Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VI. Újabb kezdeményezések a Sió szabályozására és a Balaton lecsapolására a 19. század első felében
EGY MALOM- ÉS SZÁRÍTÓCSATORNÁS SIÓ-SZABÁLYOZÁSI TERV 1857-BŐL 267 sulat fölülről akarta kezdeni, pedig ez a Siónál csaknem lehetetlen, magában a bozótban kelletvén a szabályozásra szükséges esetet megszerezni, - úgy szólván teremteni.’' Eme véleményének indoklása után arra buzdított, hogy az ozorai malomnál kell kezdeni a szabályozást, és, hogy az érdekeltek „...annak minél előbbi sikeres eszközlése végett mindnyájan egy társulatba... ” álljanak. A továbbiakban pontokba foglalva, elsőként azt a véleményét fejtette ki, hogy az ozorai malmot meg kell hagyni, mert olyan vidéken fekszik, ahol működtetése szinte „létkérdés”. Másodjára azt javasolta, hogy a Sió-bozót két szélén, szilárd talajon két csatornát (egy malom- és egy szárítócsatornát) ássanak. A harmadik pont alatt leírtak szerint a malomcsatornát igen jól lehet majd hajózásra is használni. Negyedikként arra mutatott rá, hogy a két csatornát könnyebb, s olcsóbb fenntartani és tisztogatni, mint a völgy közepén ásandó egy csatornát. Az ötödik pontban azt fejtegette, hogy a szárító csatornának nem kell olyan mélynek lenni, mint a malomcsatornának. Az utolsó pontban pedig arra utalt, hogy a két kisebb csatorna kiásása kevesebbe kerül, mintha csak egy csatornát létesítenének. Véleményének és javaslatainak ismertetése után rámutatott még arra, ha a Balatont két öllel szállítják le, akkor az ozorai malmot ki kell sajátítani, és ez esetben csak egy csatorna ásható a völgy közepén. Ezt követően számításokat közölt az egy és a két öles szabályozás esetén kiásandó földmennyiségekről és költségekről. Szerinte egy öles szabályozásnál a két csatorna számára 297 500 köböl földet kellett volna kiásni, ami 1 pengő forint (pírt) 24 kr/köböl és egyéb kiadásokat számítva összesen 526500 forintba került volna, és ez kiszárított holdanként 7 pfrt kiadást jelentett volna az érdekeltek részéről. A két öles a szabályozásnál az egy csatorna számára kiásandó földtömeg 332500 köböl lett volna köbölenként 2 pfrt-ért, amihez még az ozorai malom kisajátítási költsége és más költség járult volna, s így összesen 955 000 pfrt lett volna az összköltség, s ebben az esetben 92 900 hold kiszárított terület egy holdjára 10 pfrt 17 kr kiadás jutott volna. A Sióberki Társulat elnöke Széchényi Lajos gróf 1854 októberében bízta meg Márton Józsefet azzal a feladattal, hogy mérje fel a Siót Kilititől Ozora határáig és készítsen tervet, valamint költségvetést a Sió szabályozására és bozótjainak kiszárítására. Mint említettük Márton J. a megbízásnak eleget tett és terv- javaslatát, pontosabban tervjavaslatait 1857 tavaszán benyújtotta a társulatnak. Ebben megjegyezte, hogy megbízatásának keretein túlterjeszkedett, a Siót nemcsak az ozorai határtól Kilitiig, hanem az ozorai malomtól a Balaton vizének széléig mérte fel. Ezt azzal indokolta, hogy a Sióberki Társulat hatáskörébe tartozó - a Mezőkomárom-Kiliti szakaszra kiterjedő - szabályozási munkák sohasem lehetnek eredményesek önmagukban. Utalt arra, hogy a Sió-bozót helyzetét a rendelkezésre bocsátott régebbi és újabb felmérések alapján lerajzolta, más szóval térképet készített róla. A Siót a vízszintjének, bozótjainak partszéli földfelszínének megfelelően az ozorai malomtól a Balatonig oda-vissza végigszintezte, s az adatokat a térképen feltüntette. Geodéziai felvételeihez e célra készített 10 db faragott követ helyezett el a fő (fix) pontok rögzítésére a Sió mentén. A Sió-bozótok mélységszintjeit nem vizsgálta, s ezt azzal indokolta, hogy ezeken a helyeken még a téli nagy hidegekben sem lehet hibátlan méréseket végezni; de utalt arra, hogy a Sió a régebbi mérések szerint 4—6 láb (1,3-1,9 m) mélységű. Véleménye szerint csatornát csak a Sió nyíltvízi tükrének esése alapján lehet tervezni. A folyó hossz- és lejtméré- si adatait a tíz fő pontnak megfelelően táblázatszerűén mutatta be, mely szerint a Sió 1855. július 3-án az ozorai malomgáttól a Balaton vizének széléig terjedően 18400 öl hosszúságú (34870 m) volt és esése ezen a távon 23 láb, 3 hüvelyk és 3 vonalat (7,35 m-t) tett ki. Ebből a Sióberki Társulat a mezőkomáromi határ Ozora felé eső szélétől a kiüti malom helyéig 11 260 öl (21 235 m) mederhosszal, valamint 10 láb 2 hüvelyk (3,18 m) eséssel rendelkezett. Márton mérései pontosak voltak, amit igazolt az, hogy hét évvel később a Déli Vasút mérnökei a „folyó pályatengelyében” végzett mérésekkel a Siónak ezt a szakaszát 18 280 öl (34658 m) hosszúnak találták, Beszédes (1839) pedig 22 lábnyi esést közölt az előbbi távolságra vonatkozóan. Márton J. korábbi véleményének megfelelően két változatban készített tervet a Sió szabályozására. Az első terv a mezőkomáromi-ozorai határtól a kiüti malomig terjedő távra vonatkozott, melyben a Sió kanyarulatainak hat helyen történő átmetszését, 3500 öl (6636 m) hosszúságban új csatorna ásását és 8000 öl (15 168 m) távon a meder kitisztítását tartotta szükségesnek.
