Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
IX. Új zsilipek építése Siófokon. A Sió-csatorna bővítése és karbantartása 1947–2002 között
A HARMADIK SIÓFOKI VÍZLEERESZTŐ- ÉS AZ ELSŐ HAJÓZSILIP ... ÉPÍTÉSE 373 fokra. A háború utolsó idejében, 1944 ó'szén és telén, Siófok hosszú ideig hadszíntér volt. Ekkor leégett az építési raktár, az építési felszerelés és anyagok teljesen elpusztultak.” A második világháború magyarországi hadi eseményei során Siófok és a Sió-csatorna Simontornyáig 1944. december 3-án és 4-én vált közvetlen frontvonallá, amely mentén változó szélességű sávban 1945. március 19-ig véres harcok dúltak. Erről több hadtörténelmi dolgozat és visszaemlékezés látott napvilágot a 20. sz. utolsó évtizedében, amelyekben néhány ellentmondás és tévedés is található. Itt nincs módunk, a több mint 100 napig tartó Sió menti harcokat részletesen ismertetni, de a siófoki hajó- és vízleeresztő zsilip építési munkálataira közvetlenül ható, Siófokon és környékén történt hadi eseményeket - a harcokban résztvevő alakulatok hadrendi megnevezésétől, létszámától, fegyvereitől és harceszközeitől eltekintve - röviden a következőkben ismertetjük: 1944 novemberében a magyar műszaki alakulatok „Jenő-vonal” néven lövészárkokból géppuska és aknavető tüzelőállásokból egy laza védelmi vonalat építettek ki a Sió bal partján Siófoktól Simontornyáig, melyhez a jobb parton a Siófok-Balatonújhelynél, Szabadhídvégnél, Ozoránál és Simontornyánál egy-egy hídfőállás tartozott. A védelmi vonalon való áthatolás megnehezítésére november utolsó napjaiban teljesen kinyittatták a siófoki zsilipet. A szovjet csapatok 1944. december 3-án közelítették meg a Sió-csatornát, és néhány helyen előőrseik a partokig hatoltak előre. A Zamárdi felől előrenyomuló szovjet csapatok ezen a napon menetből délelőtt megrohamozták a siófoki (kiliti—balatonújhelyi) hídfőállást, ahonnan rövid tűzharc után a német védők visszavonultak Siófokra, s közben 11 óra 30 perckor maguk mögött felrobbantották a közúti és a vasúti hidat. A közúti hidat olyan nagy mennyiségű robbanóanyaggal röpítették a levegőbe, hogy a közeli épületek súlyosan megrongálódtak, vagy teljesen romba dőltek. Ekkor szenvedett súlyos károkat először a felügyelőség még nem teljesen kész új épülete is. A hídroncsok nagy része a Sió-mederbe zuhant, ami természetesen csökkentette a lefolyás mértékét. A visszavonuló németek a Sió-zsilipet nem robbantották fel, és nem rongálták meg. Annak ellenére, hogy a szovjet csapatok a kikötő nyugati oldalát is elfoglalták, a személykikötőből délután 3 órakor még el tudott hajózni Balatonfüredre a Helka nevű gőzös, fedélzetén megtömve emberekkel és hadfelszereléssel, mivel a szovjetek csak géppisztolyokból tüzeltek rá. A kikötőben lévő összes többi vízi járművet még a délelőtt folyamán robbantással elsüllyesztették, így a felügyelőség kotróhajóját is. December 4-én a szovjet csapatok délelőtt 11 óra után Kiliti térségében létrehozott pontonhídon átkeltek a Sión, majd déli és délkeleti irányból behatoltak a községbe és a Balaton felé nyomultak előre, heves közelharcot folytatva a Sió, az Új és a Fő utcán, miközben a gyalogságot mindkét oldalon aknavető és tüzérségi tűz támogatta. A szovjet gyalogság átkelésre a Sió-zsilip ke- zelőhídját is felhasználta, ezért a német tüzérség ezt is lőtte aknavetőkkel és ágyúkkal. A német és magyar alakulatok kora délután a tabi vasútvonal mögé húzódtak vissza, majd az esti órákban tovább hátrálva a Balatonszabadi vasútállomástól kezdődő dombokon foglaltak tüzelőállást. December 5-én a szovjetek nem folytatták a támadást; Siófokot szállták meg teljesen; folyamatosan érkeztek újabb alakulatok a községbe a Sió jobb partjáról. Mivel ezen a napon Mezőkomáromból kiindulva más szovjet alakulatok előre törtek Enying irányába, a németek a bekerítés veszélyétől tartva december 5-éről 6-ára virradó éjjel Gamásza-puszta-Balatonbozsok vonalra vonultak vissza, de december 6-án a hajnali óráktól a szovjetek üldözni kezdték őket és folytonos harc közben december 7-én délig az Akarattya-Balatonfőkajár-Polgárdi ÉNy-i széléig hátráltak. Ezzel Siófoktól a front- vonalbeli harcok eltávolodtak, a község a szovjet csapatok logisztikai bázisa lett, s a szovjet katonai parancsnokság utasítást adott az üzletek kinyitására, az iskolai tanítás folytatására, a lakóépületek javítására. A helyzet azonban nem normalizálódhatott, mert a községet és a rajta átvezető főutat időnként a Balaton északi partjáról a német és magyar tüzérség lőtte, ami néha nagy rombolást okozott. De zavarta a község életét az is, hogy a németek és a magyar folyamőrség által fedélzeti aknavetőkkel és kiskaliberű ágyukkal felszerelt hajók sok esetben partközeiből lőtték a települést, mivel a Balaton december 27-ig nem fagyott be. A kikötőnek azt a részét, ahol a hajózsilip épült, nem érte kár, az anyagkészletet, a hajójavító műhely szerszámait azonban már elrekvirálták a lerombolt közúti híd hadihíddá való átalakításához és más munkákhoz. Siófok december 7. után hat hétig élt front mögötti állapotban, amikor 1945. január 18-án Balaton- főkajár-Balatonakarattya körzetéből megindított nagy páncélos támadás áttörve a szovjet védelmet, egyrészt
