Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)

VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása

A DÉLI VASÚT ÉS A VÍZSZABÁLYOZÓ TÁRSULATOK SZEREPE A SIÓ-CSATORNA ... MEGVALÓSÍTÁSÁBAN 281

összegét ajánlotta fel a szabályozási költségekhez való hozzájárulásként, vagyis ez azt jelentette, hogy a szabályozáshoz a Déli Vaspálya Társaság összesen 330-360 ezer osztrák forint induló tőkét volt hajlandó biztosítani, és erről már a balatonfüredi gyűlés előtt megállapodott a somogyiakkal. Ez az ösz- szeg - Márton Ozorától a Balatonig ásandó csatomaásás kiegészítő kalkulációjának b) változataként feltüntetett 880406 + 200000 pengő forintot tekintve összköltségnek - nem tűnik soknak, de az akkori szűkös pénzviszonyok között tetemesnek számított. A későbbiekben ismertetendő összes szabályozási költségráfordítás a Meissner által közöltek szerint az adminisztrációs és egyéb kiadások nélkül kereken 286 ezer forintot tett ki, ami azt mutatja, hogy a vasúttársaság előkalkulációja meglehetősen pontos volt. A vasúttársaság főigazgatója a pénzbeli felajánlást nemcsak azzal indokolta, hogy a szabályozással a társaság Balaton-melléki pályáját akarja az árvizek és jégtorlódások ellen védeni, hanem azzal is, hogy a társulatok segítségével Magyarország köziparának, „a magyar hazának előmenetele” érdekében kész erre az áldozatra.

A vasúttársaság egyébként a somogyi társulaton kívül más társulattal is hajlandónak mutatkozott egyezségre lépni, ha az garantáltan sikeres tervet tud ajánlani. A gyűlésen végül a királyi biztos olyan határozatot hozott, hogy a megelőző időkben készített mérnöki terveket és elvégzett munkálatokat egy, a Nádor- csatorna, a Sióberki, a Somogyi Balaton leszállító Társulatok és a Déli Vasút által kiküldött 3-3 tagból és

1-1 mérnökből álló, összesen 16 fős bizottság a helyszínen műszaki szempontból elbírálja és 1862. augusztus 28-ig a társulatok érdekeivel összeegyeztethető tervet készítve jelentést tesz. Egyúttal ünnepélyesen kijelentette, hogy a kiküldött bizottság senkinek a jogait nem sértheti, és működésük senki számára sem okozhat terhet. A bizottság számára kitűzött határidő a feladatot tekintve szoros volt - hiszen közben a képviseleti tagok személyéről a társulati választmánynak még dönteni kellett - mégis a rendelkezésre álló öt-hat hét alatt a szabályozási feladatokat elbírálták, és a megvalósítás lényeges kérdéseiben is egyetértésre jutottak. Jelentésüket, illetve javaslataikat 1862. augusztus 28-án Zichy a „folytatólagos” balatonfüredi érdekeltségi gyűlés elé terjesztette. A gyűlésen a korábbinál több földbirtokos vett részt személyesen és a kiküldöttek is megfelelő felhatalmazással rendelkeztek. A közvetlenül érintett társulatok már a bizottsági munka során megegyeztek, ezért a gyűlésen nagyobb vita nem alakult ki. A Balaton-szabályozás ügyét a résztvevők most is nemzeti feladatnak tekintették, és hazafias cselekedetnek minősítették azt, hogy a gyűlésen ifj. Esterházy Pál herceg, miután a bizottság egyhangúlag azt javasolta, hogy a Sióról minden malmot el kell távolítani, az ozorai malmának lebontásához kártérítés nélkül hozzájárult. Ezzel az utolsó, legnagyobb akadály hárult el a Sió-szabályozás megvalósításának útjából, s így a királyi biztos további ellenvetés nélkül el tudta fogadtatni az érdekeltekkel a szabályozás során végrehajtandó feladatokat.

Az 1862. augusztus 28-30-i balatonfüredi gyűlés lefolyása és a tárgyalás eredményeit rögzítő királyi biztosi határozatban foglaltak - a jegyzőkönyv idézését mellőzve - röviden a következőb- ben foglalhatók össze:

A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a Balaton víztükrének 3 lábbal való leszállítása és a Sió csatornázással történő szabályozás egyaránt szolgálja az elmocsarasodott területek kiszárítását, a „kártékony bűzös vizek” levezetését, a Sió hajózhatóságát, a balatoni gőzhajózást, s nem utolsó sorban a Déli Vasút pályájának biztonságát. A vita során teljesen egyértelművé vált, hogy a szabályozás költségei a Déli Vaspálya Társaságot, a Somogyi Balaton leszállító és a Sióberki Társulatot terhelik, amelyek a június 17-i gyűlésen tett nyilatkozatukat megerősítve vállalták ezek viselését. A Nádorcsatoma Társulat megismételte korábbi álláspontját miszerint lemond a múltra vonatkozó csatornázási költségeinek megtérítésére vonatkozó követeléséről, de egyszer s mindenkorra a megnövekedő fenntartási költségeire 50000 o.é. forintot kért. Egyidejűleg a társulat úgy nyilatkozott, hogy a Balaton vízszintjének leszállításával összefüggő munkálatokban semmilyen részt nem vállal, viszont az új szabályozási tervek ismeretében követelik, hogy a létesítendő siófoki zsilipet úgy kezeljék, hogy emiatt őket kár ne érhesse, hogy a zsilipnyílások magasságát csak az ő tudtukkal és beleegyezésükkel változtathassák és ezért