Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
IX. Új zsilipek építése Siófokon. A Sió-csatorna bővítése és karbantartása 1947–2002 között
A SIÓ-TORKOLATI MŰ (ÁRVÍZKAPU) LÉTESÍTÉSE A DUNAI TORKOLAT ELŐTT 385 sik az ún. árvízi támkapu, amely a dunai jeges árvizek kizárására alkalmas. A hajózsilip töltése és ürítése az elzáró-berendezéseket megkerülő csatornákon keresztül történik. A torkolati műhöz csatlakozó árvízvédelmi töltés tengelyében a duzzasztómű felett vasbeton híd, a hajózsilip felett acélszerkezetű billenőhíd épült. Az elzáró-szerkezeteket és a billenőhidat elektromos vezérléssel, olajhidraulikus mozgató-berendezésekkel mozgatják. A mű alsó részének középső pillérjén helyezték el a vezérlőtornyot, a jobb oldali pillérbe pedig angolnafogót építettek be. A műhöz csatlakozó felvízi és alvízi öblözetben cölöpökből készült mólókat és vezetőműveket építettek. A torkolati mű villamos-energia szükségletét az árvízvédelmi töltésen vezetett 20 kV- os vezeték szolgáltatja. A torkolati művet 100 éves működési időtartamra tervezték úgy, hogy figyelembe vették azt is, hogy a későbbiekben majd megépül a többi négy - a sióagárdi, a sárszentlőrinci, az ozorai és a juti - vízlépcső is. A torkolati mű üzembe helyezése óta eltelt több mint három évtized, de a tervezett vízlépcsők közül egy sem valósult meg. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy 1974. július 1-én az OVH Vízügyi Műszaki Tanácsa úgy határozott a Balaton vízpótlásának kérdésében, hogy „...a Balaton vízháztartásának egyensúlyát megváltoztatni nem szabad, de a vízhiányok megszüntetésére vízpótlásról gondoskodni kell úgy, hogy a Balatonba »idegen« vizet vezetni nem szabad... ”, majd a VITUKI adatok és vizsgálatok valamint saját vizsgálatai alapján a V1Z1TERV megállapította, hogy .....igazolt módon nincs szük ség vízpótlásra 30 éven belül.” E szakvélemények alapján került a 2015/1979. (VII. 5.) Mt. h. számú, a „BVFP korszerűsítéséről és kiegészítéséről” szóló, kormányhatározattal kihirdetett BVFP-be az, hogy „30 éven belül nincs szükség külső vízpótlásra.” Ezzel más megvilágításba került a siói vízlépcsők ügye is, pedig az 1974-ben megjelent „Balaton monográfiá ”-ban (Tóth [szerk.] 1974) még a következők szerepeltek velük kapcsolatban: „A Sió teljes lépcsőzésének távlati terve egyébként hat vízlépcső építését irányozza elő. Ezek közül kettő, a siófoki és az alsó torkolati elkészült... A Sió-csatornázási munkák soron következő vízlépcsője a közeli években Siójut mellett létesül, elsősorban a siófoki régió...érdekében... A Duna-Sió-Balaton vízpótlási útvonal a Sió-csatornázás kiegészítéseként valósítható meg. A vízlépcsők mellé épített szivattyútelepekkel a Duna vize — átemelve, fordított vízforgalommal - kerülhet a Balatonba. E megoldásnak kétségkívüli hátránya, hogy üzembe állítása csak a csatornázás teljes befejezése után lehetséges. Ezenkívül veszélyes lehet az esetleg szeny- nyezett Duna vizének a tóba vezetése.” A Siófok-Kilitinél megépített duzzasztó a Sió-csatorna hajózhatóságának fontos műtárgya
