Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VI. Újabb kezdeményezések a Sió szabályozására és a Balaton lecsapolására a 19. század első felében
A SÁRVÍZ CSATORNÁZÁSÁNAK MEGVALÓSÍTÁSA 1810 ÉS 1825 KÖZÖTT... 211 zi úton. Ez a hajózható csatornahossz arra a felvetésre alapozódhatott, hogy a Kapos Kaposvárig a Sió pedig Mezőkomáromig hajózható lesz. Ez a felvetés azonban csak negyven év múlva vált részben valósággá, a siófoki Siózsilip megépítése után. Az 1825. évi országgyűlés elé terjesztett beszámoló készítése idején gróf Zichy Ferenc királyi biztos és Beszédes József is már 14. éve foglalkoztak a Sárvíz ügyével, mindketten igen aktívan és elkötelezetten végezték munkájukat. Zichy politikai, szervezői, ügyintézési buzgóságát talán legjobban annak a két levélnek szövege érzékelteti, amelyeket Ekler Józsefnek, a Központi Sárvízi Igazgatóság jegyzőjének írt 1812-ben. Ezeket a Fejér megyei Levéltárban őrzik a társulati iratok között. Az első levél 1812. július 11-én kelt, s a szövege eredetiben a következő: „Édes Actuarius Uram! Épen most kaptam azon hírt, hogy Eő Hertzegsége Nádor Ispány Urunk Budán meg érkezett és mivel már Gyűlés előtt rövid lenne az idő Eő Hertzegségéhez hé mennünk; - Tehát ezen utat Gyűlés utánra tüstént határoztam meg. — Kérem tehát Actuarius Urat; szedje össze minden szükséges iratokat obligatiokkal együtt, és így jól elkészülve jöjjön el kedden 6 órakor reggel Fejér Várra Nagyságos Vitéz Ispány Úrhoz, a hol én reám fog találni; hogy így még szükséges Dolgokról együtt értekezhessünk; mert Gyűlés után kotsira üllünk tüstént, és utunkat Budára vesszük. Aki azonban maradok Actuarius Urnák köteles szolgája Gróf Zichy Ferenc kin biztos Sz. Mihályon II ik Juli 812.” A második levél 1812. július 31-én íródott, s az alábbiakat tartalmazza: „Édes Actuarius Uram! Tudtára kívántam adni Actuarius Uramnak mai Bétsből tett megérkezésemet; És egyszersmind kérem is, hogy minden Sárvízi Canalist illető írásokat és Documentumokat, a mikre Budán szükségünk lehetne öszve szedvén ide hozzám Sz.Mihályra pro 1° August; az holnapi Szombat napján estvére által jönni ne sajnáljon; mivel innen Vasárnap reggel által fogunk menni Budára. Melyek után vagyok szokott tisztelettel Actuarius Urnák. Kész szolgája Gróf Zichy Ferenc K. biztos Sz.Mihályon 31 ik Juli 812.” A két levél megírásakor Zichy már másfél éve a Sárvíz-szabályozás királyi biztosa volt, aki - a levelek tartalma szerint — ugyanolyan odaadással és szorgalommal foglalkozott az üggyel, mint negyven évvel korábban Sigray, de akinél előnyösebb helyzetben volt azáltal, hogy „állandó lakhelye” Sárszentmihályon volt, birtokai pedig a Sárvíz mentén terültek el. A Sárvíz ügyének legfőbb patrónusával, József nádorral az első levél szerint közeli kapcsolatban lehetett, mivel „ő hercegségéhez” nem lehetett csak úgy „bé menni”. A második levél meg azt bizonyítja, hogy Bécsben is jó kapcsolatai lehettek. A levelekből az is kitűnik, hogy a közügyek, nevezetesen a Sárvíz-szabályozás ügyére nem sajnálta a fáradságot; 20 napon belül részt vett Székesfehérváron a vármegye gyűlésen, onnan tüstént Budára kocsizott (nyilván sötétedéskor), majd Budán felkereste a nádort és a szabályozás ügyeit intézte. Valószínűleg onnan utazott tovább Bécsbe, ahol legalább két hétig tartózkodott, majd visszatért Szentmihályra, ahol nem pihenéssel töltötte az időt, mert a második levél szerint másnap estére már magához rendelte EklerL a Sárvízi Társulat jegyzőjét azzal, hogy következő nap reggelén - vasárnap! - Budára fognak menni a Sárvíz-csatorna ügyeit intézni. A levelet saját kezűleg írta, s zárta le címeres viaszA Sárvízi malomcsatornára az 19. században telepített sáregresi malom napjainkban
