Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VIII. A Sió-zsilip karbantartási és a Sió-csatorna bővítési, partbiztosítási munkálatai 1895 és 1934 között
364 VIII. A SIÓ-ZSILIP KARBANTARTÁSI ÉS A SIÓ-CSATORNA BŐVÍTÉSI ... MUNKÁLATAI... Ugyanis a Sió-csatorna éppen a legszükségesebb időikben - a mederbővítés ellenére - sem tud 50 m-Vs vízmennyiséget elvezetni, mivel a Kapos árhullámai visszaduzzasztanak, s ezzel a Sió felsó' szakaszának emésztó'képességét csökkentik. Ennek illusztris példája volt a Sió 1940. márciusi árvize. Egészen különleges eset történt 1940 márciusában, amikor a Balaton közepes vízszintje a megengedettnél is alacsonyabb, +76 cm volt és csak a hónap végén közelítette meg a felső szabályozási szintet, de a hónap közepén a Sió mellékvízfolyásainak árvizei miatt a Sió annyira megáradt, hogy megtörtént az a példátlan eset, hogy március 14-16-án a Sióban a víz a Jut irányából Siófok, tehát a Balaton felé folyt, és elárasztotta a siófoki zsilip környékét is. Erről az eseményről Mantuáno József (1941) „A Sió, Sárvíz és Kapos 1940. évi márciusi árvizeinek ismertetése” című, a Vízügyi Közleményekben megjelent dolgozatában számolt be. A három vízfolyás vízrajzi leírásánál közölte, hogy mind a három vízlevezető rendszert a „közelmúltban” bővítették: „A Sió-csatorna bővítése a Dunatoroktól a siófoki zsilipig 1913-1934 között készült. A meder vízemésztése a siófoki zsiliptől a Kapostorokig 50 m3/s, innen a Sárvíz beömléséig 120 m3/sec, ez alatt 160 m3/sec. A Sárvíz-csatorna legújabb szabályozása az 1927-1938. években készült el. Torkolatánál a számított nagyvíz 47,5 m3/sec... A Kaposvízi-csatorna második jókarba helyezése az 1929-1932. években történt. A bővített meder a Koppány betorkolása alatt 64,16 m3/sec vízmennyiséget vezet olyan módon, hogy a nagyvíz a töltések között folyik... A tavaszi árvíz tehát mindenütt a közepes vízre szabályozott medreket talált. Kivétel volt a Kaposvízi-csatorna, ahol a töltések és visszatöltésezések egy része még nem épült meg." Mantuáno a meteorológiai viszonyokat jellemezve rámutatott arra, hogy a rendkívül havas telet csapadékos ősz előzte meg és a talaj már tél beállta előtt telítődött nedvességgel. Magáról a Sió felső szakaszán bekövetkezett árvízről a következőket írta: ,, Érdekesen játszódott le az olvadás okozta nagy víz levonulása a Sió legfelső szakaszán. Február közepe óta a siófoki Sió-zsilipen át mérsékelt vízeresztés folyt a Balatonból és a Sió-mederben mintegy 25-28 m3/sec vízmennyiségfolyt le. A Sió mellékvizei: a Fekete-víz, Kis Koppány, Csíkgát március 13-án estefelé kezdték éreztetni hatásukat. Jutón 8,1 km-re a Balatontól a vízállás rohamosan emelkedett. Érdekes volt, hogy a víz nem Siófok felől, hanem Mezőkomárom felől, vízfolyás szerint alulról jött, a völgy természetes esésével ellenkező irányban... az áradásra való tekintettel a balatoni vízeresztést március 14-én 13 órakor teljesen beszüntették.” A Sión március 14-16. között kialakult vízállásokat Mantuáno táblázatba foglalva közölte. Eszerint a Sió a siófoki mércénél március 14-én, 12 órakor a zsilip teljes lezárása előtt 134 cm vízállást mutatott, Jutnál pedig 290 cm magas volt a víz, ami este 22 órakor 328 cm-en tetőzött. A mezőkomáromi vízmércénél 14-én, 16 órakor 400 cm-en folyt a víz. A március 14-én, 16 órakor észlelt vízállások tengerszint feletti magasságban átszámítva Jutnál 105,7 m, Mezőkomáromnál 100,75 m voltak. Ugyancsak tengerszint feletti magasságban számítva a 14-i 9 órás 100,4 m-es vízállással szemben Jutón egy órával előbb 103,1-es vízszint volt, tehát 27 centméterrel volt több a siófokinál. Ezeknek az adatoknak az alapján írta a következőket: „A feltüntetett vízszínek szerint a Sió jattól két irányban, Siófok és Mezőkomárom felé folyt. A vízmérce adatok szerint Jutról Mezőkomárom felé való vízszínesés azonban csak látszólagos. Valóságban a... jobbparton betorkolló Kiskoppány-pataktól esett a vízszín Jut és Siófok felé a völgy esése ellenében, ugyanakkor a Kiskoppány-toroktól Mezőkomárom felé természetes völgylejtés irányában. A csatornaőr jelentéséből kitűnik, hogy a Kiskoppányon lezúduló víz egy része a Sió jobbpartjával párhuzamosan a medren kívül felfelé folyt Jut irányába és a 10 +900 km szelvényben a depónián át 25-30 cm magasan átbukva, ömlött bele a Sióba. Ezen a helyen az átbukó vízszín magassága +4,30 m körül lehetett... Hogy a Sióban a vízállás rendkívülien magas volt, amellett szól az a megfigyelés is, hogy a bal parton all +700 km szelvényben az ú. n. Fenéki bozótba a Sióból ömlött ki a víz, elöntve a mélyebb területeket. A felsorolt adatokból következtetve a Koppánytorok és a juti Vízmérce között a víz hintázhatott. Nagy kár, hogy a siófoki vízmércéhez március 14-ike után egy darabig nem lehetett hozzáférni... A Sióban duzzasztotta még a vizet a...balparton...lefolyó Tiszta-víz, vagy Csíkgát-pa- tak. Mind a Kiskoppány, mind a Csíkgát rendkívül nagy vizet hozott, ami az 50 m3/sec befogadóképességű mederben nem fért el.”
