Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
I. A Sió-völgy földrajzi, vízrajzi és hidrológiai jellemzése
20 I. A SIÓ VÖLGY FÖLDRAJZI, VÍZRAJZI ÉS HIDROLÓGIAI JELLEMZÉSE „A Sió csatorna a Közép-Dunántúl vízfolyásainak, továbbá a Balatonnak és a Velencei-tónak a vizeit szállítja a Dunába. A csatorna dunai torkolati szelvényéhez tartozó vízgyűjtőterület kiterjedése 14 728 km2. Ebből a Balaton és a Zala együttesen 5755 km2-rel, a Kapos 3242 km2-rel, a Nádor a Velencei-tóval együtt 3450 km2-rel részesedik." Magának a Siónak, illetve a Sió-csatornának saját, közvetlen vízgyűjtő területéről nem tettek említést, pedig ha ebben az esetben is levonjuk a teljes területéből a Zala, a Balaton, a Kapos és a Sárvíz (a Nádorcsatorna) vízgyűjtőit, akkor a közvetlen vízgyűjtő terület 2261 km2-re zsugorodik. Ennek, a Sió-csatornához közvetlenül hozzátartozó vízgyűjtő területnek az ismertetése előtt röviden összefoglaljuk a Zala, a Balaton, a Kapos, a Nádor-csatorna (Sárvíz) vízgyűjtőinek, mint részvízgyűjtőknek a főbb jellemzőit. A Kis-Balaton egykori területén, a múlt század utolsó két évtizedében létesített két tározó (a Hídvégitó és a Fenéki-tó) feltöltése előtt a Zala 138,8 km hosszú folyó volt, és Fenékpusztánál torkollott a Balatonba. Vízgyűjtő területe 2622 km2-t tett ki, amelyről összesen 116, többségében kisebb hozamú patak és csatorna szállított vizet medrébe. Ezekhez további 50 állandó vagy időszakos kis vízfolyás tartozott. A tározók feltöltése óta a Zala a Hídvégi-tóba folyik, ezzel hossza 123 km-re rövidült, vízgyűjtője pedig 1022 km2-rel csökkent, miután 11 korábbi mellékvize a két tározóba torkollik. A Zala vízrendszerének ez az átrendeződése a befogadó Balaton víztömegének szempontjából 2000-ig nem jelentett változást. A megosztott vízgyűjtő területről a sokévi átlagnak megfelelő 8,07 m3/s (254,6 millió m3/év) víz folyt a Balatonba. Az időjárástól függően azonban ettől az átlagtól igen nagy eltérések lehetnek.13 A Balaton partjával közvetlenül érintkező vízgyűjtő területet általában két részre szokták elkülöníteni: Balaton-felvidéki vagy más néven északi vízgyűjtőre, és a Somogy-dombsági, vagy déli vízgyűjtőre, amelyek kisebb vízfolyások vagy csatornák vízgyűjtőiből tevődnek össze. Van azonban a Balatonnak egy olyan közvetlen tóparti része, ami vízfolyásokhoz nem tartozó vízgyűjtőt képez. A Balaton északi vízgyűjtője 856 km2, a déli vízgyűjtője 1272 km2, a közvetlen tóparti vízfolyásokhoz nem tartozó vízgyűjtője 431 km2, végül maga a tófelület - 105,09 m A.f. vízborításnál - 594 km2 területű. Összességében tehát a Balaton és a Zala teljes vízgyűjtő területe 5775 km2. A Balatonba - a Zalát, illetve a Fenéki-tó kifolyását is beleértve - 51 vízfolyás torkollik, de közülük csak 20 szállít folyamatosan (vagy folyamatosnak tekinthető rendszerességgel) vizet a tóba. A betorkolló vízfolyások közül külön említést érdemel a 17 km hosszúságú Nyugati-csatorna, amelyet eredetileg 1908-1910 között ástak ki. A csatorna a táskái malomtól kezdődően befogadja a Koroknai-víz- folyás, az Aranyos-patak, a Cigány-árok, a Boronkai-patak és a Sári-csatorna vizeit. Balatonkeresztúri 3 Példa erre az 1996-os esztendő, amikor 14,58 m3/s (460 millió m3), és a 2002. év, amikor 2,67 m3/s (84 millió m') volt Fenékpusztánál az évi átlagos vízhozam, illetve a lefolyt vízmennyiség. A szabályozott Sárvíz, mai nevén a Nádor-csatorna Ósi határában
