Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)

VIII. A Sió-zsilip karbantartási és a Sió-csatorna bővítési, partbiztosítási munkálatai 1895 és 1934 között

A BALATON VÍZSZINTJÉNEK SZABÁLYOZÁSA A MÁSODIK SIÓFOKI ZSILIPPEL

365

Az 1940 márciusi árvíz által a Sió-mederben és töltésekben okozott károkat amennyire lehetett helyreállították. Ez lehetővé tette, hogy az április végi balatoni áradás miatt szükségessé vált 30-34 m3/s- os vízeresztést májustól szeptember végéig megszakítás nélkül folytassák. Ebben az évben összesen 1419 tómilliméternek (tórnnt) megfelelő. 851 millió m' vizet bocsátottak le a Balatonból. A következő két esztendőben, egészen 1942 júliusáig hasonlóan nagy mennyiséget kellett a tóból leereszteni, ami természetesen a Sió középső és alsó szakaszán a parti területek elvizesedését okozta. Ez azonban már nem váltott ki a korábbiakhoz hasonló felzúdulást, mivel az ország más területein a belvíz ezekben az években sokkal nagyobb károkat okozott. Az viszont végleg nyilvánvalóvá vált, hogy a Balaton áradásainak kezeléséhez, apadásainak mérsékléséhez nem elegendő az 50 m3/s kapacitású zsilip, és a felső szakaszon a hasonló emésztőképességű Sió-meder.