Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása
296 VII. A SIÓ CSATORNÁZÁSA, A SIÓFOKI ZSILIP ÉS A HAJÓKIKÖTŐ LÉTREHOZÁSA padék 30%-a a tóba folyik le. A dolgozatban első alkalommal írták le a Balaton vízháztartását adatszerűén, igaz még nem a csapadék + hozzáfolyás mínusz párolgás + lefolyás formában, hanem lefolyás és párolgás együttes mennyiségét állították szembe a hozzáfolyással, amibe beleértették a tóra hulló csapadék mennyiséget. így az adott körülmények között a lefolyás és a párolgás együtt 35 720 millió köblábat (1127,1 millió m3-t), a hozzáfolyás (a tóra hulló csapadékkal) 31 327 millió köblábat (988,5 millió m3-t) tett ki. Egy abnormálisán csapadékos évet véve figyelembe Meissner számításai szerint ezek az adatok a következők lennének: a lefolyás + párolgás 33 200 millió köbláb (1047,6 millió m3), a hozzáfolyás (a tóra hulló csapadékkal) 45 000 millió köbláb (1419,9 millió m3). Ezek az adatok a rövid észlelési időszak miatt természetesen lényegesen eltérnek a későbbi sokévi adatok átlagából, leginkább a párolgás tekintetében.335 A végkövetkeztetés viszont érdekes, miszerint a tó vízháztartásában az éves növekedés és csökkenés között 2 lábnyi, azaz 63 cm-es vízálláskülönbség jön létre, vagyis éppen annyi, amennyit a szárazságkori időszakra vonatkozóan 1776-ban (70 évvel korábban) Krieger Sámuel közölt.336 Ez egyúttal azt is bizonyítja, hogy a Balaton vízállásának ingadozását már a 18. század közepétől gondosan megfigyelték, és annak középértékére vonatkozóan számításokat végeztek. A vízháztartási adatok után az 1863-1865. években végzett munkálatok eredményeit tartalmazza a dolgozat. Ezek szerint már az első évben lehetővé vált. hogy a Sió-völgy mocsarainak egy nagy részét marhalegelőként hasznosítsák, és a magasabb fekvésű részeket szántóföldként műveljék, így a Sió völgyben 5000 holdat (á 1200 négyszögöl) állandóan művelni lehetett. A Somogy vármegyéhez tartozó Balaton-part mentén 1865-ben hozzá lehetett kezdeni 40000 hold víztelenítéséhez, egyúttal öntözési létesítmények megvalósításához. Meissner egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy a tó alacsonyabb vízszinttartása nyomán a vízborítástól védtelenné váló partszakaszokon, amennyiben nincsenek növényzettel borítva, elkerülhetetlen, hogy homokfúvások keletkezzenek, de ezt a problémát a marhaterelés megfelelő szabályozásával és korlátozásával, valamint fűz- és nyárfadugványok telepítésével csökkenteni lehet. Úgy vélte, hogy a problémák megelőzésével akár 6000 holdat is legelővé lehetne tenni a marhatenyésztés számára. A Sió torkolatánál kialakított kikötőt a gőzhajó, a vitorlások és a csónakok 1864-től kezdve használhatták, de a tó és a Duna között még nem lehetett közvetlenül hajóközlekedést folytatni, mert hiányzott egy vízlépcső a Jut és Mezőkomárom közötti mocsárban észlelt akadálynál. (Ott, ahol a Sió hossz-szelvényein ezt a természetes mederfenék emelkedést feltüntették.) Meissner dolgozatát azzal a megállapítással fejezte be, hogy a szabályozási munkálatokat az előítéletek ellenére rövid idő alatt, csekély anyagi ráfordítással végezték el az érdekeltek, egységes és hozzáértő magatartásuknak köszönhetően, nemes közérdektől támogatva. 1863-1864. években végzett Balaton- és Sió-szabályozási munkálatokat az előbbiekből eltérően ismertette Bertók József (1935) „A Balaton vízszínének, szabályozásának és a siófoki Siózsilipnek ismertetése” c. dolgozatában, melyben a következőket írta: „... a Sió szabályozási munkálatai végrehajtását az érdekelt társulatokra bízták, a Déli Vaspálya Társaság feladata volt a Siófoki torkolat, a hajókikötő' és a zsilip megépítése, a siófoki-juti szakasz munkáit a Somogy-Balatoni Társulatnak, a jut-ozorai szakaszt pedig a Sióberki Társulatnak kellett elvégezni. A szabályozási tervek még 1862 335 A hozzáfolyás plusz csapadék együtt az 1971-1995. évek átlagában évi 839 millió m3-t, a lefolyás plusz párolgás 813 millió köbmétert tett ki. Ezen a 25 éves időszakban belül a legtöbb hozzáfolyás 1987-ben 735 millió m3, a legtöbb csapadék 1974-ben 468 millió m3 volt. Ha e két eset együtt következett volna be, akkor sem jött volna létre a D. M. Meissner által feltételezett 1422 millió m3-es hozzáfolyás. Ugyanezen időszakon belül a legtöbb lefolyás 1987-ben 535 millió m3, a legnagyobb párolgás 1983-ban 603 millió m3 volt. Ha ezek is egyazon időszakban következtek volna be, akkor az 1138 millió m3 lett volna, s ez is jóval kevesebb, mint amit D. M. Meissner feltételezett. A konkrét adatok tehát nem tekinthetők reálisnak; ez azonban nem jelenti azt, hogy az általános következtetések sem voltak azok. 336 A kézirat nyomdai előkészítése idején bizonyosodott be ismét, hogy a száraz és csapadékos évek váltásakor (1-2 év alatt) 78 cm-es vízálláskülönbség alakulhat ki, vagyis valamivel több, mint a 2 lábnyi. Vagyis 2003. augusztus 20-án mért 32 cm-es vízállással szemben 2005. szeptember 1-én 110 cm-es volt a Balaton vízállása.
