Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
V. A Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásának első tervei
182 V A SÁRVÍZ, A KAPOS ÉS A SIÓ SZABÁLYOZÁSÁNAK ELSŐ TERVEI lábbal (7,42 m) fekszik magasabban, mint a Balaton maximális mélységének fenékszintje, és ezért nem csoda, hogy gyakran megtörténik, hogy a Sió a torkolatánál kiszárad. Ezek szerint az 1770-es évek közepén a Sió kifolyás küszöbe mai mértékkel számítva 104,6 m A.f. magasságú volt, s érthető a torkolat gyakori kiszáradásának felemlítése. De nemcsak ezért okolta a magasan fekvő torkolati küszöböt, hanem a Balaton áradásaiért is, és megjegyezte, hogy minél inkább megközelíti a torkolati fenékszintje a Balaton legmélyebb fenékszintjét, annál nagyobb mértékben járul hozzá a tó vizének leapasztásához. Krieger ezután rátért a Sió jellemzésére, amit előzőekben már ismertettünk a Siót bemutató részben, az elmocsarasodás okaival együtt. Az öt pontban összefoglalt elmocsarasodást előidéző okokat Cholnoky (1918) és Bendefy (1973) pontatlanul fordítva tették közzé, ami miatt az első és a harmadik pont tartalmilag eltér a tervezetben leírtaktól. Az első pontban ugyanis a bevezető mondattal együtt Krieger a következőket írta: „Paludum verő Fluvii Sió causa est ipse alveus eiusdem fluvii vitiosissimus nam: 1° Inter molam Kilitiensem et Szabbadi expletus habetur, quam expleturam operationes in excavando orificio superioribus annis per I Cottus Simeghiensem, et Weszprimiensem tentatos causasse passim Fertur.” Cholnoky (1918) által közölt fordítás szerint220 „A Sió mocsarainak oka a folyó medrének elfajulása, mert: 1. A kilitii malom és Szabadi határa közt eldugulás van, amelyről azt mondják, hogy azokat a munkálatok okozták volna, amelyeket évekkel ezelőtt Somogy és Veszprém vármegyék hajtottak végre, hogy a Sió eredetét kinyissák.” Bendefy (1973) szerinti fordításban:221 „A Sió(-völgy) pedig azért mocsarasodott el, mivel a folyó medre — az alábbi okok miatt — hibás: 1. A Kiliti-malom és Szabadi birtok között feltöltődött, ezt a feltöltődési az elmúlt években Somogy és Veszprém megye megkísérelte kiásni”. Cholnoky szövege azért tér el félreérthető módon Krieger kéziratának eredeti szövegétől, mert a folyó medrét elfajultnak és eldugultnak minősítette. Az elfajult (depravatus; corruptus) és az eldugult (obturor) szavak nincsenek az eredeti szövegben, a vitiosissimus szó (vitiosus = hiba, fogyatékosság) pedig csak nagyon áttételesen értelmezhető ezeknek. Ezen kívül, amint azt az előzőekben már több alkalommal kifejtettük, a Siónak az 1700-as évek első felében időszakosan még két kifolyása lehetett és vize szabálytalan mederben folyt a Kiliti és Szabadi között elterülő berekben. Krieger szövegéből nem tűnik ki pontosan, hogy az említett munkálatok melyik kifolyás torkolatánál történtek, de a betöltődés csak az ősi lefolyás medrére vonatkozhatott, mivel az húzódott a kiliti malom és a Szabadi birtok között. Bendefy szövegében pedig téves az a megfogalmazás, miszerint Somogy és Veszprém vármegye a feltöltődött folyómedret kísérelte meg kiásni a kiliti malom és a Szabadi birtok között, mivel Krieger egyértelműen azt írta, hogy a folyónak mederből való kilépését azok a munkák okozták, amelyekkel a két megye megkísérelte a torkolat kiásását. Deák szerint az 1. pont szövege magyarul a következő: 1. A kiliti malom és a szabadi uradalom között van egy olyan szakasz, ahol a medréből kilép. Ezt a kiöntést a korábbi években Somogy és Veszprém megyéknek a torkolat kiásására tett kísérlete okozza. Az ugyancsak hibásan közölt harmadik pont eredeti latin szövege a következő: „III. Prope confluxum cum paludibus Tiszta-Viziensibus plane absorbetur, et sub cespite contiunato impedito dejfluxu supra Possessionem Hidvégh promonat”. Cholnoky (1918) szerint: „3. A Tisztavíz mocsaraival való összefolyás után meg éppen eltűnik a folyó a láp alatt, 5 csak kevéssel Hídvég fölött bukkanik újra elő, persze útjában erősen hátráltatva.” Bendefy (1973) fordításában: „3. A Tiszta-víz beömlésénél a mocsár elnyeli a Siót, s a gyep-akadály egészen Hídvégig megmarad.” Cholnoky szövege lényegében megfelel az eredeti kéziratban foglaltaknak, azzal az eltéréssel, hogy benne a kevéssel (paulo) szó is szerepel, ami nincs az eredetiben, hanem csak a másolatokban (így a Descriptioban) található. 220 Cholnoky (1918) 216. p. 221 Bendefy (1973) 54. p.
