Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása
A BALATON VÍZSZINTJÉNEK SZABÁLYOZÁSA AZ ELSŐ SIÓFOKI ZSILIPPEL 315 Hogy ezen víztömeg a Sió csatornán a felvett 2,34 méter vízmélységgel tehát 100,56 méter vízállással lefolyást találjon, a csatornának 47,52 ?méter szelvényterülettel és 16,79 méter fenék-szélességgel kellene bírnia. A jelenlegi meder 9,48 méter lévén, e szerint 7,31 méterrel ki lenne szélesítendő'. Hasonló kibővítést igényelne a zsilip is és pedig 20,30 méter belvilágra, s minthogy a jelenlegi zsilip szabad nyílása 11,06 méter, e szerint a kiszélesítés lenne 9,24 méter. Választassék bármily módozat, miután a meghatározott nagy vízállás mellett nedvesebb években a csatornának 2,34 méter magas víz befogadhatására alkalmazottnak kell lenni, — s miután a Sió csatorna jelen be nem fejezett állapotában kiáradás nélkül 1,26 méternél magasabb vizet le nem vezethet; ennélfogva; múlhatatlanul szükséges, hogy a csatorna egész vonalában kellő méretekben, és pedig részint mélyítés, részint kiszélesítéssel s partjainak védtöltésekkel leendő ellátásával a követelt állapotba helyeztessék.” Kiszely előterjesztését Cholnoky (1918) többek között így értékelte: „Kiszely jelentése minden kétségen kívül kimutatja, hogy a Sió-zsilippel és csatornával csak úgy lehetne szabályozni a Balatont, ha másodperczenkint legalább 48 köbmétert le lehetne vezetni, persze anélkül, hogy a Sió-völgyben kárt okozna... véleménye szerint ki kellene bővíteni a zsilipet is. Kiszely tehát már 1879-ben megmondta azt, amit csak ma kezdenek végrehajtani.” A KiszELY-féle előterjesztésében megfogalmazott javaslatokra az érdekeltek nem válaszoltak, mivel a zsilip és a csatorna bővítésének újabb, és az elsőnél sokkal nagyobb költségeit semmiképp sem akarták viselni, hiszen annak kudarcát éppen az 1880-as évek elején szenvedték meg igazán. A minisztérium pedig nem rendelkezett olyan forrásokkal, melyekkel a szabályozási munkálatok újbóli megkezdését elősegíthette volna. A Kiszely által javasolt zsilipkezelési szabályzattal is csak az 1884-ben szárazra forduló időjárás és a Balaton jelentős apadásának hatására foglalkoztak behatóbban. A szabályzat tervezetét 1886-ban vitatták meg az érdekeltekkel Budapesten, és azt a Közmunka- és Közlekedési Minisztérium két évvel később, 1888-ban „A siófoki zsilip kezelési szabályzata” címen 9747. szám alatt életbe léptette. Azonban ez a szabályzat sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert 1890-ben a tó vízszintje a siófoki mérce »0« pontja alá csökkent 14 centiméterrel, és az előírt +49 cm tartalékvizet sem tudták összegyűjteni. Emiatt megismétlődön mindaz, ami 1866-ban történt, azzal a különbséggel, hogy ezúttal nem a keszthelyiek, hanem a veszprémiek voltak a Sió-zsilip miatti legélesebb hangú protestálók. A Veszprémi Független Hírlap 1890 augusztusától 1891 februárjáig 15 cikkben foglalkozott a Sió- és a Balaton szabályozásának kérdésével, melyek közül néhányat, egyrészt a közvélemény hangulatának, másrészt az akkori helyzetnek az ismertetésére idézünk. Az első, szerkesztőségi vezércikként „Mi lesz a Sió-zsilippel?” címmel augusztus 30-án jelent meg, melyben azzal vádolták meg a zsilipkezelő vasúttársaságot, hogy néhány Sión járó gabonás hajótulajdonos kedvéért bőven eresztik a vizet a Balatonból, s ha „továbbra is félméternyi vizet csapolnak le a Sión, akkor a Balatonnak egy év leforgása alatt vége.” A fennálló helyzetről azt írta a cikk, hogy „Most is tele van már a Balaton hínárral, mit az. alacsony vízállás okoz. A »Kelén« gőzös pedig csak úgy tud bemenni a Sióba, hogy a derék Maschke kapitány teljes gőzerővel rohan rá a víztelen iszapra, mialatt a hajó csaknem szétszakad a megerőltetéstől. Máris szárazon állnak az összes parti fürdőházak, s a parton rothadó iszap dögletes miazmákkal telíti a levegőt.” A cikk többi, hasonló tartalmú részét mellőzzük, s az idézettel kapcsolatban megjegyezzük, hogy a gőzhajó nem a Sióba, hanem a Sió-csatorna torkolatában lévő kikötőbe hajózott akkoriban be. A vezércikkben foglaltakra Krisztinkovich Aladár, a Sióberki Társulat igazgatója válaszolt, akinek írását az újság azonos címmel, szeptember 6-i száma első oldalán közölte a következő szöveggel: „ Választ azon kérdésre: mi lesz a Sió-zsilippel? csak én, mint 23 év óta a Sió-szabályozás igazgatója, adhatok; adhatom pedig alaposabb tárgyismerettel, mint ahogy a kérdés azon indokból tétetik: hogy a nyaralók bérlői távoznak; Almádiban és Siófokon a parti fürdőik szárazon állanak (!); a vitorlások és gőzösök zátony
