Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VI. Újabb kezdeményezések a Sió szabályozására és a Balaton lecsapolására a 19. század első felében
250 VI. ÚJABB KEZDEMÉNYEZÉSEK A SIÓ SZABÁLYOZÁSÁRA ÉS A BALATON LECSAPOLÁSÁRA... kálatok szempontjából kedvező időjárást kihasználva. Ugyanezen körülmény viszont a Festetics-uradalmat a saját közvetlen érdekeit szolgáló műveletek végzésére sarkallta Keszthely és Balatonkeresztúr térségében, hiszen 1834-ben a tó vize januártól október közepéig közel négy lábnyit (több mint egy métert) apadt. Valószínű, hogy a zárkormányzás és az uradalom saját vízrendező, gátút- és hídépítő tevékenysége, valamint az ekkor még létező balatoni hajózása lehetett az oka annak, hogy a Festetics gróf képviseletében jelenlévők a jegyzőkönyv szerint semmilyen nyilatkozatot nem tettek. A gyűlésen teljesen passzívak voltak, jóllehet területnagyság tekintetében első helyen voltak érintettek, és a terv megvalósítása esetén gróf Festetics László uradalmának kellett volna a legnagyobb összegű, több mint 120 ezer forintnyi költség-hozzájárulást a közös kasszába befizetni. Ekkora ráfordítás az említett saját tevékenységek költségein felül nem hozott volna számottevő hasznot a mintegy 162 ezer holddal rendelkező grófi birtok zárkormányzóságának. Gróf Széchényi Lajos, a másik fő érintett helyzete és magatartása eltért FESTETicsétől, mivel birtokai Juttól Balatonhídvégig olyan helyeken terültek el, ahol számíthatott arra, hogy a több mint 81 ezer forintnyi költség-hozzájárulása egy-két éven belül megtérül. Ezért képviselője útján csupán azt kérte, hogy az őrá kivetendő hozzájárulás összegét annyival csökkentsék, amennyit a Sió ágyának, illetve csatornájának kiásására fordított az előző években. A többi főnemesi, egyházi földbirtokosok közül Esterházy és Batthyány hercegek, illetve a Veszprémi káptalan jelentett be tiltakozást (óvást) a tervezett szabályozás ellen, elsősorban azért, mert a tervezet és a vármegyék küldöttei szerint a Sión lévő malmaik kárpótlás nélkül kerültek volna eltávolításra. Megbízottaik ugyanakkor nem zárkóztak el az elől, hogy a későbbiekben a kárpótlás mértékéről tárgyalásokat folytassanak. Az ő esetükben a hozzájárulási költségek 9 és 30 ezer forint közötti összegre rúgtak volna, amit nem akartak megfizetni, sőt kijelentették, hogy a csatornázáshoz szükséges területet sem engedik át ingyen a későbbiekben megalakuló szabályozási társulat számára. A jegyzőkönyvben egyébként nem történt utalás arra, hogy akár Zichy gróf, mint királyi biztos, akár a jelenlévők közül valaki egy Sió-Balaton szabályozó társulat megalakítását javasolta volna a Nádor Csatorna Társulat elnökén kívül, aki, mint említettük, azt a felajánlást tette, hogy ha a somogyi és zalai érdekeltségek a Sárvíz-csatorna fenntartására velük egy társulatba kívánnak szerveződni, akkor őket maguk közé befogadják. A gyűlésen a jegyzőkönyv tanúsága szerint társulatalakítás nem történt. Az összejövetel e tekintetben eredménytelen volt, később Meissner (1867), Kiszely (1879) Kolossváry (1916) dolgozataiban és Cholnoky (1918) nagy művében olyan állítások jelentek meg, hogy a Sió völgyi érintett birtokosok 1834-ben megalakították a sióberki társulatot. Meissner (1867) „In diesem Plane begegneten sich die Interessen der Bahngeselschaft mit denem der Grossgrundbesitzer am Südlichen Ufer, und denen des Sichthaies, deren Besitzungen der totalen Versumpfung unheimgefallen wären, oder von den irregulären Wasserständen zu leiden hatten, welche bereits in zwei Konsortien: der Sioberker-Sio-Regulirungsgeselschaft und der Somogyer Plattensee-Regulirungsgeselschaft zu diesem Zwecke vereinigt waren. Die Erstere hatte sich aus grösseren Grundbesitzern im Siothale - von Siofok bis Ozora - im Jahre 1834 konstituirt... ” (260. p.) Magyarul: „Ebben az elképzelésben a vasúttársaság érdeke találkozott a déli part, valamint a Sió-völgy nagybirtokosainak érdekével, akiknek birtokai teljesen elmocsara- sodtak volna, vagy a szabályozatlan vízállások miatt szenvedtek károkat, akik ez okból már két konzorciumba tömörültek, mégpedig a Sióberki Sió-szabályozó Társulatba és a Somogyi Balaton-szabályozó Társulatba. Az elsőt a Siófoktól Ozoráig terjedő Sió-völgy nagybirtokosai alapították 1834-ben... ” (Lásd mindezt a bővebben könyvünk 3. mellékletében!) Tulajdonképpen Meissnemek ez a - valószínűleg az 1834-ik évi ádándi gyűlésről szerzett és félreértett információi alapján közzétett - szövege a további téves időpont megjelölésnek az alapja. Kiszely Károly (1879) „Műszaki vélemény a Balaton víztükrének szabályozása iránt” c. előterjesztésében a sióberki érdekeltséggel kapcsolatban egyebek közt a következőket írta: „E társulat ugyanis 1834-ben megalakulván, czéljában egyedül a m-komáromi és kiliti malmok megváltásáig haladott." Kiszely nemcsak a társulat megalakulásának időpontját közölte rosszul, hanem a kiliti malom megváltását illetően is tévedett, mivel azt a Somogy-Balatoni Lecsapoló Társulat váltotta meg 1847-ben.
