Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)

VI. Újabb kezdeményezések a Sió szabályozására és a Balaton lecsapolására a 19. század első felében

208 VI. ÚJABB KEZDEMÉNYEZÉSEK A SIÓ SZABÁLYOZÁSÁRA ÉS A BALATON LECSAPOLÁSÁRA... A Kapós szabályozása érdekében végzett munkákat a Helytartóta­nács 1819-ben hozott rendelkezésével felfüggesztette addig, amíg a Sárvíz-szabályozási tervével nem egyeztetik. Zichy még Kapos-sza- bályozási kir. biztosi kinevezése előtt, a helytartótanácsi rendelke­zéssel szinte egyidőben értesítette Somogy vármegyét arról, hogy az Esterházy hercegség rendezni akarja az uradalmához tartozó mocsa­ras területeket.249 Zichy kinevezése után 1820. június 20-ra össze­hívta a Tamási melletti vadászkastélyába, Miklósvárra az érdekelt vármegyék képviselőit. Ezen a tanácskozáson született döntések, a „Miklósvári compromissum” adták meg a szabályozás további alapját és társulati keretek között való folytatásának feltételeit. Itt született döntés arról, hogy a társulás a simontomyai malomgáttól felfelé a keceli malomgátig végzi a szabályozási munkákat.250 Ezt a fontos eseményt, illetve ennek következményeit valamilyen oknál fogva a jelentés nem tartalmazza, pedig véleményünk szerint a sza­bályozás szempontjából az 1810. szeptember 11-i simontomyai ta­nácskozáshoz hasonló fontosságú volt. A jelentés a Zichy vezette királyi biztosság eredményei közül első helyen említett, előmunkálatokra, azaz az 1774—1784 közötti években végzett mun­kákra fordított költségekről és az ún. „száraz szigeti” területek beszámításá­ról való lemondás az érintett földesurak részéről valóban nagy jelentőségű volt, mert enélkül a költségviselés tekintetében közmegegyezést nem lehetett volna elérni. (A kiásott csatornák ugyanis az eltelt mintegy harminc év alatt nagyobbrészt feliszapolódtak, tönk­rementek, a mocsarakban lévő szigetek területe pedig az időjárástól függően változott.) A jelentés harmadik pont­ja tulajdonképpen a társulat megalakulását rögzíti, ami az 1810. szeptember 11-i simontomyai gyűlésen kezdő­dött, és a következő évben, Zichy királyi biztossá történő kinevezése után teljesedett ki. A jelentés negyedik pont­jában a ténylegesen kiszárított földterület után holdanként (1200 négyszögölenként) fizetendő költséget 15 forint 48 krajcár „Váltó Tzédulában” szabták meg. Ez a papírpénz összeg bizonyára már az 1811. február 11-én ötödé­re (húsz százalékára) leértékelt bankókat jelentette, tehát kb. 166 papír váltóforint ért 100 ezüstforintot. Ennek alapján a holdanként befizetendő összeg kb. 9 ezüstforintnak és 12 krajcárnak felelhetett meg, ami nem tűnik sok­nak, mivel a pesti piacon 1 köböl (kb. 140 kg) búza ára 1811-ben 23 ezüstforint körül volt. (A jelentés nem tér ki arra, hogy a későbbiekben változtattak-e a kiszabott összegen, vagy az automatikusan követte a későbbi, pl. az 1816. június 1-i 40%-os devalvációt). A jelentés ötödik pontjában leírtakból világosan kitűnik, hogy a közmun­ka-kirendelés, a munkaerő munkahelyre való irányítása és a munkások elosztása dolgában okultak a korábbi ta­pasztalatokból, s e téren 14 év alatt nem voltak nagyobb problémák. Beszédes József (1787-1852) társulati igazgató mérnök, a Sárvíz­szabályozás munkáinak sikeres befejezője, számos magyarországi malomcsatoma tervezője és építője, a Magyar Tudományos Akadémia első mérnök tagja (1831) 249 Bencze (1971) szerint „Ennek megalapozásán dolgozott már 1816 óta Beszédes József vezetésével Hermann János, a hercegség dombó­vári és Obersteiner Antal uradalmi mérnök... 1820-ra készen állott a »Kapos mocsárjának plánuma« és a kiszárítás költségelőirányza­ta..,"(9\. p.) 250 Az attalai gyűlés elé terjesztett tervről Beszédes József a „Kaposvíztárgyú értekezés. Tudományos értekezés a Kapos vize motsárának tökélletes kiszáríttásáról, melly a... Kapos vízi Társaság és K. Biztossági köz gyülekezetre készíttetett” című kéziratában többek között a kö­vetkezőket írta: „... Zichy Ferenc.., mint a Kapos vízének eligazittására Eő Felségétől kegyelmesen imént kirendelt Kir.Biztos Úr, előadván..., hogy Fő Méltóságú Galathai Eszterházy Miklós Úr Herczegsége ezen közmunkához vonzó gondolkodásából az előre szükséges, tudományos méréseket és vizsgálatokat a maga költségén tökélletesen már megtétetett, és oly plánumot csináltatott légyen, hogy a Kapos vize völgyének két szélén huzattandó csatornákba el osztván a vizeket, ezeken malmok is épülhetnének, a völgy közepén pedig huzattatna egy kiszáríttó mély csatomya, ketzeli töltésig semmi néven nevezendő vízfelszoríttásra czélzó épületet meg nem szenvedne. Hozzá tévén azt is, hogy már ezen plá- num Bétsben a Magyar Országi Építési igazgatásbéli segéd Tetts Ory Dániel Úr által szorosan meg vizsgálva légyen..." Az attalai gyűlésen bemutatták Beszédes J., Hermann J. és Obersteiner A. „Kapos Mocsárjának plánuma, melly annak vizes idő jártakor is tökélleles kiszárítá­sát czélozza N.Somogy V. Palától Kaposvárig” címfeliratú térképét, amit 1829-ben lemásolt Török Ferenc megyei mérnök.

Next

/
Thumbnails
Contents