Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
II. A Sió völgye a római kortól a honfoglalásig
II. A SIÓ VÖLGYE A RÓMAI KORTÓL A HONFOGLALÁSIG 35 Tegyük ehhez hozzá, hogy a Balaton tőzegterületei vízrendezés esetén is értéktelenek az akkori agrotechnika számára, a feltételezett galeriusi vízrendezésnek gazdasági haszna tehát nem lett volna. A magunk részéről Galerius említett munkálatait a mocsaras Sió-völgy bizonyos vízrendezésével próbáljuk magyarázni a Róma számára annyira fontos útrendszer kelet-nyugati kapcsolatainak kiépítése érdekében Bendefy László (1973b): „A tó partvidékén talált régészeti leletek tengerszint feletti magasságai alapján kimutattam, hogy a Balaton természetes hidrológiai egyensúlyának a késői rézkortól, kb. a honfoglalás koráig nem a mai, hanem egy 106,5-107,5 mA.f között változó vízállás felelt meg. A történelmi időkben is bekövetkezhettek (és be is következtek) olyan mértékű vízszintingadozások... amelyek 1-2 méterrel is módosították a fenti vízszintet. A víznívó szélső értékben tehát kb. 105 és 108,5 m között változott. 108-109 méteres vízállás könnyen létre jöhetett, mert a D-i partvonallal párhuzamos dombvonulat még Siófok környékén is (a várostól D-re) 113-118 m magas. Galerius római mérnökei - császári parancsra - egy aszályos periódusban fogtak hozzá a Balaton... lecsapolásához. Ez a művelet 292-293 táján történt, és a légiók utászalakulatai által ásott csatorna és zsilip segítségével a tó szintjét kb. 104 mA.f. szintre szállították alá.” SÁGI Károly és ZÁKONYI Ferenc (1974): „Siófok... rómaiak korában is lakott hely, sokáig az volt a hiedelem, hogy itt, a Sió torkolatánál volt a rómaiak zsilipje, amelyet Galerius császár épített i.sz. 292-ben, amikor a Pelso tavat... lecsapoltatta. Maradványait egyes régészek más célú építkezés darabjainak tartják. A vízműtelep egyik derítőjének építésénél 1935-ben régi cdapfalak kerültek elő. Közöttük finom balatoni homokkal borítva feküdtek a teljesen új, még használatlan római mécsesek »Resatus fecit« felirattal, vagyis az aquincumi Resatus fazekasmester műhelyében készültek. Tűzhely maradványa is került elő, durván megmunkált edényekkel és töredékekkel. Lehet, hogy a római időikben a feltételezett zsilip őrzésére kirendelt katonaság laktanyája lehetett. A Ságvárt (Tricciana-t) Aquincuminál összekötő út is itt vezetett át Tác (Gorsium) irányában." Tóth Kálmán (1974)33: „Az első beavatkozás Galerius császár nevéhez, fűződik, aki a III. században vízlevezető csatornát építtetett valahol a mai Siófok térségében. Erről az eseményről Sextus Aurelius történetíró tájékoztat bennünket, aki leírja, hogy a császár 292-ben, elsősorban a Keszthelytől délre a mai Fenékpusztánál vezetett hadiút és átkelőhely biztonsága érdekében szabályoztatta a tó vízszintjét, és a környező területeket megtisztíttatta az erdőiktől. ...Mára rómaiak is tudatosan beavatkoztak a tó vízszintjének alakulásába, Galerius császár zsilipjének nyomait azonban még nem sikerült megtalálni. ...Galerius császár erdőket irtatott ki a Balaton vidékén, és a Balatont csatornával kötötte össze a Dunával. Kuzsinszky Bálint a század elején római falmaradványokat talált Siófokon... Hosszú ideig ezekben a maradványokban vélték felismeri Galerius császár 111. század végi Sió-csatornájának zsilipjeit. így tárgyalják ezeket a legújabb balatoni könyvek is, holott ásatás bizonyítja ezek török kori eredetét.” Mócsy András (1974): „A szarmata háborúk miatt Diocletianusnak 289-től 294-ig többnyire Sirmiumban kellett tartózkodnia, még azután is, hogy 293 április 1-én Galériást Illiricum uralkodójává nevezte ki... 294- et követő években Galerius folytatta a középső Duna-vidéken a már Probus által megkezdett gazdasági politikát. Pannónia belsejének lecsapolását úgy oldották meg, hogy kanalizálták a Siót, a lacus Pelso természetes lefolyását a Dunába, aminek termőterületek nyerése volt a célja, éppúgy mint Probus Sirmium körüli lecsa- polásainak... Talán a földjavításokat, mocsárlecsapolásokat és erdőirtásokat is már az újonnan betelepített barbárokkal végeztették. Ammianus Marcellinus egy helyéből következik, hogy a carpok Pannónia keleti felében, a Drávától északra kaptak földet. A Sió csatorna ezen a területen folyik keresztül és Galerius éppen ebbéli a részéből alakított új provinciát. ...Fenékpuszta és Ságvár a Pelso lacusnál feküdtek, amelyet éppen 295 után, amikor a carpokat Pannóniába telepítették le, Galerius csatornázott.” Bendefy László (1976a): „A Balaton vízállása a római hódítás korában... kb. 108-109 mA.f. szintig emelkedhetett, illetve i. e. 200 - i. u. 200 táján közelítőleg 108,5 mA.f. körül ingadozott. Az. I. sz■ táján megindult regresszió hatására a vízszint a 111. században kb. 107 m A.f. szintre csökkent. Tekintettel arra, hogy a tavat a Sió természetes völgyétől egy 108-109 m magas dombvonulat (turzás) választotta el, a tó ebben az időszakban lefolyástalan lehetett... eddigi kutatások szerint, az ellentmondó vélemények dacára ma már bizonyítottnak tekinthe- Tóth Kálmán a „Balaton monográfiája” c. könyv szerkesztője. Az idézettek egyes szerzőktől származnak, de mivel nem minden esetben lehetett megállapítani a szerző kilétét, ezért a szerkesztőt neveztük meg.
