Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
V. A Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásának első tervei
180 V A SÁRVÍZ, A KAPOS ÉS A SIÓ SZABÁLYOZÁSÁNAK ELSŐ TERVEI folyó vízmennyiség 23—24 m3/s-ot tett ki, ami közel azonos a 20. század második felében mért március-április havi értékekkel. (A Zala havi vízhozamának átlaga 1981-1995 között márciusban 12,99 m3/s, áprilisban 10,87 m3/s volt). Mindezek ellenére kijelenthető, hogy Krieger volt hazánkban az első, aki vízháztartási tényezőként lefolyási adatokat határozott meg, amelyek jól tükrözték a valóságos viszonyokat. Ezt Cholnoky (1918) is megállapította, amikor említett véleményével ellentétben Krieger vízhozamméréseiről a következőket írta: „...a folyók vízmennyiségét percenként, köblábakban a valóságnak bámulatosan megfelelően adja. A mérés és tanulmányozás gondosságának rendkívüli mértékéről tanúskodik ez.”215 A vízhozamokra, pontosabban a VI. táblázatra, való egymondatos utalás után Krieger a tó medrét a következőképpen írta le: „A tó kezdetétől egészen a Keszthely közelében lévő Iszép [Iszap] szigetig szinte teljesen elmocsarasodott, sással és náddal benőtt, ez alól kivételt képez az északi part, amely helyenként ugyan náddal borított, de egyébként teljesen tiszta vízfelületű. A meder a partok mentén részben homokos, részben köves, középtájt pedig iszapos és azt nagyon jó minőségűnek találtam. Ilyen szempont szerint ítélve az északi oldalt kövesnek, a délit homokosnak, a keletit kavicsosnak, a nyugatit iszaposnak mondhatom.” A tómeder tömör jellemzése után tervezetében a tóvíz mélységére vonatkozó adatokat szerepelteti. Ezeket Bendefy a Balaton régi vízállásaival foglalkozva saját koncepciójának megfelelően értelmezte.216 A latin nyelvű kéziratban a Balaton mélységéről a következők olvashatók: „Profunditas eius statu ordinario e régióné possessionis Vörs, et paludes Hévizienses est unius dumtaxat orgiáé et illa est minima. Crescit tandem satis aequabiliter usque Trajectum Tihanyenesem, ubi 4 1/2 orgiis adequat. Illud puctum est profundimissimum, ita et ex tota peripheria aqua, et deproperare posset. Dantur quidem passim loca plus minusve altiora, vei profundiora, quam aequabilis Profunditas secum ferret, séd ob exiquitatem extensionis non merentur attentionem.” (Magyarul: „Mélysége rendesen a Vörs puszta vidékén és a Hévízi mocsarak tájékán egy ölnyi, és ez a legkisebb vízmélység. Ez meglehetősen egyenletesen emelkedik a tihanyi révátkelőig, ahol 4 és 1/2 ölnyi. Ezen a ponton a legmélyebb, mivel az egész környékről a víz csak ezen keresztül tud átá- ramlani. Előfordulnak ugyan a középmélységet meghaladó, vagy annál kevésbé mély részek, de ezek kiterjedésüknek csekély volta miatt említésre sem méltóak.”) Az idézettek szerint Krieger a tó vízmélységéről két konkrét adatot közölt; a vörsi határ és a hévízi mocsarak tájékán (a Diás szigettől nyugatra), 1 ölet (kb 1,9 méter), és a tihanyi átkelőnél 4 1/2 ölet (kb. 8,5 méter). Az előbbi helyen, az 1983-ban készített l:10000-es léptékű térképen a magassági szint átlagosan 104,0 m A.f. Ha ehhez a (mederfenék) szinthez hozzáadjuk az egy ölnek megfelelő 1,9 méternyi vízborítást, akkor az 105,9 m A.f. magasságú vízszintet jelent. A tihanyi átkelőnél mért 4 és fél öl (8,5 m) Krieger Balaton térképén lévő ábrázolás szerint 1775-1776-ban abban a vonalban lehetett, ami ma is összeköti a tihanyi és a szántódi révkikötőket, s ennek alapján a mérés helyét meg lehetett határozni. A tihanyi révkikötő előtt ugyanis Cholnoky (1918) által közzétett, „A tihanyi szoros mélységeinek térképe” c. ábrán az átkelő vonalában a legmélyebb helyet jelző izobátok mai mérték szerint 96,21-97,21 m A.f. magasságúak, amihez ha hozzáadjuk a Krieger által mért 8,5 méter vízoszlopot, akkor a tó vízszintje 104,7-105,7 m A.f. magasságot érte el. A vörsi mélységadat alapján csaknem biztos, hogy a mérés a 97,2 m A.f. izobát vonala körül történhetett, s ezért a Balaton vízszintje 105,7 m A.f., vagy ennél 40-50 cm-rel alacsonyabb volt, amikor Krieger itt a mérőzsinórját leeresztette. Az általa legmélyebbnek tartott helyet a MOL-ban őrzött, az előzőekben ismertetett és kisebbített formában könyvünkben bemutatott térképén a Tihanyi-félsziget csúcsa előtt „Profunditas maxima ped: 27” (27 láb maximális mélység) felirattal jelölte meg. 215 Cholnoky (1918) 10. p. 216 Bendefy (1972) A Balaton 18. századi magas, általa 110,3 mA.f. szintűnek tartott vízállása mellett érvelve többek közt azt írta, hogy „Krieger a Balaton 1764. évi vízszintjét gondos szintezéssel 109,03 mA.f. magasságúnak határozta meg”, majd néhány bekezdéssel később azt közölte, hogy „1776-ban a... tó vízállását... Krieger és Walcher egymástól függetlenül meghatározta, Krieger mélységméréssel Walcher pedig szintezéssel. Eszerint a medence legmélyebb részén a tó 3 öl és 2 láb mély. Mivel a medencét a 101,0 m-es izohipsza jellemzi, a Balaton vízállása 1776-ban 107,3 mA.f. magasságú volt” (353-355. p.) Ezek az állítások megalapozatlanok.
