Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VI. Újabb kezdeményezések a Sió szabályozására és a Balaton lecsapolására a 19. század első felében
266 VI. ÚJABB KEZDEMÉNYEZÉSEK A SIÓ SZABÁLYOZÁSÁRA ÉS A BALATON LECSAPOLÁSÁRA... ról” című 12 oldalas kisalakú füzetecskében. Ezt számos helyre eljuttatta, de csak kevés példány maradt fenn belőle.303 Tulajdonképpen az ebben a kiadványban foglaltak képezték az alapját annak a szabályozási tervnek, amit 1857. május elején nyújtott be a társulathoz „Mérnöki terv és javallat a Sió folyam szabályozásáról” címmel, 8 oldalas kézirat formájában.304 Terve egyebek között azért érdekes, mert az egycsatornás lehetőség mellett, illetve azzal szemben tartalmazza a malom- és szárítócsatornás módon történő - Beszédes által a Sárvíz szabályozásánál alkalmazott - szabályozási lehetőséget is. Nem tudni miért, nem hivatkozott Beszédes sárvízi munkásságára a két csatornás szabályozással kapcsolatban. Lehet, hogy úgy vélte, hogy a sárvízi és a siói adottságok annyira eltérőek egymástól, hogy tervjavaslata eredetinek tekinthető. Ettől függetlenül kiadványa és kézirata sok olyan információt tartalmaz, amelyek hiteles képet adnak a Sió helyzetéről, a szabályozás ügyének akkori állásáról, ezért ezeket részletesen ismertetjük, tervét pedig teljes egészében könyvünk 2. melléklett ként közöljük. Márton 1853-as kiadványában a következőket írta: „ Magas kormányunk bölcs intézkedéseiből ítélve - úgy látszik, hogy a sok évek óta óhajtott Sió szabályozása mostanában munkába vétetik. Ugyan azért én is mint szakértő - a Sió tájékát ismerő - bátor vagyok véleményemet előadni, - hogy ezen nagy munkát ezzel is tehetségemhez képest elősegítsem.” (Ezek a sorok azt tükrözik, hogy a szabadságharc leverése után a Sió szabályozásának kérdése nem került le a napirendről, és az országot irányító katonai és polgári kormányzat hivatalai foglalkoztak vele.) A felajánlkozás után így folytatta: „Elsőben a Somogy megyebeli balaton-melléki bozótok birtokosai — azon remény fejében, hogy a Sió víz- szín a torkolatánál, - következve a Balaton is jelen állásánál 4 lábbal alább száll - bozótjaik kellőleg kiszáradnak, -tudván azt, hogy a kiliti malomnál a víz-szín eset középvízzel 4 láb volt; - megvették az 1847iki május 30-án kelt szerződésnél fogva a kiliti malom esetét azért, hogy az által a kívánt 4 láb eset birtokába és használatába jöhessenek. Utóbb a kiliti és komáromi malmok közötti sió-bozót birtokosai szinte azon reményben, hogy a komáromi malom-eset felhasználása által bozótjaik használhatóbbakká válnak, - az 1847-ki szeptember 5-én kelt szerződésnél fogva - megvették a komáromi malom esetét. Azonban a malmok megszüntetése olta sem a balatoni sem a sió-bozótbeli víz-szín a fentebb említett helyeken alább nem szállott, sőt úgy látszik még magasbodott. Mert a malom-zúgótáblák kivételén, - és a kiliti malmon felül, a víz-színén alól alig egy láb mélységű s néhány száz öl hosszúságú mellékes csatorna ásáson kívül valamelly célszerű munka, vagy a víz régi medrén igazítás nem történt. A Balatonból hozott nádat és gazt, mellyet előbb a malmok felfogtak, most a víz szabadon vitte mind addig, míg a bozótban sőt magában a mederben fennakadt, s így magának természetes gátat készített." Az idézettekből kiderül, hogy a társulatok 1847-ben nem a malmokat és az általuk elfoglalt területet (mai szóval: telket) vásárolták meg, hanem csak a malomfejek (gátak) által okozott duzzasztás esését, vagyis a vízszint megemelését. Az is nyilvánvaló - szemben az irodalomban közöltekkel -, hogy a malmok víz- szint-duzzasztásának („esetének”) megvásárlásával nem következett be sem a Balaton, sem a Sió-bozót vízszintjének csökkenése. Márton Józsefnek ez a megállapítása helytálló, mert ha nem így történt volna, akkor a következő évben nem kapott volna megbízást a Sió szabályozására vonatkozó terv elkészítésére. Megfelel a tényeknek az a megállapítása is, hogy „Míg a malmok forogtak, addig a molnárok vagy a malom birtokosok a vízfolyásra némi ügyelettel voltak, sok akadályokat elhárítottak, a víz medrét néhol-né- hol tisztogatták; de miolta a malmok megszűntek: a vízfolyásra minden ügyelet elmúlt, - az egészen magára hagyatott. - E szerént a malom vásárlási költségnek és a Sió körül tett munkának mind eddig legkisebb eredménye sem mutatkozott, és sem egyik sem másik társulat czélját el nem érhette; és így többféle külön társulatokra oszolva, el sem érheti." Majd így folytatta: „A Sió szabályozását eddig mindenik tár3°3 Egyet az OSZK-ban őriznek Arch. 523 [62.140] jelzettel. 304 A kézirat a Fejér Megyei Levéltárban a Sióberki Társulat iratai között található.
