Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VI. Újabb kezdeményezések a Sió szabályozására és a Balaton lecsapolására a 19. század első felében
A VÍZSZABÁLYOZÓ TÁRSULATOK SIÓI ÉS SÁRVÍZI MUNKÁLATAI 1847-1858 KÖZÖTT 261 nyílású zsilip (zúgó) rajzával. Ezen x-el jelölte meg a zsilip helyét közvetlenül a Sió mocsaras kitorkollásánál. A bekeretezett részen belülre pedig felírta: „X Táblás zugó a’ Balaton vizének mérsékelt eleresztésére". Cholnoky mint említettük nem ismerte az 1834. évi szabályozási tervet ábrázoló térképet, ezért a térképen ábrázoltakat nem hasonlíthatta össze az azon lévő ábrázolásokkal. Az eredeti térkép és a róla készített Lóczy-féle rajzmásolatot sorsáról nem tudni semmit, ezért Cholnoky által közöltekre hagyatkozva állapíthattuk meg az előbbieket és azt, hogy az (ab) jelzésű mederszelvény a 13-14, a cd jelzésű a 12-13, az ef jelzésű a 11-12 és a (gh) jelzésű a 8-9 számokkal jelzett szelvényekkel azonos az 1834. évi térképen. Ligeti (1974, 1980) Türk György (más források szerint Türk József) nevű kéthelyi uradalmi földmérő mérnök művének tartja a tervrajzot, de nem közölt semmit sem a készítés időpontjával kapcsolatban és a CHOLNOKYtól átvett ábrarészleten kívül csak annyit írt róla, hogy az „...a korábbiaktól két alapvető vonatkozásban tér el; az egyik a Sió torkolatban létesítendő zsilip, a másik a zsilip védelmét szolgáló kőmólók.” Az utóbbiak a rajzon nincsenek határozottan feltüntetve és Cholnoky nem méltatta őket, a tómederbe benyúló csatorna viszont - igaz, hogy jóval nagyobb mértékű vízszintcsökkenés esetén - már az 1834. évi térképen is szerepel. Véleményünk szerint a tervrajz Márton Sió szabályozási terve után 1858-1862 között készülhetett és valószínű, hogy Türk munkája. A társulat az igen csapadékos 1845. évet295 követően tárgyalt 1846-ban a veszprémi káptalannal és kötötte meg 1847. május 3-án Kaposváron a kiüti malom ügyében a kártalanítási egyezséget, ami után elkészítették a társulati alapszabályt, s a terv konkrét megvalósításába fogtak. Erről Miltényi M. (1863) említett írásában így emlékezett meg: ....1847-ik évben... megvásárolhatott... a veszprémi káptalan t ulajdonát képezett kiliti malom 30000 jkon pengőben azért, hogy esetét felhasználva - a Balaton tükre 4'8" alább szállítassék - a Sió torkolatánál, nehogy ez a tó hullámzásai által eliszapoltathassék, annak mélységéig erős és az idő minden viharaival daczoló kőtöltések építtesenek, azokon túl végre egy olyan zugó alakítassék, mely hivatva legyen, hogy... egyrészről az alsó vidékek minden áradástól mentesíttessenek, másrészről a társaság hatalmában álljon ennek segélyével, saját csatornáját időszakonként tisztogatni... Az első költségvetés 79 468 ft. 30 kr-okban állapíttatott meg, s a kiliti malomnak megvásárlása, úgy annak megszüntetése, még ugyan az 1847-ik év késő őszén 2 799 köböl föld kiemeltetett... a Sió torkolatától... a kiliti malomig”. A kiliti malom eltávolítása Bertók (1935) szerint egy évvel később, 1848-ban történt.296 A „Somogyi Balaton leszállítási társulat” a MiLTÉNYitől idézettek szerint a Sió torkolati zúgóját elsősorban azért kívánta megépíttetni, hogy a kiliti malom esésének megfelelően alászálló balatoni víztükör, áradáskor megemelkedve ne önthesse el a sióvölgyi részeket és, hogy a csatorna karbantartási munkái idején a kifolyást elzárhassák. A zsilipet tehát a társulat nem a tó vízszintjének állandó szabályozására szánta. A társulat egyébként 1847-ben minden tekintetben rendkívül hatékonyan tevékenykedett, amit talán legjobban a tihanyi apátsággal szembeni magatartásuk bizonyít.297 Életképességüket a következő 295 Fejér(szerk. 2001) „Vizeinkkrónikájá"-ban az 1845. évre vonatkozóan említi, hogy április-júniusban a Tisza nagy árvizeket okozott a Dél-AI- földön, júniusban a nagy esőzések árvizet okoztak a miskolci Szinván, továbbá nagy árvíz pusztított Jászberény környékén is. Úgy tűnik, hogy a Balaton vízgyűjtőjén is nagy esőzések lehettek, mert Jankó (1902) azt írta, hogy „...a tihanyiak megnevezték az öreg Major György erdőkerülőt, akiről elmondták, hogy ez Szántódról, a szántódi tóból hozta át a kárászt egy korsó vízben a belső tóba, mert azelőtt nem volt benne hal; történt pedig úgy 1845 körül, abban az évben, mikor akkora volt a Balaton áradása, hogy Siófokon a házak is szétomlottak." (364. p.) Erről az áradásról érdekes módon a korabeli sajtóban nem találtunk híradást. 296 Bertók (1935) ,,A veszprémi káptalan kiliti malmát a Társulat 1847 május 30-án 30000 forintért megváltotta és 1848-ban leromboltatta, továbbá a malomtól Siófokig terjedő szakaszon 850 öl hosszú (1615 m) Sió-csatomarészt kiásott és kiszélesített.” (587. p.) Ez a megállapítás annyiban helytálló, hogy a gát egyes részeinek eltávolítására valóban 1848-ban került sor. A malom „elrontása”, vagyis a zúgok megszüntetése és a vízikerék lebontása 1847-ben megtörtént, a megváltására vonatkozó megegyezést pedig nem 1847. május 30-án, hanem május 3-án kötötték meg. 297 Sörös (1911) a tihanyi apátság történetét ismertető monográfiájában azt írta, hogy az apátságot „Közelebbről érdekelte... az 1842-ben alakult társulat... Bresztyenszky apát 1847. május 29-ikén Szántódon tartott tanácskozáson föltételekhez kötötte a társulatba való belépést... a társulat... a törvény erejével akarta az apátságot a társulatba belépésre kényszeríteni. Hosszas, a 48-as események... miatt egészen 1870-ig húzódó perlekedés támadt... az apátság a zamárdi és a szántódi részekre eső költségek viselésében elmarusztaltatott és noha fellebezés történt, az apátság a mégis vagy 5000forintot fizetett..."
