Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
V. A Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásának első tervei
KRIEGER SÁMUEL 1776. ÉVI TERVE A KAPOS, A SIÓ ÉS A BALATON SZABÁLYOZÁSA... 181 A tervezetében javasolt vízszintcsökkentések (lecsapolási változatok) után a mederben visszamaradó víz mélységvonalait a következőképpen ismertette: „A térképen három pontozott vonalat tüntettünk fel. A legkülső sötétzöld, az egy öles mélységet jelzi, a másik világos zölddel a két öl mélységet tünteti fel, a kékkel pedig a 3 1/3 öl körüli mélységet jelöltük.” Ennek a 3 1/3 öles (6,3 m) mélységet jelző pontozott vonalnak a felső, - Balatonfüred és a Paloznaki öböl közötti részére írta a Tihanyban bemutatott térképén azt, hogy „Residuum ex Lacu Balathon post demissionem ad ped: 20 juxta Projectum ”, (azaz A 3. terv szerint a víz eleresztése után a Balatonból 20 lábnyi maradna). Krieger a tervezett leeresztések következményeként visszamaradó víz határának pontozott vonallal való megjelölésével - a térképtörténettel foglalkozók szerint - elsőként rajzolt izobátokat térképre Magyarországon.217 A mélységvonalakat - különösen a 3 és 1/3 öleset - kis számú mérési adat birtokában rajzolhatta a térképre, mivel azok jelentősen eltérnek az 1895, 1930, 1955, és az 1975. évi mederfelvételeken ábrázolt izobátoktól.218 Az eltérések a többi térképek között is jelentősek, ami egyrészt az egymástól különböző felvételi módszereknek, másrészt a mederaljzatban bekövetkezett változásoknak tulajdoníthatók. Egyébként Krieger Balaton térképére rajzolt mélységvonalak az általuk határolt területnagyságokkal megfelelő összhangban vannak. A mélységvonalakkal kapcsolatban Krieger utalt arra, hogy az időszakoktól függően a vízmélység változásai nyomán azok is módosulnak. Elsőként állapította meg, hogy a Balaton októbertől áprilisig folyamatosan árad és 1 egész 1/2 lábbal (kb. fél méterrel) emelkedik a szokásos rendes (átlagos) vízállása fölé, júliustól szeptemberig pedig apad átlag 1 egész 1/2, szárazságban pedig 2 lábbal (kb. 60 cm-rel). Ily módon szerinte a tó vízszintjének éves változása (ingadozása) 3 lábat (durván 1 métert) tesz ki, de nagy szárazságban elérheti a 3 és fél lábat (1,1 métert) is. A vízmélységváltozások alakulását a VIII. táblázatban sematikusan, adatokkal szemléltette; esős, szokásos (átlagos), száraz és aszályos időszakoknak megfelelően feltüntetve a minimális és maximális mélységeket. A sajátos módon szerkesztett táblázat adatai szerint az előterjesztésben megnevezett két helyen az időjárástól függően a következőképpen alakultak a vízmélységek:- a legkisebb mélységnél; esős (csapadékos) időjárásnál 1 öl és 1 1/2 láb (2,37 m), rendes (átlagos) időjárásnál 1 öl (1,89 m), szárazságkor 4 1/2 láb (1,42 m), nagy szárazságkor 4 láb (1,26 m)- a legnagyobb mélységnél; esős időjárásnál 4 öl 4 1/2 láb (9,00 m), rendesnél 4 öl 3 láb (8,53 m), szárazságkor 4 öl 1 1/2 láb (8,06 m), nagy szárazságkor 3 öl 5 1/2 láb (7,42 m). A táblázat adataiból egyértelműen kitűnik, hogy a rendes (közepes) vízmélységhez viszonyítva esős-nedves időjáráskor mai mértékben kifejezve 47-48 cm-rel növekedett a vízmélység, szárazság idején pedig ugyanennyivel csökkent. Nagyon száraz, aszályos években pedig a csökkenés elérte, vagy meg is haladta a 110 cm-t. Ha az előzőekben ismertetettek szerint számítjuk át Krieger „rendes” vízmélység adatát a mai Adria feletti magasságra, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy abban az időben a tó vízállása a szélső értékeket tekintve 104,6-106,2 m A.f. szint között mozgott. E két szélső érték a mai siófoki vízmércén + 50 cm-t és +211 cm-t jelentene, míg a „rendes” Adria feletti érték (105,7 m A.f.) +161 cm-es vízállásnak felelne meg, ami Krieger mérései idején is magas vízállásnak számított.219 A tó vízmélységének (vízállásának) változásaira vonatkozó megállapítások után Krieger megjegyezte, hogy szárazságkor a feltüntetettnél nagyobb mértékű is lehet a csökkenés, s hozzátette, hogy a Sió kifolyásának feneke 3 öl 5 1/2 217 Hrenkő (1971) „...a Balaton vízfelületén ábrázolt mélységvonalak (amelyek a lépcsőzetes vízleeresztés utáni vízpartokat jelöli ki), tulajdonképpen a szintvonalas ábrázolás korai megjelenési formái!" (268. p.) Papp-Váry (2002) „A csökkentéssel megváltozó Balaton kiterjedését térképészetünkben elsőként mélységvonalakkal szemléltette.” (29. p.) 218 Gyürke, Muszkalay és Rákóczi (1980) A mélységmérések alapján rajzolt izobát-vonalas térképek kisebbített ábráit közölték a szerzők Krieger „egyszerűsített” térképábrájával együtt, amelyen a 3 és 1/3 öles mélységvonalat hibásan 2 ölnek tüntették fel. (176-179. p.) 219 D’Estopigniani János Sió balatoni torkolatának helyszínrajza c. kéziratos térképe (MOL S. 12. Div. XVI11. No. 31.) által ábrázolt partvonal alapján 1787-ben a Balaton vízállása 106,5-106,7 m A.f. magasságú lehetett, ami 30-50 cm-rel haladta meg a Krieger által közölt legmagasabb szintet.
