Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása
A SIÓ-CSATORNA, A SIÓFOKI SIÓ-ZSILIP ÉS A HAJÓKIKÖTŐ ÉPÍTÉSE 1863-1864-BEN 299 Az 1863. október 25-én megnyitott siófoki Sió-zsilipet az előbbiekben ismertetett adatok szerint 606 láb (191,5 m) távolságra létesítették a vasúti hídtól, körülbelül ott, ahol a Kossuth L. utca torkollik a Vámház utcába a Vásárcsarnok középvonalában. Erről a fazsilipről több mint 70 évvel később Bertók (1935) a következőket írta: „Az 1863-ban létesített fazsilip... a siófoki vasútihíd alatt mintegy 200 méterre, a jelenlegi zsilip fölött pedig 170 méterre volt elhelyezve. 7 nyílású volt. A nyílások szélessége egyenként 1,78 m, az egész szerkezet szélessége a meder szelvényének megfelelőén 13,27 m volt. A zsilip küszöbmagassága 102,74 volt az A. f, tehát 0,95 m-rel magasabb, mint a jelenlegi zsilip küszöbe (101,89 az A. f.). Minden egyes zsilipnyílás kettős táblával volt lezárva. Egy-egy tábla magassága 0,95 m, szélessége a nyílás szélességének megfelelő volt. A zsiliptáblák hengerre szerelt lánc segítségével voltak mozgathatók. A zsilip alatti utófenék kimosás ellen közel volt biztosítva, míg az utófenék rézsűje szádfallal volt lezárva. A zsilip feladata volt a Balaton vízének leszállítása a szabályozási terven meghatározott magasságig. Ez a magasság a vasút építésekor megfigyelt nagy víz.szín alatt 1,73 m-re (5’5”6”j volt megadva. A nagy vízszín, az 1858. január 29-i balatoni vízállás volt, mely a siófoki jobbparti hídfőbe vésett vasúti fixpont (108,218 mA.fi) alatt 2,526 m-re volt megjelölve. Eszerint a vízszín leszállítás mértéke a vasúti fix pont alatt 2,526+1,73 = 4,256 m-t tett ki, melyet levonva a fixpont magasságából, 108,218-ból, 103,96 A.fi magasság1- adódik, melyet később a siófoki vízmérce és így a balatoni vízszín »0« pontjának fogadtak el. (Lábjegyzet '■ A Vízrajzi Intézet 1927 évi mérései alapján ez a tengerszín feletti magasság 104,06-ra, majd 1932-ben 104,09-104,10-re módosult.)" A dolgozatban foglaltak szerint az 1862. őszén 318,15 lábra (105,03 m-re) csökkent vízállásnál 3 lábbal alacsonyabbra állapították meg a leendő siófoki vízmérce „0” pontját, ami ebben az esetben 315,15 láb (104,08 mA.f.) magassággal egyezett meg. Ha ezeken a vízállás adatokon kívül még a Kiszely (1879) által legmagasabbnak tartott 102,78 m-es mai mérték szerint 107,55 m Adria feletti vízszinttel számolunk, akkor sem helytálló BERTÓKnak az az állítása, hogy a tó vízszintjének csökkentése a Siózsilip segítségével 4,25 métert tett ki.339 Megjegyzendő, hogy nemcsak Bertók (1935) közölt téves adatokat a tó vízszintjének az első Siózsilip segítségével történő leszállításáról (helyesebben szabályozásáról), hanem napjainkban Somlyódy László és Honti Márk (2005) is, amikor a Balaton vízpótlásának problémájával foglalkozó dolgozatukban azt írták, hogy „...egy - a XIX. század második felében épült - ... zsilip létesítésekor a tó vízszintjét mintegy három méterrel csökkentették, ami a vízfelszín jelentó's összezsugorodásával járt." Valójában a Balaton vízszintje a zsilip működtetésének megkezdésekor, 1863. október 25-én 104,65 m A.f. magasságú volt, vagyis a siófoki vízmércén +56 cm-t mutatott és ehhez képest az eddig - 1866. november 30-án - mért legalacsonyabb vízállás -42 cm (103,67 m A.f.) volt, tehát a csökkenés egy méternél kevesebbet, 98 cm-t tett ki. De ez a különbség sem annyira a zsilipnek, mint inkább az akkori száraz időjárásnak tulajdonítható. 339 ßert0k tévedésének minden bizonnyal az lehetett az alapja, hogy rosszul értelmezte a Helytartótanács 1866. évi július 24-i 58260. sz. rendeletében foglaltakat, melyet Kiszely (1879) a következők szerint ismertetett: ,,a) A Balaton jövendő alacsony víztükrének vonala a központi választmány által elfogadott tervben meghatározva, és ezen határozat a fennállott m. kir. helytartó tanács által 1866. évi július hó 24-réíl 58260 sz. rendelettel megerősítést nyervén, ennélfogva ezen vízszín, mely az Adriai tenger színe felett 99,6/ méter magas és a Sión lévő vasúti híd egyik zárkövében állandó jegyként bevésett keresztnél, melynek felszíne az Adriai tenger felett 103,877 méter -13,5 láb=4,267 méterrel alacsonyabb mint a Balaton tükrének leszállítható legkisebb vízállása...” (13. p.) Az idézetben foglaltak szerint a Sió vasúti hídjának egyik zárkövében mai mérték szerint 108,347 m A.f. szinten bevésett állandó jegyként szolgáló kereszt nem a Balaton 1858. január 29-i állítólagos balatoni vízállását jelölte, hanem a vasút irányzási síkjául szolgált 2,33 lábbal, azaz 0,737 m magasabban a vasúti pálya szintjénél. Ebből az állandó jegyként szolgáló magassági pontból csak a Balaton alacsony vizeként meghatározott siófoki vízmérce »0« pontja vezethető le: a bevésett kereszt magassága mai érték szerint 108,357 m A.f. volt, amiből a 4,267 m levonva 104,09 m A.f. szint adódik, vagyis a Sió hídjának (legfelső) zárkövén lévő kereszt csak viszonyítási pontként szolgált!
