Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
IX. Új zsilipek építése Siófokon. A Sió-csatorna bővítése és karbantartása 1947–2002 között
382 IX. ÚJ ZSILIPEK ÉPÍTÉSE SIÓFOKON. A SIÓ-CSATORNA BŐVÍTÉSE ÉS KARBANTARTÁSA... 1972. évben összesen 65,8 millió Ft-ot fordítottunk. A munka keretében sor kerül a siófoki zsilip bővítésére és a támfalak megerősítésére is. Az építkezés 1974-ben fejezó'dik be... A Siójuti-Vízlépcsó'építésének és a Sió csatornázásának tervezésére 1971-ben 1,6, 1972-ben 0,9 millió Ft-ot fordítottunk. A tényleges munkálatok - amennyiben a jelenlegfolyó vizsgálatok a dunai vízpótlás megvalósíthatóságát igazolják - 1975-ben kezdődhetnek el. A Sió felső' szakasz bővítésének folytatásaként megkezdtük a Sió alsó szakasz bővítésének előkészítését.” Az 1971-1972. évi munkálatokról szóló részben foglalkozott a beszámoló a vízpótlásra vonatkozóan végzett tervezői tevékenységgel is, a következőkben foglalva össze azokat: „ Több terv készült a tó vízgyűjtőjének és magának a tónak a vízháztartása megjavítását biztosító vízpótló, illetve vízátvezető művek lehetőségének vizsgálatára. Ezek közül egyesek közvetlenül a Balaton vizének pótlását biztosítanák pl. a Dunából és a Drávából ...a Rábából és a Drávából ún. közvetett vízpótlást terveztek, melyek lehetőséget adnak az idegen víznek balatoni vízzé válására és ezzel egyidejűleg az átvezetés nyomvonala mentén is jelentős mennyiségű vizet biztosítanának. A Balaton vízpótlásának vizsgálata - az átvezetett víz minőségi adottságai, hidrológiai problémák, továbbá a költségek összehasonlítása miatt - ma még nem tekinthető lezártnak.” Megjegyezzük, hogy a következő években az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) által készíttetett tanulmány vízminőség-védelmi okokból minden, a vízgyűjtőhöz nem tartozó vízfolyásból származó vízpótlást a tó élővilágára nézve aggályosnak tartott, és az 1975. évi tömeges halpusztulás után ki is zárt. A 2000-ben kezdődött csapadékhiányos, száraz periódus következménye, a Balaton vízszintjének csökkenése ismét felszínre hozta a vízpótlás gondolatát. A VITUKI Rt. 2002-ben megbízást kapott a Balatoni Fejlesztési Tanácstól, hogy vizsgálja meg a vízpótlás lehetséges alternatíváit, különböző megoldásait és azok műszaki megvalósíthatóságát, a Rábából, a Drává-ból, a Murából és a Dunából (Mayer 2005). A szóba jöhető variánsok közül a Rábából történő átvezetést tartották legmegfelelőbbnek. A korábbi ilyen helyzetekhez hasonlóan a Balaton állapotának, a vízpótlás gondolatának előtérbe kerülését ezúttal is parlamenti interpellációk sora, indulatos újságcikkek kísérték. A Rába-men- ti lakosság sem maradt közömbös, az esetleges „vízelvezetés” hírére ellenérzéssel reagált. 2003- ban a BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszéke megbízást kapott a szakminisztériumtól a vízpótlás indokoltságának és lehetőségének tudományos elemzésére, más kutatócsoportok pedig a környezeti vizsgálatokra, valamint a társadalmi hatásvizsgálatokra. Széleskörű elemzésekkel igazolták, hogy a Balaton ökológiai állapota jelenleg nem igényel vízpótlást. A jelenlegi állapotból kiinduló statisztikai vizsgálatok szerint sokkal nagyobb a Balaton küszöbön álló feltöltő- désének valószínűsége, mint további leürülésé, mert hosszabb távon a tó pozitív vízmérlege érvényesül. Az alacsony vízállás kedvezőtlen ökológiai hatásai valószínűen csak akkor jelentkeznének, ha ez az állapot évtizedes léptékű lenne. A Rábában szabad vízkészletek csak korlátosán és szeszélyesen állnak rendelkezésre, ezért a Balaton tartós és biztonságos vízszint-emelését pusztán mennyiségi szempontból sem lehet megoldani belőle. Ennél is sokkal fontosabb, hogy az átvezetés nem előzné meg az éghajlatváltozásból származó esetleges kedvezőtlen hatásokat, hanem még kockáztatná is az érintett vízterek ökológiai állapotát, ha akár Rábát, akár bármely más idegen vízgyűjtőt is vesznek számításba a vízpótláshoz. A kutatási eredmények a vízátvezetési megoldásokat egyértelműen elvetették. A javasolt intézkedési csomag tartalmazza a Sió vízlevezető kapacitásának növelését, a rekreációs feltételek javítását helyi beavatkozásokkal (kotrás), átgondolt monitorozó rendszer kiépítését és felhasználását a folyamatok tudatos nyomon követésére, az éghajlati, hidrológiai és ökológiai változások évente ismétlődő értékelését, a vízszintszabályozás integrálását a tápanyagterhelés további csökkentésével (Somlyódy 2005, Szlávik 2005). 2004- 2005-ben a javasolt intézkedéseknek csak töredéke valósult meg, mégis 2005 nyarára - elsődlegesen a kedvezően változott természeti folyamatok hatására - a tó vízállapota regenerálódott.
