Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VI. Újabb kezdeményezések a Sió szabályozására és a Balaton lecsapolására a 19. század első felében
EGY MALOM- ÉS SZÁRÍTÓCSATORNÁS SIÓ-SZABÁLYOZÁSI TERV 1857-BŐL 269 szállító Társulat 2500 öl (4740 m) hosszú csatornájához, melynek egy hüvelyk lett volna 100 ölenként az esése. így a malom-csatornán Márton fogalmazása szerint összesen 7 láb 2 hüvelyk [2,26 m] esetet lehetne felvinni és annak vizét annyival alább szállítani, mely úgy hiszem mindennemű követeléseket és érdekeket teljesen kielégítene.” Ez valóban megfelelő mértékű tóvízszint-csökkentés lett volna azok számára, akik 1 öllel szerették volna a Balaton vizét alább szállítani, de azoknak is elfogadható lett volna, akik az egy ölesnél nagyobb mértékű levezetést tartották szükségesnek. A másik, ún. szárító csatornát szintén az ozorai malomtól kezdve javasolta kiásni, a völgy nyugati szélén végigvezetve egészen a kiüti malomig, lehetőleg olyan mélyen, hogy általa a bozótban lévő mélyebb tavak is kiszáradhassanak. A csatorna hosszát ebben az esetben is négy szakaszra bontva adta meg, melyek együttesen 15 800 ölet (29960 m) tettek ki, de megjegyezte, hogy a csatornát addig kell ásni, míg azt a kiszárítandó bozót fekvése és az illető birtokosok érdeke megkívánja, vagyis a csatorna rövidebb is lehet. Adatai szerint összesen 11 láb 3 hüvelyk (3,55 m) esés jött volna létre a csatornában, ami 8 hüvelykkel (0,21 m-rel) több a malom-csatorna esésénél. A szárító-csatornában Márton terve szerint a vízfelület 5-6 lábbal (1,6-1,9 m-rel) mélyebben lett volna, mint a malom-csatornában, s ez a Balaton vízszint-csökkentése révén megnövekedő lefolyó vízmennyiséggel együtt 24-30 lóerő szabad kapacitást tett volna ki az ozorai malom energiaigényén túl. Ennek a szabad vízerő kapacitásnak közös vagy arányos felosztású hasznosítását javasolta, megjegyezve, hogy ha az érintett birtokosok erre nem tartanak igényt, akkor a szárító-csatornát elég lenne az ádándi víz beömléséig vezetni, mert nézete szerint onnan a fokszabadi tóig csekélyebb csatorna is megfelelő lenne. A malom- és szárító csatorna előnyei véleménye szerint a következők lettek volna: A két csatornának együttesen sincs akkora térfogata, mint annak az egy csatornának, melyet a kettő helyett ásnának. Az ásási munka még akkor is kevesebbe kerülne, ha a két csatorna térfogata egyenlő volna egy nagyobbal. Nem foglalna több helyet a kettő, mint a völgy közepén vezetendő egy csatorna, ráadásul a kettős csatorna tartósabb, sokkal jobban alkalmas medertisztogatásra. A rétek csaknem mindenütt egészben maradnának, a két csatorna mintegy óvóbástyául szolgálna nekik. A két csatornát a völgy széleken megállapodott ásványi talajban lehetne ásni, s nem kellene küszködni a régi meder átvágásokkal, az árokmélyítésnél a völgyközépen előforduló emberfeletti nehézségekkel és akadályokkal. A malom-, s egyszersmind hajózható csatorna közepes szélességét 6 öl 5 lábnak (13 m-nek), átlagmélységét 1 öl 1 lábnak (2,20 m-nek) véve 126758 köböl (864489 m3), a szárító csatorna közepes-szélességét 2 öl 3 lábnak (4,70 m-nek), átlagmélységét 1 öl 3 lábnak (2,80 m-nek) véve 59 250 köböl (404085 m3); összesen 186008 köböl (1 268 574 m3) földet kellett volna létesítésükkor kiásni, ami kubikölenként 1 forint 30 krajcárt számítva 279012 forint kiadással járt volna. Márton J. a mellékes költségeket 40000 frt-ra becsülte, s így a tervezett összköltség összesen 319012 frt-ot tett ki. Az 5088 hold szárítási alapul szolgáló területet figyelembe véve egy-egy holdra 62 fi t 42 kr költség jutott. (Márton József az 1853. évi kiadványában a két csatorna esetén kiásandó földmennyiséget még közel 300 ezer köbölre becsülte, ami - köbölenként 1 forint 24 krajcárt számítva - több mint 500 ezer forintba került volna.) A két csatornára vonatkozó tervjavaslat után - azok kiegészítéséül - még a következő megállapítások és javaslatok szerepelnek a szabályozási tervben. Gazdasági és közérdekből, de leginkább az elkészülő csatorna fenntartásának biztosítása szempontjából szükséges volna a Sióberki és a Somogyi Balaton leszállító Társulatoknak egyesülni, de ha ez semmiképpen nem lehetséges, akkor a legfontosabb munkálatok kérdésében kölcsönösen megegyezni. Ha ugyanis a somogyi társulat a sióberkinél előbb ásat, az ásás során állandóan fenékvízzel kell küszködnie, emiatt nehezebb és költségesebb lesz a munka, nem szólva arról, hogy a célul kitűzött 4 lábnyi esést csak igen nagy erőfeszítéssel tudja megvalósítani. Viszont legalább 6
