Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VI. Újabb kezdeményezések a Sió szabályozására és a Balaton lecsapolására a 19. század első felében
268 VI. ÚJABB KEZDEMÉNYEZÉSEK A SIÓ SZABÁLYOZÁSÁRA ÉS A BALATON LECSAPOLÁSÁRA... Úgy vélte, hogy az első terve szerinti munkálatok végrehajtása után az ozorai határ szélétől a mezőkomáromi malomépületig a bozót állapota nem változik, de a mezőkomáromi malomtól a péli út töltéséig 2 láb 3 hüvelyk - 2 láb 8 hüvelyk (0,71-0,82 m-rel), a töltéstől a juti komp-átjárásig 2 láb 8 hüvelyk - 2 láb 9 hüvelykkel (0,84-0,88 m-rel), a komp-átjárás és a kiliti malom között 2 láb 9 hüvelyk - 5 láb 11 hüvelykkel (0,88-1,87 m-rel) szállna alább a Sió vízszintje. Szerinte a vízszint ilyen mértékű csökkenése nyomán a Sióberki Társulathoz tartozó folyószakasz mindkét oldalán 10-20 öl (19-38 m) szélességben száradna ki a bozót, ami összesen mintegy 700 holdat (302 ha-t) tett volna ki. A 6 öl (11,3 m) szélesre és 1 öl (1,89 m) középmélységűre tervezett új csatornából 21 000 köböl (143 220 m3) föld kiásása az egyéb költségekkel együtt 42000 pengő forintba, a medertisztítás pedig (folyó ölenként 5 pengő forintot véve alapul) 40 000 pengő forintba, az egész munka 82 000 pfrt-ba került volna. Ennek megfelelően egy-egy hold kiszárított föld költsége 117 forint 9 krajcárt tett volna ki. Valószínű, hogy szándékosan számította a medertisztítást két és félszer többe, mint a mederásást azért, hogy a társulatot ennek a tervnek az elfogadásától elriassza. Erre lehet következtetni abból is, ahogyan a tervet összefoglalóan értékelte; a sok és költséges munka csekély eredménnyel jár, sőt olyan káros következménye is lehet, hogy a megmaradó bozótban az alacsonyabb vízállás miatt a nád elsilányul, s a bozót sem nádasnak, sem rétnek, sem legelőnek nem lesz használható. Idővel még az is megtörténhet, hogy a kormányzat, vagy az összes (balatoni) birtokos általános (az egész vízrendszerre kiterjedő) szabályozást hajtat végre, amihez a tervben előirányzott munkálatok nagyrészt nem illeszthetők, s ezért hasznavehetetlenek lesznek. Végül szó szerint a következőket írta: „... részemről ezen első Terv szerénti munkálat létesítését nem tudom a Társaságnak jó lélekkel javasolni, sőt alázatos véleményem az, hogy inkább hagyja a Sió-berket a mostani állapotjában, mintsem olyan munkát eszközöltessen, mely a végre hajtónak becsületet, a birtokosnak pedig hasznot nem szerez”. E megállapítása után fejtette ki azt a véleményét, hogy mivel az általa leírt szabályozásnál a Sióberki Társulat, a hozzátartozó folyószakaszból eredő adottságai miatt többet nem tehet, fel kellene kérni Esterházy herceget, csatlakozzon a társulathoz, ami által a sióberkiekhez nemcsak hosszabb folyószakasz tartozna, hanem még talán az ozorai malomfej alábbszállítása is elérhető lenne, ha a Sióberki Társulat lemondana az ozorai malom megszüntetésének gondolatától. Szerinte a társulat ezt megtehetné, mert két csatornával a bozótot úgy is ki lehet szárítani, hogy a malom megmaradjon, s egyébként sincs a Sió völgyi birtokosoknak alapos okuk arra, hogy az ozorai (Tóti-pusztánál lévő 9 kerekes) malmot megszüntessék, sőt saját érdekükben inkább a fennmaradása lenne kívánatos. Az ozorai malom elpusztítását csak a Balaton melléki birtokosok kívánhatnák abban az esetben, ha a Balaton vízszintjét két öllel akarnák lejjebb szállítani. De mint írta, akkor senki sem akarta, és úgy vélte, hogy a két öles leszállítás nagyon sok akadállyal, nehézséggel és költséggel járna, s hozzátette; bátran állítja, hogy azt néhány évszázadnál előbb, vagy talán sohasem kísérlik meg. Ezek után előadta a saját elgondolásának megfelelő Sió szabályozási tervét azt feltételezve, hogy az ozorai malom megszüntetését a társulat többé nem is említi, s ennek következtében Esterházy herceg a Sióberki Társulat tagja lesz. Márton második tervében az ozorai malomtól a kiliti malomig két csatorna ásását javasolta: először a völgy keleti (a Sió bal) oldalán a malom-csatornát, amely egyúttal hajócsatornaként is szolgált volna. Ennek a csatornának a létesítésekor véleménye szerint az ozorai malom fejét másfél lábbal csökkenteni kéne, s nem kételkedett abban, hogy ehhez Esterházy hozzá fog jámlni. A csatorna hosszát - négy szakaszra bontva - összesen 15 900 ölnek (30 150 m) adta meg a kiliti malom útjáig, s ezen a távon - a könyvünk 2. mellékleté ben szereplő adatok alapján - összesen 10 láb 7 hüvelyk (3,34 m) vízszintesés alakult volna ki a csatornában. (Ozorától Mezőkomáromig 4. Mezőkomáromtól a péli út töltéséig 5, a péli út töltésétől a juti kompig 6, innen a kiliti malom útig 10 vonalnyi esést tervezett 100 ölenként.) A malomcsatorna a terv szerint a kiliti malomtól mintegy 200 ölre, keletre csatlakozott volna a Somogyi Balaton le
