Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása
298 VII. A SIÓ CSATORNÁZÁSA, A SIÓFOKI ZSILIP ÉS A HAJÓKIKÖTŐ LÉTREHOZÁSA E rövid idő alatt két mólót építettek a magyar tenger partján, mely a hullámok közé messze benyúlva, a Sió torkolatának eliszaposodását lehetetlenné teszi■ Ugyanott egy kikötő is épült, mely a Balaton gőzhajózását nem kis mértékben segíti elő, s megszerzi a Füredre utazóknak azt a kényelmet, hogy azok Siófoknál a déli vaspályáról leszállva, egyenesen a balatoni gőzösre léphetnek. A munka befejezését nagy ünnepély tette nevezetessé okt. 25-én Siófokon. Több mint 200 vendég volt hivatalos, a kiknek legnagyobb része megjelent. Budáról külön gyorsvonat fényes vendégsereget szállított, kik közt gr. Pálffy Mór királyi helytartó ő magán, s a helytartótanács és kir. kúria több tagján kívül, minden nagyobb hazai intézet, az egyházi rend, az irodalom képviselői is jelen voltak. Az új kikötő, s a Balaton partja ünnepiesenfel volt díszítve, s a nemzeti zászlók magasan lobogva már távolról üdvözölték az érkezőket. Az indóház körül a környék népének ezrei hullámzottak, s a taraczk durrogások mellett zajos éljenekben törtek ki, midőn a vonat megérkezett. A társaság az idóház termében gyűlt össze, a hol kir. biztos gr. Zichy Ferencz, ő maga mondott üdvözlő beszédet, lelkesült szavakkal festvén a bevégzett munkálatokból eredő hasznot, s leginkább afölötti örömét fejezve ki, hogy kedves hazánkat ismét egy oly művel gazdagítottuk, melyre a legműveltebb ország is büszke lehet. Azután a munkálatok megtekintésére indult a vendégkoszorú. A csípős szél magasra korbácsolta a hullámokat. Ott ált a Balaton, méltóságos nagyságában, háborogva, s haragos hullámainak moraja túl- zúgta a Rákóczy-induló viharos hangjait. Távolban a kékellő hegyek, a regék hazája, a költőink által megénekelt romok a regényes partokon, a múlt emlékei együtt bűvös hatást gyakoroltak a lélekre. Közelben zöld ágakkal bevont piramisok, halomba rakott ásók, kapák és targoncák, a bevégzett munka jelvényei példázták a jelent, mely tettel hat és teremt. Ez alatt a munkások megnyitották az utolsó gátat, s a résre lelt hullámok tajtékozva omlottak a csatornán keresztül. Képünk e pillanat hű képét mutatja. Végre az indóház nagy termébe vonult a társaság a hol több mint 200 terítékű nagy lakoma zárta be az ünnepélyt. Vígan folytak az áldomások, s Jankovich László hazafias toasztján kívül itt csak dr. Schindlernek, a reichsrat egyik jelenvolt tagjának beszédét említjük meg, aki „a magyar nemzetért” ürített poharat. Esti öt órakor indult a vonat Budára vissza. A lenyugvó nap bűvös panorámába tüntette a vidéket az utasok elé, kik e szép látványt az ünnepély emlékeivel együtt sokáig megőrzik keblökben. Sokan aggódva néznek most is a Balaton lecsapolásának eredménye elé. Kétkedve mondják, hogy a futóhomok, mely a víz alól kikerült pontokat borítja, áldást nem teremthet; hogy a tó, mely a vidéknek dísze volt, jelentéktelen mocsárrá változik; s végre, hogy az égalji viszonyok a víz megkevesbülése által kárt szenvednek. De mindez az aggodalom alaptalan. A Balaton - mely a víz tükrének 5 és fél lábnyi lecsapolása által nagyságának csak egy tizedrészét veszti - továbbra is jelentékeny marad, s csak természetes határaiba tér vissza. A futó homokot leköti a part lakóinak gondos mívelése, s szépségben a vidék csak nyer általa. Azért örömmel kell azt fogadnunk, mint oly művet, mely által hazánk területben, gazdaságban gyarapodik, de veszteni épen semmit sem veszthet.” Az újságcikk lelkes hangvétele elsősorban annak tulajdonítható, hogy az új Sió-csatornába történő vízbeeresztés alkalmat nyújtott arra, hogy a provizórium körülményei között a kiegyezésre való törekvést mind a bécsi udvar, mind pedig a magyar nemzeti önállóságot követelők között demonstrálja.338 A Vasárnapi Újság egyébként 1863-ban közölte Beszédes Ferenc Tolna vármegyei főmérnök írását „A Balaton lecsapolásának történeti vázlata” címmel, melyben a szerző valós eseményeknek és adatoknak megfelelően tárta az olvasók elé a szabályozás folyamatát. Ezen kívül más lapok is foglalkoztak a témával; így pl. Korizmics László (1863) a Gazdasági Lapok 1863. november l-i számában „A Balaton lecsapolása” címmel értekezett a Sió-zsilip megépítése és működtetése kapcsán a vízszint-szabályozás értelméről és hasznáról. Érdekes módon azt emelte ki, hogy a vízszintcsökkentés után a tó déli partja mentén a kiszáradó területek az ide lefolyó patakokkal öntözhetővé válnak; a Sió vize szintén öntözheti a völgyben szárazzá váló területeket; a balatoni vízközlekedésre kedvező hatást gyakorolhat; rövid távon megvalósulhat a Balaton összeköttetése vízi úton a Dunával és nő a tóparti vasútvonal biztonsága, vagyis az előnyökre helyezte a hangsúlyt. Ez, gazdasági ügyekkel foglalkozó lapról lévén szó, teljesen érthető. Az aggodalmak az irodalmi témájú lapokban viszont a Vasárnapi Újság cikkírója által említett módon fogalmazódtak meg. 338 A cikk írója a Balaton vízszintjének leszállításáról és annak nyomán szárazulattá váló földterületről téves adatokat közölt!
