Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VI. Újabb kezdeményezések a Sió szabályozására és a Balaton lecsapolására a 19. század első felében
210 VI. ÚJABB KEZDEMÉNYEZÉSEK A SIÓ SZABÁLYOZÁSÁRA ÉS A BALATON LECSAPOLÁSÁRA... helyen a munkálatok következtében a két folyó vizének szintje 14 lábnyira „leszállt”, valószínűleg azt jelentette, hogy a mederfenékhez viszonyítva erre a szintre csökkent a vízszint. A második eredmény a jelentés szerint az volt. hogy a „Balaton torkában elhelyezett” kétkerekű siófoki malom - ami a veszprémi káptalan tulajdona volt „károsnak találtatott, és elrontatott”. Ez a megállapítás nem eléggé tárgyilagos, mivel több forrás szerint a foki malom 1821-ben leégett, s ezt követően nem építették újra. Az, hogy ezt követően a veszprémi káptalan kiüti malmát „megszaporították”, érdekes módon egybeesik azzal, hogy Beszédes József a káptalan megbízásából 1824-ben elkészítette a kiüti malom megújítási tervét.255 Az meg teljesen érthetetlen, hogy a jelentésben miért nem említették meg az 1821 -ben Siófoknál végzett munkálatokat - amikor Kövér János vörsi plébános feljegyzése szerint — „a Sió árkának áshatása miatt a Balaton Siófoknál el volt zárva s nem folyhatott ki... egész deputatio volt Siófokhoz rendelve a Balaton lecsapoltatása végett...” majd 1822-ben „A Balatont Siófoknál megeresztették és a megásott árkon annyi víz kialakult, hogy, a szárazság is hozzá járulván a Balatonyon egészen ujj rövid által járás készült, az úgy nevezett Iszapi töltés”. (A töltés Fenékpuszta irányába Batthyány-puszta és az Iszapsziget között épült.) A harmadik Kapósra és Sióra vonatkozó eredmény pedig az volt, hogy e két vízfolyás tökéletes szabályozásához szükséges 94 000 ölnyi (178 km-nyi) csatornának kiásásából a Sióé már egészben, a Kapósé pedig kétharmad részben elkészült. Ez nem felelt meg a valóságnak, mivel a Siónak csak a balatoni torkolat és az új kiüti malom, valamint Simontornya és a Kapos-torkolat között ástak új csatornát, és a Kapos csatornázásánál meg éppen fordított volt a helyzet. (A Siónál elvégzett medertisztogatásokat és úszóláp átmetszéseket is a folyó „igazításának” tekintették.) A jelentésben ugyanúgy, mint a Sárvízi munkálatok hasznai után a Sió és a Kaposi eredmények után három pontban ismertette a királyi biztos a munkálatok „gyümölcseit”. Elsőként említette, hogy a két vízfolyás által elöntött 86 000 holdból (37 116 hektárból) részben már művelhető területek lettek, különösen a Kapos és a Sió összefolyásának környékén, ahol három év alatt (1821-1824 között) eltűnt a sok évszázados mocsárvilág. Ez történelmi eredménynek számított és teljesen új arculatot adott a vidéknek. A másodikként említett siófoki malom „elrontása” eredményeként a Balaton vízszintje 3 láb 3 hüvelyket (1,06 métert) apadt átlagosan. Ennek következtében a jelentés szerint a tó vize a mederbe visz- szahúzódott, és így itt is „vidám” kaszálók és legelők támadtak. A Balaton vízszintje 1822-ben az előbb említett sió-torkolati csatornaásás és a malomgát eltávolítása nyomán valóban egy méterrel csökkent, de a déli parton a tómederből szárazzá vált területeken sem kaszálni, sem legeltetni nem lehetett. Ezt bizonyítja a tihanyi apátság elzárkózó magatartása a társulattal szemben, mert úgy vélték, hogy a le- csapolással a tó területéből csak terméketlen földhöz jutottak volna.256 Harmadikként a jelentés ebben az esetben is a hajózási lehetőséget említi haszonként, mivel a Kapos és a Sió csatornázásával Somogy vánnegye 25 mérföldnyi (189 km-nyi) távolságban elérheti a Dunát ví255 A Veszprémi Érseki Levéltár székeskáptalani levéltárának térképei, ill. rajzai között található 10. számon egy nagy méretű lapon Beszédes színes tervrajza a tervezett kiliti vízimalomnak, melynek címfelirata: ”Képe T. Somogy Várm. fekvő, a T. Veszprémi Káptalan birtokához tartozó kiliti malom meg ujjitásának. Szerkesztette és rajzolta Beszédes József Bötselk és Siói K. Bizt. beli Igazgató Vízmérő”. A tervet illetően alap- és homlokzatrajzban a kiegészítő rajzokkal együtt kitűnő színes rajzolatú, teljesen ép példányról van szó. 256 Sörös (1911) "A tihanyi apátság története. Második korszak.” c. művében írta a következőket: ....a Sárvíz levezető társulat pedig olyasm ivel bíztatta a Rend vezetőségét, hogy ha ezt a munkálatot támogatja, Tihanynál, Örvényesnél, Szántódnál, Zamárdinál, Balaton-Fürednél 4886 hold és 42 négyszögöl területtel fog a tihanyi apátság birtoka gyarapodni. Aránylag nem sokba, váltóban 27771 forint 13 Vi krajczárba került volna az apátságnak e terület, de mivel sziklás, terméketlen föld szabadult volna föl... nem látta szívesen a tervet. Közelebbről érdekelte azonban az 1842-ben alakult társulat... Bresztyenszky apát 1847. május 29-ikén Szántódon tartott tanácskozáson föltételekhez kötötte a társulatba való belépést... a társulat... a törvény erejével akarta az apátságot belépésre kényszeríteni. Hosszas... 1870- ig tartó elhúzódó perlekedés támadt., az apátság a zamárdi és szántódi részekre eső költségek viselésében elmarasztaltatott és... 5000forintot fizetett... körülbelül 1000 hold területért, melyről Simon apátnak a főapáthoz írt jelentése azt mondja... »nyert repülő homokot, hasznavehetetlent, mely eddigi rétjeit, legelőjét és mezejét is elbontással fenyegeti. A mi azelőtt jó rét volt, most az apadás után kopár legelő, a hol azelőtt megtermett 30 ezer kéve nádja, az most haszontalan zsombékos és rókák tanyája« ”.(288-299. p.)
