árvízvédelmi töltésig bekötőgát épült, amely kirekeszti a Sió tározott vizeit a keselyűsi vadászház melletti hullámtérről. A töltésépítések során 450 ezer m3 földet mozgattak meg. Maga a torkolati műtárgy egy 13,50 m szabad nyílású duzzasztóműből, és egy 13,50 x 95,00 m hasznos alapterületű (1500 tonnás, maximálisan 92,0 m hosszú és 13,0 m széles hajó átengedésére alkalmas) hajózsilipből áll, amely utóbbit a baloldalon helyezték el. A duzzasztómű szegmens elzáró-szerkezettel készült. A hajózsilip felső nyílása egy redőnyös síktáblás merülőkapuval, az alsó pedig két támkapuval zárható. Ezek közül az egyik az ún. hajózási támkapu, amely a legmagasabb dunai hajózási vízszintig biztosítja a zsilipelést olyan esetekben, amikor a Sió felső irányából áll elő a vízlépcső. A má393 A Sió-torkolati művet 1973. december 28-án helyezték üzembe, s ettől kezdve duzzasztóműként szolgált a Sió felsőbb szakasza irányában, s árvízkapuként működött a Duna rövid ideig tartó árvizei és magas vízállásai idején.
