Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)

I. A Sió-völgy földrajzi, vízrajzi és hidrológiai jellemzése

A SIÓ, MINT A ZALA-BALATON-SIÓ-K.APOS-SÁRVÍZ VÍZGYŰJTŐ RÉSZE

21

torkolatáig a vízgyűjtő területe 604 km2, vízhozamának sokéves átlaga 1,4—1,5 m3/s közötti (47 millió m3/év), s a Zala után a legtöbb vizet szállítja a Balatonba.

A Sárvíz a Veszprémi-Séd és a Gaja-patak összefolyásából jött létre a Sárrét keleti részén, Sárszentmihály határában. Egykor innen folyt a Mezőföld lapályán DK-i, D-i irányban 144 km hosz- szan Bátáig, ahol azután a Dunába torkollott. A Sárvíz 1811-1825 közötti szabályozásakor új medrén kívül egy másik medret is kiástak Ősi és Sáregres között, s ezzel egy új, párhuzamos vízfolyást hoztak létre Sárvízi Malomcsatorna néven. A Sárvíz csatornázásának befejezéseként a vízfolyást 33 km-rel megrövidítve, Sióagárd és Szekszárd között bevezették a taplósi Holt-Dunába, később pedig a Sió-szabályozás során a Sióba. A Sárvíz 3450 km2 területű vízgyűjtője kiterjed a Veszprémi-Séd, a Gaja-pa- tak, a Móri-víz és a Velencei-tó mellékvízgyűjtőkre, amiből ez utóbbi 602 km2-t tesz ki.

A Bakonyban eredő Veszprémi-Séd és a Gaja-patak mellékvizeikkel a fő karsztvíztárolóból fakadó forrásaikkal meglehetősen kiegyenlítetten táplálják a Malom-csatornát és a Nádor-csatornának elnevezett Sárvizet. A Velencei-tó fölös vizét levezető Dinnyés-Kajtori- csatorna vízhozama az időjárástól függően erősen változó. A Sárvizet a közvetlenül belé torkolló vízfolyások mellékvizeit is ide számítva, összesen 34 patak, és csatorna táplálja, ami csak egyötöde a kisebb vízgyűjtőjű Zalát tápláló vízfolyásoknak, vízhozama azonban a Sióba való betorkollásnál azonos a Zaláéval: sokévi átlagban 8,0 m3/s.

Hidrográftai szempontból talán a Kapos hazánk legérdekesebb vízfolyása. 3242 km2 terű- A Sió-csatorna vízgyűjtőjének vízhálózata letű, vízgyűjtőjét - az 1980-ban

készített vízrajzi térkép szerint - összesen 137 patak, és csatorna szabdalja fel. Különösen sűrű vízhálózata van két jelentős mellékvizének, a 36 km hosszúságú és 462 km2-es vízgyűjtőjű Baranya-pataknak, mely a Zselic vizeit vezeti bele, valamint az 56 km hosszú és 745 km2-es vízgyűjtőjű Koppánynak, mely a Külső-Somogy és a Somogyi-dombság vizeit gyűjti össze. Ez a sűrű vízhálózat régen felkeltette a földrajzzal foglalkozók figyelmét, akik 1896-ban a következőket írták a Kapósról és a Sióról:

....ha madárröptéből tekintjük... nagy darab földet befutó vízbokor tűnik szemünkbe. Folyónak kicsi, pataknak nagy a Kapos... Indulva a legalsó délről, felmegy Simontomyáig, s ott a Sióba ömlik. A Sió, a Balatonnak ez a berekben nevelkedett leánya visszacsalja magával dél felé... megkerüli azt a közvetlen agyagos hegy- csoportozatot, mely Tolna megye közepét borítja; vízbokornak mondható, mert a Kapós, Koppány, Sió és Sárvíz ágaiból alakult. Ma már folyócskák - tulajdonképpen pedig... terjedelmes ingoványok vizeit levezető csatornák, melyek a most folyó század elején jöttek létre... ”

Ez a 19. század végi „vízbokor” hasonlat valóban találó, amit jól szemléltet a Sió vízgyűjtőjének hálózatát bemutató fenti ábra.

A Kapos napjainkban Tolnanémedinél torkollik a Sióba. Az éves közepes vízhozama 7,2 m3/s, de a 10% valószínűségi nagy vízi hozama eléri a 120 m3/s-ot, ami egy 111 km hosszúságú folyónál különö-