Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VI. Újabb kezdeményezések a Sió szabályozására és a Balaton lecsapolására a 19. század első felében
262 VI. ÚJABB KEZDEMÉNYEZÉSEK A SIÓ SZABÁLYOZÁSÁRA ÉS A BALATON LECSAPOLÁSÁRA... évtizedekben is bizonyították és 1886-tól nevet változtatva, mint „Balaton Anyavíz szabályozó társulat" működtek tovább annak ellenére, hogy az 1847-ben megkezdett munkálatokat az 1848-1849. évi szabadságharc eseményei megszakították. A társulat befizetésekből származó tőkéjét a kiüti malommegváltás, és az említett mederásás költségei nagyon lecsökkentették, ráadásul József nádor felhívására a megmaradt összegből 17 000 forintot a magyar kincstárnak 5%-os kamatot remélve kölcsönadtak, de abból később semmit sem kaptak vissza. Ezért 1851-1858 között a megkezdett munkát nem tudták folytatni. Az 1847. évi tevékenységük hatására viszont - a Sió-folyó Jut-Mezőkomárom közötti szakaszának birtokosaiból - formálisan is megalakult az 1834-1836 óta szerveződő Sióberki Társulat. Ez célul tűzte ki, hogy a mezőkomáromi malomgát megszüntetéséből nyerhető eséssel az itteni folyómentén lévő mocsarakat lecsapolja. Ez a társulat, kedvező feltételek mellett a mezőkomáromi malmot Batthyány Fülöp hercegtől még 1847-ben megváltotta,298 majd fokozatosan eltávolította a víz lefolyásának útjából. A szakaszos elbontást az indokolta, hogy egyúttal ügy kellett a Mezőkomáromot Városhídvéggel összekötő gátat átalakítani, hogy az elbontott gát parthoz csatlakozó részei hídfőként szolgáljanak a Sión átvezető űj híd számára. A mezőkomáromi malom elbontásának időpontja különbözőképpen szerepel az irodalomban. A Bertók (1935) által közöltekből arra lehet következtetni, hogy közvetlenül a megváltása után bontották el.299 Ligeti (1974) és Dóka (1987) szerint viszont a malmot csak 1853-ban sikerült lebontani. 1848 nyarától a Somogyi Balaton leszállító és a Sióberki társulat közel tíz évig nem folytatott konkrét szabályozó-lecsapoló munkálatokat. Csupán helyi tisztogatásokat végeztek a Sió medrében, és nyitva tartották a Sió kifolyási torkolatát, miközben eredeti célkitűzésük megvalósítása érdekében aktív szervező és tervező tevékenységet fejtettek ki az 1848/49-es szabadságharc utáni abszolutizmus körülményei között. A korábbi királyi biztosi koordinációs feladatkör megszűnt. A Helytartótanács helyett előbb br. Karl Geringer, majd 1851 szeptemberétől Albrecht főherceg polgári és katonai kormányzóként teljhatalommal, átszervezett közigazgatási apparátussal, vármegyék nélkül uralta az országot. 1851-től kezdve Ferdinand Mitis császári biztos irányította a műszaki igazgatás átszervezését, s mindjárt működése kezdetén elrendelte, hogy a műszaki ügyekkel foglalkozó hivatalok egységes szempontok szerint készítsenek leírások a jelentősebb folyókról, csatornákról, s tavakról. így került sor a Sárvízre és a Balatonra is. Dóka (1987) szerint Mitis figyelme a vízszabályozó társulatokra is kiterjedt. Feltehetően Szluha Imrének, a Nádorcsatorna Társulat elnökének Geringer kormányzóhoz intézett beadványa ösztönözte azt az elképzelését, hogy a Nádorcsatorna, a Kapos-szabályozó, a Sióberki és a Somogyi Balaton leszállító Társulatokat egy szervezetbe tömöríti, megszüntetve ezzel a köztük fennálló ellentéteket. Ezzel kapcsolatos próbálkozásai során azonban hamar kiderült, hogy az érdekkülönbségeket a Nádorcsatorna és a Somogyi Balaton leszállító társulatok között nem tudja elhárítani, ezért lemondott arról, hogy ezeket a társulatokat egyesítse. így a társulatok különállóan kerültek a kormányzóság kerületi építészigazgatósági osztályának felügyelete alá. Az említett két társulat között különösen abban a két kérdésben volt igen élesen eltérő álláspont, amelyekben már az 1834. évi ádándi gyűlésen sem tudtak megegyezni a tolnaiak és somogyiak. Nevezetesen: 298 Ebben szerepet játszott, hogy a herceg enyingi uradalma révén az érdekeltség tagjai közé tartozott, és az is segítette a megoldást, hogy ezt az uradalmát a képzett és korszerűen gazdálkodó Farkas Imre nevű tiszttartó vezette. 299 Bertók „...érdekeltséget alakítottak a felsó'siómenti birtokosok is a mezéf'komáromi Sió-malom megszüntetésére alakult társulat címmel, mely késó'bb Sióberki Társulattá alakult át... Sikerült is a malmot... 1847 évben... megváltani. E két akadály eltávolításával azonban a Balaton vízszinének leszállítása a szabályozatlan Sió miatt semmi különös eredményre nem vezetett... Nádorcsatoma Társulat... elnöke... 1851. február hó 17-én a csász. és kir. Helytartótanácshoz intézett beadványban tiltakozott a Sión még fennálló malomgátak megszüntetése és a Balaton árvizeinek a Nádor-csatornába való bevezetése ellen, mert a kiliti és a mezóTomáromi malmok elpusztítása következtében lefolyó víztömegek a csatorna töltéseiben máris nagy károkat okoztak.” (587. p.)
