Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
II. A Sió völgye a római kortól a honfoglalásig
26 II. A SIÓ VÖLGYE A RÓMAI KORTÓL A HONFOGLALÁSIG Superiorból két tartományrészt alakított ki: a Pannónia Prima-t Savaria (Szombathely) és Savia- t Siscia (Sisak) székhelyekkel. Pannónia Inferiorból szintén két tartományrészt hozott létre: Valeria-t Sopahiane (Pécs) és Pannónia Secunda-t Sirmium (Sremska Mitrovica) székhelyekkel. A Dunántúl területét elfoglaló Pannónia Prima és Valeria tartományok között a határ a Vág torkolatától húzódott a Balaton kenesei partjáig és az aligai parttól tovább a korábbi vonalon a Dráváig, mivel a Dráva-Száva közének keleti része a Pannónia Secunda területe volt. A Sió völgye ettől kezdve a Valeria, a Balaton és a Zala vízgyűjtője, továbbá a Somogyi-dombság nyugati fele a Pannónia Príma tartományhoz tartozott egészen a római uralom megszűnéséig. Pannónia négy részre való felosztásával egy időben jött létre a Római Birodalom élén a tetrarchia és ekkor lett egyik társcsászár Galerius, aki ettől kezdve Sirmiumból irányította a pannóniai tartományokat, majd császárként (305-311.) a birodalmat. Uralkodásával kapcsolatban maradt fenn az utókor számára az egyetlen olyan írásos emlék, ami a római kori Balatonra vonatkozik. Ezzel a későbbiekben részletesen foglalkozunk. A Dunántúlra mintegy kétezer évvel ezelőtt benyomuló római csapatok a maihoz nagyon hasonló domborzati viszonyokat és vízhálózatot találhattak azzal az eltéréssel, hogy a dombokat és a hegyeket, de még a lapályos részeket is sűrű erdők borították, a völgyfenekeket még nem mosta, vájta ki a napjainkban ismert mélységben az erózió, s a lefolyás is lassúbb, egyenletesebb lehetett. A dunai limes néhány erődítésének, településének fekvéséből arra lehet következtetni, hogy a Duna árhullámai jóval „laposabbak” lehettek, jóllehet a folyónak keskenyebb ártere volt. Viszont reálisnak tűnik egyes régészeknek az a feltevése, hogy a Duna medre néhol (pl. a visegrádi Duna-kanyarban) a rómaiak idején két-három méterrel mélyebb volt, mint a 19. században. A római kor kerek négy évszázadában a Balaton víztükrének és partvonalának alakja is a maihoz hasonló lehetett. Különbséget az jelenthetett, hogy a kenesei, akarattyai, aligai, földvári, herényi „magaspartokat” a víz még nem omlasztotta le a ma ismert mértékben, s a Keszthely-Fenékpuszta előtti part is 200-300 méterrel beljebb húzódhatott még, ugyanúgy mint a bronzkorban vagy a rézkorban. A déli part homokturzásai ugyanakkor már teljesen kialakult állapotban voltak és a siófoki kifolyás is létezett, ha megáradt a Balaton. A Balaton partja mellett talált római kori leletek alapján arra lehet köA római világ Pannóniában — térképrészlet Gráf A. (1936) nyomán
