Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
IX. Új zsilipek építése Siófokon. A Sió-csatorna bővítése és karbantartása 1947–2002 között
A HARMADIK SIÓFOKI VÍZLEERESZTŐ- ÉS AZ ELSŐ HAJÓZSILIP ... ÉPÍTÉSE 371 A Sió felső-torkolati műveinek helyszínrajza (a Hock Károly által közöltek szerint) nagyon finom szemcséjű, folyásra erősen hajlamos homok. A fúrásminták talajfizikai vizsgálatainak eredményei és a helyi körülmények mérlegelése alapján a hajózsilip talajvízszint-süllyesztéssel való alapozását határozták el. A hajózsilip építésével a Balatoni Kikötők m. kir. Felügyelőségét - amelynek ötödik éve volt vezetője Hock Károly - bízták meg, a felügyeletet pedig az FM vízügyi műszaki főosztálya látta el. Az építést közvetlenül Schmitz Ervin mérnök vezette. A tényleges építési munkákhoz szükség volt a talajvízszint-süllyesztés módszerének megállapítására, s ezért 1942 májusában és júniusában próbaszivattyúzást végeztettek egy magánvállalkozóval, aminek eredménye nagyjából az előzetes feltevéseket igazolta; azt, hogy a talajvízszint-süllyesztés nagy nehézségek leküzdésével fog járni. Számítások szerint kétlépcsős elrendezésben, mintegy 90 fémkútra volt szükség a szivattyúzáshoz. Mivel ennyi kút egyik magyar vállalkozónak sem állt rendelkezésére, porózus betonkutakkal folytattak próbálkozásokat, de ezek nem jártak kellő eredménnyel. 1943 márciusában az FM vízügyi műszaki főosztálya úgy döntött, hogy az alapozáshoz a vízszintsüllyesztést fémkutakkal kell végrehajtani, mégpedig úgy, hogy csak egy kútsor készüljön összesen 44 kúttal. Ezeknek a kutaknak az elhelyezését a munkatérnek a Balatonhoz legközelebb eső, a folyásirány szerint az alsó részénél kezdték el akkor, amikor a földmunkákkal már jelentősen előrehaladtak. Hock szerint „ A zsilip munkagödrének földmunkájából a talajvíz feletti részt 1941-ben végezték el, a vízalatti rész kiemelése pedig 1942 végén kezdődött meg. Nyílt szivattyúzás 1942 szeptemberétől 1943. április végéig volt." (Közbevetőleg jegyezzük meg: az idézettek szerint a hajózsilip földmunkái azelőtt kezdődtek el, hogy a zsilipépítésről a végleges döntés megszületett). A hajózsilip építési munkái legnehezebb részének számító munkálatokat a hadban álló ország háborús viszonyai között végezték a békeidőben is példásnak számító módon, ezért Hock (1948) dolgozatából idézzük az ezekre az évekre vonatkozó részt: „A földmunka megkezdéséhez el kellett dönteni a rézsűk hajlásút. Ez nem volt egyszerű kérdés, mert a talajfizikai vizsgálatok alkalmával megkérdezett szakértő 1:4, illetve 1:5 hajlású rézsűt javasolt a talajvízszint alatt. Mivel a kiemelendő földtömeg teljes egészében talajvíz alatt volt, a munkával nem lehetett megvárni, hogy a talavízszínsüllyedés hatása mutatkozzék, már csak azért sem mert a... kutak csak a földmunka egy részének elvégzése után voltak elhelyezhetők. De a javasolt lapos rézsű - a rendkívül nagy kiadástól eltekintve - az adott esetben teljesen lehetetlenné tette volna a talajvízszintsüllyesztéses alapozást, mert igen lapos rézsűnél a munkatér nem fért volna el szárazon, hanem részben beleesett volna a Balatonba. A hajózsilip tervezője -
