Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VI. Újabb kezdeményezések a Sió szabályozására és a Balaton lecsapolására a 19. század első felében
A SÁRVÍZ CSATORNÁZÁSÁNAK MEGVALÓSÍTÁSA 1810 ÉS 1825 KÖZÖTT... 207 kevesebb az 1811-1825 évek között kiásott, 176 km-t (92 800 ölet) kitevő csatornahossznál, vagyis nem egészen harmadnyival maradt el tőle. Más a helyzet akkor, ha a Sárvíz csatornázásához a Kapos teljes és a Sió részbeni csatornázási adatait is hozzátársítjuk. Ebben az esetben valóban már meg sem közelíthették a korábban végzett sárvízi munkálatok eredményei a Sárvíz, a Sió és a Kapos folyók mocsarainak kiszárítása végett végrehajtott munkálatok eredményeit. A három vízfolyás együtt történő szabályozásának szükségességét már Krieger felismerte és javasolta, Sigray pedig szorgalmazta, de megvalósítására csak azt követően kerülhetett sor, hogy gróf Zichy Ferencet 1820. május 9- én az uralkodó kinevezte a Kapos-szabályozás királyi biztosává is. A Kapos szabályozása érdekében ekkor már 13. éve folytak a kisebb-nagyobb munkálatok váltakozó sikerrel. A Bencze (1970, 1971) által közöltek alapján röviden a következőkben foglalható össze a Kapos-szabályozás 1807-1819 közötti története: — a Kapos mocsarainak lecsapolására az ozorai és a dombóvári uradalmakban az 1802-től 1805-ig végzett kaposi és koppányi vízrendezések adták, de valószínű, hogy a Krieger-féle tervezet alapján az Esterházy- uradalom már ezt megelőzően kisebb berekrendezést hajtott végre Kaposvár és Kaposújlak határában. — 1806 decemberében a Somogy vármegyei közgyűlés bizottságot küldött ki a tolnai munkálatok felmérésére és a Kapos szabályozhatóságának vizsgálatára, majd az utóbbira tervet készítettek, amit 1807. márc. 4-én Attalában tartott összejövetelen elfogadtak, és azt a vármegyegyűlés megerősítette. Nagy József megyei mérnök javaslatára nem napszámbért, hanem teljesítménybért terveztek fizetni az ásott ölek szerint, így pl. 1,5 öl széles árokért 30, 3 öl szélesért 75 krajcárt, 100 ölenként plusz 1,5 ill. 4 mérő gabonát és ill. 2 akó bort adtak, miután a Helytartótanács engedélyével a munkálatok még 1807-ben elkezdődtek. — A lecsapolásra alakult társulat a munkálatoknak csak formai kerete volt, mert azokat előbb Brechter Ferenc, az Esterházy-uradalom mérnöke, majd 1808 nyarától Török Ferenc vármegyei mérnök fogta össze. — 1811-ben a munkaerőhiány miatt a munkálatok akadoztak, majd 1813-ban félbeszakadtak. — 1816. jan. 10-én tanácskozást tartottak Kaposváron, ahol új szabályozási terv készítését határozták el, ami három hónap alatt elkészült a hozzátartozó térképmellékletekkel együtt. A terv alapját ismét csak a Krieger- féle elképzelés adta, miután Krieger szintezési eredményei Brechter többszöri ellenőrző mérései során helyesnek bizonyultak. — 1816. ápr. 7-én Attalán tartott újabb tanácskozáson ismét utasították a mérnököket Krieger libellációinak ellenőrzésére, de a dombóvári határtól Fészerlakig elvégzett mérések ezúttal is Kriegert igazolták. A munkálatokat ennek ellenére nem folytatták, mert - miután 1817 márciusában megállapították, hogy a kiásott csatornák beiszapolódás miatt hasznavehetetlenek, s a berkek nagyobb részét csak a tolnai szakasz munkái, ill. a Sárvíz-szabályozás befejezése után lehetne kiszárítani, - az érdekelt földbirtokosok várakozó álláspontra helyezkedtek. A Zichy grófok, majd az Esterházy hercegek (ma már Tamási városához tartozó) miklósvári vadászkastélya napjainkban. A kastély 1820. június 20-án szintén fontos helyszíne volt a Sió- és Kapos-szabályozási értekezleteknek
