Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
I. A Sió-völgy földrajzi, vízrajzi és hidrológiai jellemzése
A SIÓ, MINT A ZALA-BALATON-SIÓ-KAPOS-SÁRVÍZ VÍZGYŰJTŐ RÉSZE 19 A Sió, mint a Zala-Balaton-Sió-Kapos-Sárvíz vízgyűjtő része A Sió folyó kialakulásával, majd a Sió-csatorna létrehozásával megvalósult az összeköttetés a Zala-Ba- laton és a Kapos, valamint a Sárvíz vízgyűjtői között, s ezzel egy sajátos vízgyűjtő együttes és vízrendszer jött létre a Dunántúl középső részén az Őrségtől kelet felé húzódva a Duna menti Sárközig légvonalban közel 200 km hosszúságban, 150 km-re kiszélesedve a Vértes és a Mecsek között. Ezt a vízgyűjtő együttest, ami a Balatonból való vízeresztések idején ténylegesen a Sió-csatorna vízgyűjtője, a Magyar Statisztikai Évkönyv a vízgyűjtőknél „Sió a Zalával és a Balatonnal együtt” megnevezéssel 14700 km2 területűnek tünteti fel, azzal a megjegyzéssel, hogy 100%-ban a mai Magyar- ország területén fekszik. A Sió-csatorna vízgyűjtőjének, illetve a Zala-Balaton-Sió-Kapos-Sárvíz vízgyűjtő együttesnek a térképét Mantuáno József által 1941-ben közzétett formában az alábbi ábra mutatja be. Mantuáno 63 évvel ezelőtt a Sió-, Kapos- és a Sárvíz 1940. évi márciusi nagy árvizét ismertető tanulmányában a Sió-csatorna vízgyűjtőjének térképén feltüntette a Kapos, a Sárvíz kiáradt mellékvízfolyásainak vízgyűjtő határait is. Röviden vázolta a mesterségesen kialakított mederben folyó Sió-, Kapos- és Sárvíz- vízrendszerét az akkori állapotoknak megfelelően. A Sió-csatorna a bogyiszlói kutyatanyai révig a Duna 1854-ben átvágott régi medrében folyt és a gemenci majornál torkollott a Dunába. A Tolnanémedi és Siófok közötti szakaszon csak három jelentősebb mellékvize volt a Siónak. A Kapóst, amely a Mecsek északi lejtőinek, Somogy és Tolna megye dombvidékeinek vizeit gyűjti össze, Tolnanémedinél a jobb parton fogadja be a Sió, míg a Sárvíz (a Nádor-csatorna), amely a Dinnyés-Kajtori-csatorna útján a Velencei tó vízvidékének vizeit, valamint a veszprémi Séd és a Gaja-patak útján pedig a Bakony keleti lejtőjének a vizeit vezeti le, Sióagárdnál folyik be a Sió-csatornába. Mantuáno megjegyezte, hogy a Sió fő táplálója a Balaton és ezen keresztül a Zala, s ennek révén a Sió-csatorna vízgyűjtője az ország nyugati határáig terjed ki. Sióagárdig a Sió-csatorna három nagy vízrendszert foglal össze: a Sárvizét, a Kapósét és a Balaton által a Zaláét. Mantuáno a Sió-csatorna teljes vízgyűjtő területét a dunai torkolatig 14742,84 km2, a Sárvizét Sióagárdig 3 336,24 km2, a Kapósét Tolnanémediig 3 285,74 km2, a Balatonét a Zaláéval együtt 5 797,20 km2 nagyságúnak tüntette fel. A Sió saját, közvetlen vízgyűjtőjére vonatkozóan nem közölt adatot, de ha a Sárvíz, a Kapos és a Balaton-Zala vízgyűjtők területi adatait levonjuk a teljes vízgyűjtőjének összegéből, akkor az 2 323,66 km2-t tesz ki. Ezek az adatok a múlt század második felében végzett területfelmérések alapján némileg módosultak. A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (KDT-VÍZIG) által 1982-ben megjelentetett „A Sió csatorna hajóútja” c. kiadványban a Sió vízrendszerére vonatkozóan a következők szerepelnek: A Zala-Balaton-Sió-Kapos-Sárvíz vízgyűjtő együttes térképe
