Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
V. A Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásának első tervei
176 V A SÁRVÍZ, A KAPOS ÉS A SIÓ SZABÁLYOZÁSÁNAK ELSŐ TERVEI gatója, egyúttal Krieger Sámuel geometra úr a Sió és a Kapos folyók és a Balaton tó szintezésének, valamint térképezésének felülvizsgálája és kiküldött vízépítő', a bevezető' előadást tartó Krieger Sámuel geometra vett részt a királyi bizottság munkájában."202 Az ülésen a fentieken kívül jelen volt még a tihanyi apátúr és a veszprémi káptalan képviselője is. Július 7-én délelőtt, az előző napi ülés befejezéseként Sigray még külön megbeszéléseket folytatott és utasításokat adott a tervezet és a térképek további sorsával kapcsolatban, majd Tolna vármegyébe indult WALCHERrel együtt. Tihanyból átkelve a tavon, Ádándon és Hídvégen át Ozoráig mentek.. (KRiEGERről a napló e naptól kezdve nem tesz említést. O Tihanyból valószínűleg egyenesen Sopronba távozott.) Július 8-án a királyi biztos Ozoráról az oda érkezett Bőhm Ferenccel és WALCHERrel együtt Simontomyán át Sióagárdig szemlézték a Siót és a Sárvizet, este Agárdon szálltak meg. A következő napon Agárdról indulva haladtak Sárvíz, illetve a Sárvíz-csatorna mentén fölfelé, s Cecénél Walcher elvált SiGRAYtól és a Duna- menti postaúton elindult vissza Pozsonyba, illetve Bécsbe. Sigray és Bőhm Láng-pusztáig ment, ahol megszálltak és befejezték Bőhm sárvízi igazgató-főmérnöki megbízatásával kapcsolatos megbeszéléseket. Bőhm visszatért Tatára, Sigray báró pedig egyedül folytatta a Sárvíz és a Sárvíz menti mocsarak tanulmányozását. Július 11-én Csősz és Tác környékén vizsgálta a kiásott csatornát és a malmokat, este Pentele-pusztán szállt meg. A következő napon a Sárrét környékét szemlélte; a napló szerint igen részletesen az addig végzett mo- csárlecsapolásokat tanulmányozta, majd július 13-án Nádasladány, Veszprém környékén vizsgálódott, 14-én Papkeszin és Felsőörsön volt miután befejezte előzőleg a sárvízi helyszíneléseket. Felsőörsről július 15-én indult haza az ivánci birtokközpontba Nagyvázsony, Vásárhely, Hosszúpereszteg, Vasvár, Körmend útvonalon, és július 18-án érkezett Ivánéra. Ennek a kerülő útnak valószínűleg birtok- és rokonlátogatási okai lehettek. A helyszíni bejárás - beleszámítva a főispáni tevékenységgel és a tihanyi ülésezéssel eltöltött időt és a felkészülést - SiGRAYnak 40 napig tartott. Krieger 29 napon át működött közre, amiből 8 nap a Kapos és a Sió felülvizsgálati szintezésével telt el. Walcher 26 napig vett részt a bejáráson és ő is 8 napot töltött el szintezési munkákkal. Bőhm viszont csak 3 nap volt együtt SiGRAY-val és csak a Sárvízzel kapcsolatban. A bejárás az ismertetettek szerint valamennyiük számára rendkívül nagy fizikai megterhelést jelentett, különösen Joseph WALCHERnek, aki ekkor elmúlt már 57 éves. Amikor terepszemléztek vagy szinteztek, naponta 50—60 km-t tettek meg lóháton, szekéren vagy gyalog. Ha ehhez hozzávesszük, hogy közben magas szintű szellemi tevékenységet folytattak, teljesítményüket a legnagyobb elismerés illeti az utókor részéről. Az eddig ismertettek alapján még világosabban kitűnik Krieger tervezetének történeti értéke, és a vele kapcsolatban közölt elmarasztaló vagy valótlan állítások tarthatatlansága.203 Krieger Sámuel (könyvünk 1. melléklete.ként közölt) 1776. évi szabályozási terve tulajdonképpen öt részből áll. Az egyes részeket Krieger az alcímeknél - a vízimalmokkal foglalkozó negyedik rész 202 A királyi küldöttségnek Sigrayval együtt hét tagja volt; közülük öten megyei alispánok voltak, akiknek közigazgatási feladatkörébe tartoztak az útépítési, a vízszabályozási, malomépítési, közmunka-kirendelési ügyek. A tihanyi tanácskozás tehát elsősorban szakmai jellegű volt, ahol Krieger szabályozási tervjavaslatát a monarchia legismertebb szaktekintélyének, J. Walcher hírneves matematikusnak, hajózási igazgatónak opponensi véleménye alapján vitatták meg, és fogadták el. Krieger Tihanyban adta elő (olvasta fel) a 1. mellékletet képező tervezetet, bemutatta a táblázatokat és a Balaton, valamint a Sió szabályozási térképeit, s válaszolt a feltett kérdésekre. Teljesen megalapozatlan a tihanyi tanácskozással kapcsolatban Bendefynek és V. Nagynak (1969) az a közlése, miszerint „Bizonyos fokig már az ülés kezdetén eldőlt a Balaton sorsa mert a bizottság tagjai előzetesen írásban megkapták Krieger javaslatát, és ennek következtében már az első percekben egyöntetűen állást foglaltak amellett, hogy a Balaton vízszintjét szabályozó csatornát meg kell építeni.” (101-102. p.) A valóságban az történt, hogy a Krieger által előadottak és Walcher felülvizsgálati véleménye alapján megvalósíthatónak tartották a szabályozási tervet, és elfogadták azt a további intézkedések alapjául. 203 Krieger tervezetével kapcsolatban több tévedés olvasható Bendefynél és V. Nagynál (1969), akik a következőket írták: „Bőhmnek már rendelkezésére állott Krieger Sámuel nagy Balaton-térképe. Ez a felvétel és lecsapolási terv feltehetően 1763 és 1765 között készült, valószínűleg a helytartótanács költségén. A térkép egyik korábbi, de nem a legelső Balaton-lecsapolási tervünk... korban megelőzi Mikoviny Sámuel terve, amely szóról-szóra, vonásról vonásra egyezik Krieger kb. 35 évvel későbbi tervével... Krieger a helytartótanácstól csakis olyan rendelkezést kaphatott, hogy a már meglévő Mikoviny-féle lecsapolási terv megvalósításához szükséges geodéziai (félként lejtmérési) munkálatokat hajtsa végre." (100. p.)
