Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása
325 A MÁSODIK SIÓFOKI SIÓ-ZSILIP ÉPÍTÉSE A Hekler-féle második, immár betonból épített Sió-zsilip változás sem gyorsította a zsilipengedélyezési eljárást, mivel az építkezésnek nem voltak olyan költség- viselői, akik nevére az építési engedély kiadható lett volna. Közben az építkezés számvetéseit felülvizsgálták, és a költség-előirányzatot 33 662 pfrt 74 krajcárra csökkentették. Ennek az összegnek az érdekeltek közötti szétosztása végett Tallián Béla 1889. június 17-én Siófokon tanácskozott az akkor már Balaton Anyavízszabályozó Társulat elnevezés alatt működő Somogyi Balaton leszállító és a Sióberki Társulatok, valamint a vasúttársaság képviselőivel. Az értekezleten a társulatokhoz nem tartozó Balaton-par- ti birtokosoknak, az érintett vármegyék vezetésének, és a gőzhajózási társaságnak a képviselői is részt vettek. A tanácskozáson - melynek résztvevői még nem tudtak a minisztériumok egy nappal korábban történt átszervezésének következtében létrejött hatásköri változásokról - a kormánybiztos a korábbi miniszteri elvárásoknak megfelelően azzal indokolta az új zsilip építésének sürgősségét, hogy a fazsilip a minisztériumi, az illetékes megyei és az I. kerületi kultúrmérnöki hivatal szakembereinek együttes vizsgálata szerint igen rozzant, szabályozásra alkalmatlan állapotban van. Ezt a Déli Vasút szakértője vitatta, és úgy nyilatkozott, hogy az még évekig használható állapotban van, és megfelel a szabályozási céloknak. A két társulat képviselői a vasúttársasági szakértő véleményére alapozva kijelentette, hogy az új zsilip építését korainak tartják, és nem kívánnak az építési költségekhez hozzájárulni. Hasonlóképpen nyilatkoztak a Zalavölgyi Társulat és gőzhajózási társaság kiküldöttei is. Viszont Véghelyi Dezső Veszprém megye alispánja az új zsilip megépítését a vasúttársaság kötelességének tartotta, mivel a fazsilipet is az építette és üzemeltette. Az értekezleten megjelent a vallás- és közalapítványi birtokok (a balatonkenesei partvidék) képviselője, aki azt javasolta, hogy az államkincstár előlegezze meg az építési költségeket. Mivel az építés költségeinek felosztása az érdekeltek között megegyezéses tehervállalás útján nem sikerült, a kormánybiztos ezt jelentette az akkori földmívelésügyi miniszternek, Szapáry Gyula grófnak. A miniszterek és a minisztériumi hatáskörök változása miatt362 az ügyben nem történt érdemleges intézkedés 1890-ben, de a következő év elején a területi építészeti szervek kezdeményezőleg léptek fel. Helyszíni szemlét tartottak a zsilipnél az I. kerületi kultúrmérnöki hivatal és a Somogy vármegyei kir. államépítészeti hivatal kiküldöttei JÓZSA László kir. főmérnök és Scholcz Gyula kir. mérnök, valamint a zsilipterv készítője, Hekler Károly. Az általuk 1891. január 30-án felvett jegyzőkönyv sze362 Szapáry Gyula gróf rövid ideig, 1889. június 16. és 1890. március 15. közölt volt földmívelésügyi miniszter, őt Bethlen András gróf kö- vette, aki 1894. április 10-ig állt a tárca élén.
