Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VIII. A Sió-zsilip karbantartási és a Sió-csatorna bővítési, partbiztosítási munkálatai 1895 és 1934 között
340 VIII. A SIÓ-ZSILIP KARBANTARTÁSI ÉS A SIÓ-CSATORNA BŐVÍTÉSI... MUNKÁLATAI... A tervezett földmozgósítást 1,8 millió köbméter, várható földmunkaszaporulat 0,6 millió köbméter, vagyis az összes földmunka 2,4 millió köbméterre tehető'. A földmunkát a Magyar Építő r. t. vállalta köbmé- terenkint 54,5 fillér egységárral s az 1913. év tavaszán Jut község közelében állította fel a két parton a Sió és Ikva nevű száraz kotrókat, melyek felülről lefelé haladnak, s 1914 szeptember végéig 847700 m3 földmunka 46996,5 korona értékben készült el. A munka a szerződéses terv szerint 10 évre volt előirányozva, azonban a vállalat kérelmére a minisztérium az egész földmunkának fele idő, vagyis 5 év alatt elvégzését engedélyezte.” László (1914) dolgozata érzékelteti a szemléletváltást, ami 1890 után bekövetkezett a Sió mederbővítését illetően. Ebben a korban még nem tartották indokoltnak a fenékszélesség 18 méterre való bővítését a Sió-csatoma teljes hosszában. Az is kitűnik az idézettekből, hogy a Sió hajózhatóvá tételét legalább annyira fontosnak tekintették, mint a tópart menti területek árvizektől vagy rendkívülien nagy apadásaitól való védelmét. Az első világháború alatt a munkálatok 1916-tól kezdve csaknem teljesen megszűntek, és bár nem álltak le teljesen, a Magyar Építő Rt. számára engedélyezett öt év alatt az előirányzott munkáknak csak alig több mint a felét tudták elvégezni. A Sió-csatorna vízemésztő képessége emiatt az 1920-as évek elején sem haladta meg a 20-25 m3/s-ot jóllehet a Kapos és a dunai torkolat közötti szakaszon VÁGÓ Viktor (1911) „A Sió és Sárvíz alsó szakaszának szabályozó munkálatai” c. dolgozatában közöltek szerint a Sió Sióagárd alatti szakaszát úgy megigazították 1909-1911 között, hogy a Kapos torkolata alatti Sió szakasz 90 m3/s vizet is képes volt levezetni. A Siófok és a Kapos- torkolat közötti mederbővítési munkák elégtelensége volt tehát az oka annak, hogy a Balaton az 1914—1916. évek csapadékos időjárásakor megnövekedett vízfeleslegét a Sió részben sem tudta levezetni, és a tó rendkívüli módon kiáradt. 1916-ban vált vitathatatlanul egyértelművé, hogy a Sió-csatomát egészen a balatoni torkolatáig 50 m3/s-re kell kibővíteni, amivel kapcsolatban Cholnoky Jenőnek (1918) a következő volt a véleménye: „Ha a siófoki zsilip csak keveset van nyitva, akkor a befolyása a tó vízállására általában nagyon kicsiny, majdnem elenyésző. De kétségtelen, hogy 30-50 m3/sec vízeresztés esetén ...amikor szabályozatlan állapotban az egész Sióvölgyet elöntené a víz, a tó vízállása lényegesen apasztható. Kétségtelen tehát, hogy ha sikerül a Sió-csatornát úgy rendbe hozni, hogy azon 50 m3/sec akadálytalanul és kártétel nélkül lefolyhasson, akkor megakadályozhatjuk a tó túlságos magasra való duzzasztását, de hogy az 1 méteres vízállást el ne érje, azt mégsem zárhatjuk ki teljesen..., ha sikerül a tó lefolyását csakugyan 50 m3/sec vízemésztésre berendezni, akkor tekintettel az előrejelzés lehetőségére is, a legszebb reményekkel nézhetünk a Balaton szabályozása elé, de azt sohasem fogjuk megakadályoztatni, hogy a 60-as évek rendkívül alacsony vízállásai meg ne ismétlődjenek. De annak nem a mérnökök, hanem a kérlelhetetlen klíma tényezők lesznek az okai.” Kubikosok a Sió-csatoma építésénél. (Kaáli Nagy Dezsőnek, a kikötőépítő kirendeltség vezetőjének felvétele)
