Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása
A SIÓ-CSATORNA, A SIÓFOKI SIÓ-ZSILIP ÉS A HAJÓKIKÖTŐ ÉPÍTÉSE 1863-1864-BEN 295 jegyzék egyben azt is bizonyítja, hogy ebben az időben már gondot fordítottak a földből előkerülő régészeti leletek megtalálási körülményeinek rögzítésére, és azok beszolgáltatására, bár ezek még nem tekinthetők a mai előzetes régészeti feltárásokhoz hasonlóknak. Ebben a jegyzékben a leletek terepszint alatti elhelyezkedését is feltüntette Congedi, és mivel a leletek Árpád-korabeliek, az 5 láb (~1,6 m) vastagság körüli fedettségből arra lehet következtetni, hogy a Sió-meder, illetve völgyfenék a jelzett helyen a 14. és 19. század között ennyivel töltődött fel. A műveleti és gazdasági adatok után a Balaton vízháztartására vonatkozó 1863-1865. évi megfigyelések adatait tartalmazza a dolgozat. Ezek az első ilyen adatok a tóról, ezért különös figyelmet érdemelnek. A Déli Vasút mérnökeinek mérése szerint a Balaton víztükre 1863 januárjában 318,15 láb (105,24 m) magasan volt az Adriai tenger szintje fölött, ami a mai vízmércéken +115 cm-es vízállásnak felel meg. A Sión való lefolyás már az év kezdetétől el volt zárva, egészen 1863 október 25-ig, az új Sió-csatorna megnyitásáig, ennek ellenére a tó vízszintje 317,00 lábra (104,88 m A.f.-re) csökkent, vagyis 1,15 lábat (0,36 métert) apadt. A csatorna megnyitása után hét nappal ismét elzárták a lefolyást, majd december végén 316,8 láb (104,81 m A.f.) szintnél tartósan szabad utat engedtek a víznek. A Balaton 1863 januárjától december végéig párolgás révén összesen 42,6 cm-nyi vizet vesztett, amit akkor tűrhetőnek tartottak, és ezért a következő meglehetősen csapadékos évben folyamatosan engedték a vizet az új Sió-csatomán, melyben a téli hónapokban 4,5-5 láb (1,42-1,58 m), a nyári hónapokban 3,3 láb (1,04 m) volt a víz mélysége. A folyamatos vízeresztés és a párolgás nyomán 1864. év végére a nedves év ellenére a tó vízállása 315,6 lábra (104,43 m A.f.-re) csökkent, vagyis ismét az előző évhez hasonló mértékben 1,2 lábat (0,38 m-t) apadt. Az 1864/65. évi télen Meissner szerint rendkívül sok hó esett, s ez további folyamatos vízeresztést indokolt azért, hogy áprilisban 317,25 láb (104,95 m A.f.) legyen a tó vízállása. Ezt követően a hosszantartó száraz nyár és ősz miatt folyamatosan csökkent a tó vízszintje egészen a legalacsonyabbnak elfogadott 315,1 láb (a mai mérték szerint 104,09 m A.f.) vízállásig, vagyis a siófoki vízmérce »0« pontjáig. Ezzel együtt a Sió csatornában 4 láb (1,26 m) vízmélység jött létre a torkolatnál, s a teljesen nyitott zsiliptáblákkal egészen szabad lefolyást engedtek a tó vizének. Az 1863-1865. években végzett megfigyelésekből a vasúttársaság mérnökei arra a következtetésre jutottak, hogy azokban az években, amikor a csapadék az átlag alatt maradt, mint 1863-ban 12 hüvelyk 1 vonással (318,1 mm-rel) és 1865-ben 13 hüvelyk 6 vonással (355,4 mm-rel), az elpárolgás egyedül, elengedő módon szabályozza a tó vízszintjét és ilyenkor a lefolyatást, mint szabályozó tényezőt nélkülözni lehet. Ellenben, amikor a tóvidéki 16 hüvelykes (421 mm-es) és a Zala vízgyűjtő 25 hüvelykes (685 mm-es) átlagoknál nagyobb csapadék hullik, azonnal bekövetkezik a tó vízszintjének emelkedése, amit csak a párolgást megfelelően kiegészítő lefolyatással lehet a károkozás nélküli határon tartani. Mivel a zsilipkezelés a vasúttársaság feladata volt, a társulatokat a csapadék, a párolgás és lefolyási viszonyok alakulásáról és azok összefüggéseiről folyamatosan tájékoztatták. A társulatokat leginkább a Sión lefolyó vízmennyiség érdekelte, ezért azt igyekeztek a lehető legjobban meghatározni, amihez a zsilip alatt a legkedvezőbb szelvényt választották, s amelyen belül kimértek egy több ezer láb hosszú egyenes szakaszt. Ezen a szakaszon gömbúszók segítségével 10-10 méréssel meghatározták a felszínen a vízfolyás sebességének átlagát és kiszámították (0,82 együtthatóval) a középsebességet, majd a nedvesített mederkeresztmetszet ismeretében a lefolyó víz- mennyiséget, ami pl. 1864 áprilisában 200-292 köbláb/másodperc, azaz 6,3-9,2 m3/s között változott. Ezen kívül az 1863. és 1864. évekre vonatkozóan számításokat végeztek a csapadék alapján a tóba befolyó, a párolgással onnan eltávozó víztömegek megállapítására és a kapott adatokból következtettek a Sión leeresztendő vízmennyiségre. Végeredményként azt állapították meg, hogy a Balatonból évi átlagban mintegy 8000 millió köbláb, azaz 252,4 millió m3 víz távozik a Sión keresztül a tóból. Azt is kiszámították, hogy a párolgás átlagosan 55 hüvelyk, ami 1448 mm-nek felel meg, de ez a mai ismereteink szerint erősen túlzott volt. Azt viszont jól határozták meg, hogy a Zala vízgyűjtőjére hulló csa
