Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása
A MÁSODIK SIÓFOKI SIÓ-ZSILIP ÉPÍTÉSE 327 fogadta, és 1891. július 8-i 28 780/VB. sz. rendeletével felhatalmazta a miniszteri biztost363 az új zsilip építésére és a hozzá kapcsolódó mellékmunkákra vonatkozó szerződés megkötésére, ami rövid időn belül megtörtént. A második Sió-zsilip építését 1891. július 14-én megkezdték. Az új zsilipet a régi fazsilip alatt 165 méterre építették a Sió-csatornának abban a szelvényében, ahol napjainkban a Balatoni Vízügyi Kirendeltség épülete áll. Az építés megkezdése előtt végzett talajfúrások szerint a zsilip alatt és közvetlen közelében a 100,58-98,48 m A.f. szintek között homokos agyagtalaj, ez alatt pedig kékagyag volt, a helyszín tehát megfelelő volt a zsilip számára. A zsilip alapbetonját a Sió medrében 8 m szélesen és a két part között mintegy 40 m hosszúsággal építették úgy, hogy abba a mederszelvénybe tervezett 2 darab, 7-7 m széles vízleeresztő nyílás összesen nyolc kapuval, és később szükség szerint egy 6 m széles, kisebb hajózsilipnek felső kapuja is elhelyezhető legyen. A zsilip alapbetonja 180 cm vastagságú volt, amelyből a 150 cm vastag alsó réteg román cementbetonból, a felső 30 cm-es réteg pedig portlandcement-betonból készült. A betonozást 20 centiméterenként rétegezve végezték. A betonkészítéshez a pályázati kiírás szerint a Székesfehérvár környéki mészkőkavicsot kellett volna használni, de a miniszteri biztos engedélyezte, hogy a cég a Sió-mederből a közelben kitermelt kavicsot használja fel, és csak a felső beton réteg készítéséhez kellett neki mintegy 200 m3 vasúton szállított fehérvár környéki zúzott kavicsot használni. A poitlandcementből készített betonnál 150 kg/m2, a románcementből készítettnél pedig 25 kg/m2 nyomószilárdságot követeltek meg 28 napos kötés után. A zsilip utófenekének felületét 101,89 m A.f. szinten alakították ki portlandcement-betonból. Ugyancsak ebből készült a kétoldali támfal és a két zsilipnyílást elválasztó középső pillér is. A zsilip alapjából felemelkedő betonépítmények külső felületeit műkőszerűen képezték ki. Az elő- és utófenék oldalrézsűit 3 m magasságig betonlapokkal burkolták, melyek közül az alsó 1 m-es sávon elhelyezettek 30 cm, a fölöttük lévők pedig 20 cm vastagok voltak. A betonalap alsó és felső vége tölgyfa szádfallal volt lezárva. A szádfalat 2 méterenként levert, 4,4 m hosszú, vastag vezércölöpökből és 22 cm széles és 15 cm vastag hornyolt szádfal pallókból készítették. A betonalapnak a meder partjai alá nyúló oldalfalát fenyőfából készült cölöpök közé vert szádfal pallókkal zárták le. Ugyancsak fenyőfa vezércölöpökből és hornyolt szádfal pallókból készített szádfalas lezárással biztosították az elő- és utófenék két végét is a kimosások ellen. A betonalapba betonozták be a zsiliptáblákat elválasztó függőleges U-alakú hengerelt tartóvasakat, mindegyik nyílásba 3-3 darabot, egymástól 1,75 m távolságban, négy részre osztva ezekkel a nyílásokat. A zsiliptáblák közötti U- tartókat a kezelőhíd alatt elhelyezett, 2 darab kettős T-tartóból előállított rácsos tartó, és az ez alatt lévő szögvasakból álló keret fogta össze. A szögvas keret alsó, alapbetonon fekvő részét bebetonozott anyáscsavarokkal erősítették a zsilipalaphoz. A zsilipet elzáró táblákat a függőleges U-vas tartókban mozgatták, s bennük nyílásonként 2 tábla volt. így a kétszer négy zsilipnyílásban összesen 16 db zsiliptábla volt elhelyezve, amelyek 1,75 m szélesek és 1,50 m, illetve 1,40 m magasak voltak. A nagyobb víznyomásnak kitett alsó táblákat három vízszintesen rögzített T-vassal merevítették, míg a felső zsiliptáblák csak egy, hasonló merevítővasat kaptak. A felhú- zó-szerkezeteket az alsó zsiliptáblákra szerelték, s az alsó keretre felerősített szögvas emelte a felsőtáblákat is, a zsilip nyitásakor. A Schlick vasöntöde és gépgyár által szállított zsilip vasszerkezet erősebb kivitelben készült a Hekler Károly által méretezettnél azért, hogy biztonságosabb legyen az eredeti tervben számítottnál. A támasztó keretekre, illetve az U-tartókat összefogó rácsostartóra szerelt kezelőhíd 5 cm vastag és 20-25 cm széles tölgyfapallókból készült és vaskorláttal volt ellátva. A zsilip építésével egyidőben az előfenék előtt 2 db, tölgyfából készített jégtörőt helyeztek el a mederben, melyek csúszó felületére 480 kg súlyú vas sín volt ráerősítve. (A jégtörők faanyaga 30 év alatt korhadt el teljesen; helyettük 1927-ben három hasonlót helyeztek az előfenék elé.) A jégtörőkkel a zsilipet védték a jégzajláskor sodródó nagyobb jégtábláktól. A második, HEKLER-féle Sió-zsilip helyszín- és szerkezeti rajzait Bertók (1935) közölte vázlatosan.364 363 A minisztériumok 1889-ben történt átszervezése után megnőtt a miniszterek önállósága, s ennek lett következménye, hogy 1891-ben a kormánybiztosi elnevezést miniszteri biztosra változtatták. 364 Berták (1935) 601-607. p.
