Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)

II. A Sió völgye a római kortól a honfoglalásig

36

II. A SIÓ VÖLGYE A RÓMAI KORTÓL A HONFOGLALÁSIG

tő, hogy a III. század végén, 293-ban Galerius császár parancsára a mai Siófok térségében a Balatonnak mesterséges lefolyást biztosítottak a Sió völgye felé... III. század végén a csökkenő vízállás 107 m-re becsülhető.” Póczy Klára (1980): „Kisebb léptékű csatornát is létesítettek a mai Sió-csatorna mellett az adatok szerint Galerius császár (305—311.) alatt... mai csatorna torkolata körül hosszú szakaszon követhető egy római kori falazat nyomvonala, s ennek az ókori szabályozási vonalnak egyes szakaszait Szekszárd, illetve Ocsény-Szi- getpuszta (az ókori Alisca) irányában is több ponton felismerték a múlt század végén. A rómaiak minden bizonnyal arra törekedtek, hogy a Balatont összekapcsolják a Dunával, hiszen a vízi úton való szállítás Pannóniában is olcsóbb és megbízhatóbb volt a szárazföldinél. A Sió-csatorna római kori eredetének kérdését az Öskü-Kikeri-tó gátjához hasonlóan - csupán bizonyító értékű régészeti feltárással lehetne eldönteni.”

Sági Károly (1989a): „ Pannónia két nagy tava, a Balaton és a Fertő egyformán Pelso alakban szerepel a római íróknál. Aurelius Victor művében olvasható Pelso viszont csak a Balaton lehet, mivel Valéria tartományt éppen a balatoni vízügyi munkálatokkal kapcsolatban említi az író... idézett adata régtől ismert és tudott volt, hogy Galerius a Balaton vizét a Dunába vezette le és a vidéket felesége nevéről Valériának nevezte el. Természetes tehát, hogy ez az adat alapvetően befolyásolta azoknak a falaknak az értékelését, amelyeket Kuzsinszky Bálint fedezett fel 1907-ben... a talált falazat római voltát egyetlen, szórványos római téglából határozta meg, valamint rómaiaknak tartotta a falazást módot is. Ma tudjuk már, hogy a római épületek bontási anyagát később szívesen használták fel újra különböző építkezéseknél, a korhatározás tehát ez esetben igen kétséges. Faragott kőből készült quader falazat napjainkig ismert és használt, tehát nem perdöntő a falazás módja sem a korhatározás kérdésében.

...a zsidótemető dombjánál, a szigeti és madarast dűlők találkozásánál található nyergen kapaszkodik fel a pleisztocén turzásra a kaposvári szárnyvasút. A vasútépítés során nyílván alakítottak ennek a nyeregnek az oldalain. A posztglaciális idők Balatonjának 114 m Adria feletti magasság körüli vize erre feltétlenül utat talált a Sió völgye felé, az átmeneti kőkorban, a mezolitikumban viszont olyan alacsony balatoni vízállással számolhatunk, hogy az itteni lefolyás megszűnt. A zsidótemetőnél ugyanis 106 m Adria feletti magasságúnak találtuk az említett nyerget, amit a vasútvonal számára feltehetően le is mélyítettek,34

A rómaiak idején a zsidótemetőnél nem lehetett lefolyása a Balatonnak. E korban - Lóczy Lajos szerint is - nagyjából a mainak megfelelő balatoni vízállással számolhatunk... Cholnoky Jenő... a régészekre bízta a siófokifalak szerepének tisztázását. Gráf András Kuzsinszky nyomán a Balaton vizét szabályozó zsilipre gondol. Mócsy András szerint a Balaton víztükre a rómaiak korában mélyebben feküdt mint ma. Ezt a tó vizéből vagy partszegélyéből előkerült leletek bizonyítják. Ha az állítólagos római zsilip Siófoknál valóban a rómaiak műve lett volna, akkor a tó vizének 5-6 m-rel magasabban kellett volna lennie a mainál.”

Matyikó Sebestyén József (1989): „Homokturzás. Kataszteri térképen (1958) Homoktorlás... »Turzás mert a Balaton túrta ki... Ilyen volt az is, amely az ősrégi Sió torkolatát elvágta a Balatontól, s ezen segítettek először a rómaiak úgy, hogy a kifolyás nyílását elzáró homokturzást át\’ágták. A nép köskönynek is nevezte.« A vasút és a Balaton partja közötti keskeny partsáv.” Ugyanott „...Római hagyás. »Az 1933-34-es években római maradványokat talált Csepeli János és Szőke Imre kavicsbányászás közben. Három és fél méter mélyen 5-6 db két-három méteres tölgyfacölöpöket (ez három napig száradt, és utána széjjelnyílott mint a rózsa, kőpilléreket és bilincseket.« Amint a régészeti kutatás megállapította, a Balaton első szabályozásának emlékét vetette ki a föld, egy a III. század végén Galerius császár által épített maradványban.” Ugyanott „... Vásártér.. »Megszenesedett ősbúzát, kelta maradványokat és római pénzeket talált itt az 1930-as években dr. Zákonyi Ferenc és Molnár István.« ”

Az előzőekben sorra vett, több mint harminc idézett publikációban olyan sok, a rómaiak balatoni lecsapoló, vízszintszabályozó, csatornázó és zsilipépítő tevékenységével, valamint a tó római kori vízszintjével kapcsolatban az egymásnak ellentmondó adatközlés, feltételezés és vélemény akadt, hogy indokolt volt velük szemben a kétkedés. Ez vezetett bennünket arra az elhatározásra, hogy elemezzük ezeket, s pártatlanul (sine ira et studio) megpróbáljunk ésszerű magyarázatot találni arra a kérdésre, valóban lecsapol- ták-e a rómaiak a Balatont és tényleg az ő zsilipjük része volt-e a Siófoknál talált falmaradvány?

34 A nyerget a vasútvonal számára nem mélyítették le, mivel a pályának a siófoki kiágazásánál és a Siójut közelében a Sión átvezető hídnál lévő szintmagasságai miatt ez hátrányos lett volna. (V A. megjegyzése)