Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VII. A Sió csatornázása, a siófoki zsilip és a hajókikötő létrehozása
280 VII. A SIÓ CSATORNÁZÁSA, A SIÓFOKI ZSILIP ÉS A HAJÓKIKÖTŐ LÉTREHOZÁSA tekintetből valamely terhek nem rovathatnak. Mire a gyűlés - jelen jegyzőkönyve következő napont felolvastatván, hitelesítetvén, és az érdeklett megyéknek s társulatoknak hiteles másolatban kiadatni rendeltetvén - ily örvendetes békülékeny eredmény után eloszlott. - Költ Balaton Füreden, 1862ik évi junius 17dikén. Gróf Zichy Ferencz s.k. kir. Biztos (P.H.) Jegyzetté Révay Gusztáv s.k. tollvívő.” A jegyzőkönyv - mely a gyűlésen történteknek csak a legfontosabb elemeit rögzítette - azt tükrözi, hogy Zichy igen határozottan, de ugyanakkor nagyon diplomatikusan vezette a tárgyalást. Üdvözlő beszédeként elmondott bevezetőjében kijelentette, hogy a Balaton-szabályozási ügyet hazánk kereskedelmi. pénzügyi és nemzetgazdasági körülményeire tekintettel teljes sikerre akarja vinni, s ebben nemcsak a legfelsőbb uralkodói akaratnak, hanem saját honfiúi vágyainak kíván megfelelni. Ez a hazafias hangnem, ami a jegyzőkönyv szövegéből végig kitűnik, a provizórium idején jelentősen hozzájárulhatott ahhoz, hogy a gyűlésen túlnyomórészben jelenlévő középnemesek a szabályozás kérdésében meglévő ellentéteiket mellőzve tárgyaljanak a Déli Vasút ajánlatáról. Mindezt annak ellenére, hogy a másodikként szóló tihanyi apátsági kormányzó a Balatonnak bármilyen mértékben történő lecsapolását ellenezte. Ezzel szemben négy zalai középbirtokosság képviselete a tó vízszintjének kilenc lábnyi (2,84 m-es) leszállítását tartotta volna üdvösnek, mivel ettől a Sió hajózhatóvá tételét, s ezáltal olcsóbb gabona és épületfa szállítási lehetőségét remélték. Ugyanakkor valamilyen oknál fogva háromlábnyi le- csapolás esetén nádasaik károsodásával számoltak, s ebben az elvesző nádasaikért kártalanításra tartottak igényt. A tétre menő egyezkedés azonban a Somogyi Balaton leszállító-, a Sióberki- a Nádorcsatorna Társulatok között folyt, amibe külső félként kapcsolódott be a Déli Vaspálya Társaság. A somogyiak készek voltak a Nádor-csatorna Társulattal a szabályozásról azzal a feltétellel tárgyalni, ha a Kilitin túl folytatandó Sió-szabályozás esetén „igazságtalan” költségekkel nem terhelik őket. A Nádorcsatorna társulat ugyanis - miután kijelentette, hogy lemond azokról a régebbi követelésekről, amelyeket a Balatonból csatornájukba eresztendő vizek miatt támasztottak (így pl. a csatomaásási költségeik részbeni megtérítéséről) - ragaszkodott ahhoz, hogy az űj munkálatok terveit a somogyiak az ő mérnökük bevonásával készíttessék el, és az űj csatorna fenntartási költségeit a somogyiak a lecsapo- lás által nyert hasznuk arányában viseljék. Azt is kijelentették, hogy azért nem ellenzik tovább a Balaton akár három, akár kilenc lábbal történő vízszint-leszállítását, hogy „ezen országos ügy” végre elintéződjön. Ezzel tulajdonképpen visszavonták a Soproni Helytartósági Osztály 1958. április 21-én 7065 számú engedélyével szembeni tiltakozásukat, amely, mint említettük, a Somogyi Balaton leszállító Társulatnak megengedte, hogy a Siót területi illetékességén túl, egészen az ozorai malomgátig szabályozza. A somogyi társulat ezt a jogát fenntartva, a három lábnyi leszállítási költségeire a maga részéről 180000 osztrák (o.é.) forintot ajánlott fel azzal, hogy ezt az összeget akkor is biztosítja, ha az ő területükön kívül másik társulat újabb tervvel áll elő, persze olyannal, amelynek sikere garantált. A sióberkiek területileg a két másik társulat közé szorulva nem tehettek mást, mint amit Márton József ajánlott nekik öt évvel korábban; szorgalmazták a társulatok összeolvadását, és javasolták a Sió teljes hosszában való szabályozását az ozorai malomtól kiindulva fölfelé. Felhívták a figyelmet arra, ha a Siót a Balatontól Kilitiig szabályozzák csak, akkor a vasút és a somogyiak nem érik el céljukat, mert a Balaton tükre ez esetben mindössze három lábbal száll alább. A társulatok egyezkedését végül is a Déli Vasút pénzbeli felajánlásai és kifejtett indokai befolyásolták legjobban. A vasúttársaság főigazgatója kijelentette, hogy a szabályozás megvalósításához 150 000, szükség esetén 180 000 osztrák forinttal járulnak hozzá és további 180 000 o.é. forintot készek a Somogyi Balaton leszállító Társulatnak kölcsönadni négy évre, évi öt százalékos kamat fizetése mellett, s a kölcsön részletekben való visszafizetését csak akkor kívánják, ha a szabályozás teljes sikerrel jár. (Ez azt jelentette, hogy a somogyi társulatnak évente 9000, összesen 36000 osztrák forintnyi kamatot kellett volna fizetnie.) A somogyi társulat tulajdonképpen a vasúttársaságtól felveendő kölcsön
