Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása
328 VII. A SIÓ CSATORNÁZÁSA, A SIÓFOKI ZSILIP ÉS A HAJÓKIKÖTŐ LÉTREHOZÁSA Az új zsilipet a vállalkozó Melocco-cég viszonylag rövid idő alatt építette fel. A munkahelyet az épülő zsilip előtti kereszttöltéssel víztelenítették, majd a további víztelenítést gőzgéppel működtetett cent- rifugál-szivattyúval oldották meg. Mivel a szerződés szerint a vállalkozó cég az építés időtartama alatt köteles volt a Sió-csatorna Jut feletti szakaszát állandóan legalább 0,4 m3/s vízmennyiséggel ellátni, egy facsatornát helyeztek el a munkatérben, és ebben vezették át a vizet. A munka felügyeletével az I. kerületi kultúrmérnöki hivatalt bízták meg, s e hivatal napidíjas mérnöke Kenessey Béla kapott a miniszteri biztostól megbízást arra, hogy ellenőrizze az építési munkálatokat. A betonmunkák 1891. november 12-ig elkészültek, és azokat a földmívelésügyi miniszter megbízottja, Bolla Mihály műszaki tanácsos tíz nappal később felülvizsgálta. Időben elkészült a zsilip vasszerkezete is, amit a Schlick gyár 1891 őszén be is szerelt. 1892 tavaszán és nyarán az igazításokat végezték el, majd 1892. november 22-én megtörtént az építmények és szerkezetek végleges felülvizsgálata.365 A végső felülvizsgálatkor a miniszteri biztos nevében Józsa László az új Sió-zsilipet további kezelésre ideiglenesen a Déli Vasút siófoki osztálymérnökségének adta át. Az első „régi” zsilip tábláit felhúzott állapotban lelakatolták, és azok úgy maradtak 1893 tavaszáig, amikor azt szétszedték és eltávolították a Sió-csatorna medréből. Az új zsilip végül is 41 478 forint 25 kr-ba került.366 Mivel a zsilip felülvizsgálatával és működtetésének engedélyezésével a miniszteri biztosi feladatok véget értek, Tallián Bélát a földmívelésügyi miniszter saját kérelmére, érdemeinek elismerése mellett megbízatása alól 60.154/1892.V14. sz. rendeletével 1892. december 3-i hatállyal felmentette és a zsilipkezelés további felügyeletével Józsa Lászlót, a I. kerületi kultúrmérnöki hivatal vezetőjét bízta meg.367 A zsilip üzemének közmegelégedésre történő rendezésére 1892-től kezdve voltak törekvések. A miniszter már ekkor felszólította a miniszteri biztost, hogy tekintettel arra a bizalmatlanságra, mely a múltban a zsilip kezelésével kapcsolatban többször megnyilvánult, és hogy a költséges új zsilip állandó gondos felügyeletet igényel, tegyen előterjesztést egy zsilipfelügyelői állás létesítésére, aki majd az érdekeltségek szolgálatában áll. Tallián Béla javaslata alapján az 1893. szeptember 3-án kelt 44.574/YI.B./1893.SZ miniszteri rendelet intézkedett az állandó zsilipőr alkalmazásáról, és ezt követően november 25-én a Földmívelésügyi Minisztérium Siófokon egyezséget kötött az érdekeltségekkel a zsilipőr státusára és illetményeire vonatkozóan. Az egyezség értelmében, mint eljáró illetékes hatóság, Somogy vármegye alispánja 7876/1894. sz. véghatározatában kimondta, hogy 1. a zsilipőmek a m. kir. folyamfelvigyázókkal azonos képesítéssel kell rendelkeznie; 2. évi illetménye 500 forint és természetbeni lakás; 3. fizetését egyenlő (100-100 forint) arányban a Nádor-csatorna Társulat, a Sióberki Társulat, a Déli Vaspálya Társaság, a Balatoni Anyavízszabályozó Társulat és Veszprém vármegye törvényhatósága köteles megfizetni; 4. a zsilipőri lakás megépítéséről, az ahhoz szükséges telek megszerzéséről a földmívelésügyi miniszter gondoskodik. Ennek az 1894. március 24-én kelt véghatározatnak a végrehajtása akadálytalanul zajlott le. A zsilip mellett, a Sió jobb partján a vontatóút és a siófok-kiliti országút között elterülő, korábban már a veszprémi káptalantól megszerzett 1000 négyzetöles területen még 1894-ben felépítették a 2 szoba és 1 konyhából 365 1 891 őszétől a víz az új zsilipnyílásokon - a rövid próbaidőszakokat kivéve - szabadon folyt keresztül, de a végleges felülvizsgálatig a régi zsilipet használták. 366 Cholnoky (1918) erről azt közölte, hogy „...1891-ben 80000 korona költséggel betonból, vasszerkezettel új zsilipet építettek... ” (131. p.) Az összeg ennél magasabb volt, mert az 1892-es valutastabilizációs törvény szerint 1 forint 2 koronával lett egyenlő, vagyis a végösszeg 82 965,5 koronának felelt meg. 367 Józsa László 1912. december 31-ig végezte a zsilip kezelési felügyeletet és a Balaton vízszint-szabályozásával járó teendőket. Ekkor a földmívelésügyi miniszter a hatásköröket a székesfehérvári kultúrmérnöki hivatalra, majd 1925. október 1-től a Balatoni Kikötők m. kir. Felügyelőségére ruházta át.
