Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása
326 VII. A SIÓ CSATORNÁZÁSA, A SIÓFOKI ZSILIP ÉS A HAJÓKIKÖTŐ LÉTREHOZÁSA rint az 1863-ban épített zsilip annyira rossz állapotban volt, hogy az egy nagyobb víznyomásnak már nem tudott volna ellenállni. Azt is megállapították - amennyire azt a tönkrement zárószerkezet engedte - hogy a teljesen lezárt zsilipnyílásokon keresztül olyan jelentékeny vízmennyiség folyt át, hogy a zsilip alatti csatornában 50 centiméter, tehát majdnem a kezelési szabályzatban a hajózási igényekhez meghatározott 63 centiméteres vízmagasság volt. Ezért az volt a véleményük, hogy az új zsilip építése tovább nem halasztható. Azt is javasolták, hogy ameddig az új műtárgyat nem építik meg, a zsilip alatt mintegy 150 méterre a Sió medrét ideiglenes földgáttal zárják le. Jegyzőkönyvüket a balatoni kormánybiztos a földmívelésügyi miniszterhez felterjesztette. A zsilipépítés ügyének további tennivalóit illetően, az 1890. március 15-től hivatalban lévő gr. Bethlen András miniszter 19894/891. sz. rendeletével 1891. április 28-án újabb engedélyezési eljárás tárgyalásának megtartását rendelte el. Az eljárás lebonyolításával Fejér vármegye alispánját bízta meg. A hosszadalmas engedélyezési folyamatra való tekintettel Bethlen pénzügyminiszter kollégájához fordult azért, hogy bocsásson 40000 forint előleget a zsilipépítésre, amit ha a költségviselésre vonatkozó határozat jogerőre emelkedik, az érdekeltségek majd visszafizetnek. Wekerle Sándor pénzügyminiszter ezt az összeget a m. kir. kaposvári adóhivatalon keresztül még 1891-ben, 5% kamattal folyósította. A földmívelésügyi miniszter az előző évtizedek tapasztalataiból levont következtetések alapján fontosnak tartotta, hogy az új zsilipet a legrövidebb idő alatt megépítsék. Ezért utasította az I. kerületi kultúrmérnöki hivatalt, hogy a versenytárgyalásokhoz szükséges műszaki kiírásokat haladéktalanul bocsássa a kormánybiztos rendelkezésére, hogy az az engedélyezett munkák elvégzésére szabályszerű nyilvános, meghívásos versenytárgyalást hirdethessen ki. Egyidejűleg engedélyezte a földmívelésügyi miniszter azt, hogy az építéshez szükséges területek megszerzésére az 1881. évi XLI. te. 5 §-a alapján kisajátítási eljárást folytassanak le. Bethlen miniszter arról is intézkedett, hogy a Balaton-szabályozási kormány- biztos mellé állandó műszaki tanácsadónak a kaposvári államépítészeti hivataltól kirendelt Scholcz Gyula helyébe JÓZSA László főmérnök kerüljön. Fejér megye alispánja újabb eljárást folytatott le a költségviselés tekintetében. A 314/892. számú jogerőre emelkedett véghatározatban az új zsilip költségeinek megtérítésére 50-50%-os arányban a Déli Vaspálya Társaságot és a Balaton Anyavízszabályozó Társulatot kötelezte. A zsilipépítéssel egyidő- ben elkészítendő hajó-kamarazsilip 3449 forint 24 kr költségét viszont a földmívelésügyi miniszter 780/1891. sz. rendelete alapján az államkincstár vállalta magára. Tallián Béla, Somogy vármegye főispánja, mint kormánybiztos a zsilip vállalati úton történő megépítésére hirdetett nyilvános, meghívásos versenytárgyalást 1891. május 30-án tartotta meg. Az „árlejtésre” csak egy ajánlat érkezett, melyet a Melocco Testvérek műkőgyára és budapesti cége nyújtott be. Az ajánlat Hekler Károly zsiliptervére vonatkozott, melyen Józsa László javaslatára időközben még módosítottak annyiban, hogy a betonalapnak a vízzel érintkező felső, 30 cm-es rétegét portlandcementből kellett elkészíteni, csakúgy, mint az eredetileg kőfalazottan tervezett zsilipet is. A zsilip szerkezeti tervén nem változtattak. Előírták még azt is, hogy az építkezés időtartamára a költségviselők műszaki ellenőrt alkalmazzanak, aki az építkezést folyamatosan felügyeli. A módosított terv 35 175 forint 63 kr költségelőirányzatával szemben a Melocco-cég 38 033 forint 97 kr összegű ajánlatot tett. A versenytárgyaláson ezt az összeget a Balaton Anyavízszabályozó Társulatot képviselő Tevely Béla túl magasnak találta, és azt kérte, hogy a zsilipet vagy a cég által ajánlott összegnél kisebb költséggel építsék meg, vagy pedig az előirányzat és az ajánlat közötti különbözetet a kincstár vállalja magára. Mivel a minisztérium az új zsilip építését igen sürgősnek tartotta, nem írtak ki új versenytárgyalást, hanem a Melocco-cégtől pótajánlatot kértek. A cég azonban nem volt hajlandó az összeg csökkentésére, sőt arra hivatkozva, hogy mivel az elő- és utófenék burkolatát mészhabarcsba rakott kőburkolat helyett az oldalakon 3 m magasságig port- landcementes betonból kell készíteni, és a zsiliptáblák csavaros felhúzó szerkezete helyett létrás felhúzót kell alkalmazni, ajánlatát 40 243 forint 40 kr-ra emelte. Ezt az ajánlatot a földmívelésügyi tárca végül el
