Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
V. A Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásának első tervei
KRIEGER SÁMUEL 1776. ÉVI TERVE A KAPOS, A SIÓ ÉS A BALATON SZABÁLYOZÁSA... 177 kivételével - római számokkal jelölte meg.204 A kézirat 13 megszámozott és címmel ellátott táblázatot tartalmaz, amelyek több száz adatot foglalnak magukba. A terv első részében Krieger a Kapóst, valamint annak mocsarait, vízimalmait jellemezte és a mocsarak lecsapolására, a folyó szabályozására (csatornázására), a malmok átépítésére vonatkozó javaslatait fejtette ki. Elsőként írta le, hogy a Kapos Kis-Korpádnál ered és 52 800 öl, azaz valamivel több mint 100 km hosszúságban Tolnanémediig tart, ahol a Sióba torkollik, majd utóbb azzal együtt a Sárvízbe folyik.205 Az I. táblázatban a Kapóst, illetve annak mocsarait tápláló 41 forrás és 70 patak vízhozamát tüntette fel, melyek mérései szerint percenként összesen 34547 köbláb206 (1091 m3) vizet szállítottak, ami mai mértékben számítva 18,2 m3/s-nak felel meg. Ezek az adatok azt mutatják, hogy eléggé pontosan mérte meg a Kapos hosszát, mely a mai hidrológiai nyilvántartás szerint Kis-Korpádtól a Sióba torkollásig 111 km hosszú, s ebből a Kis-Korpád és Kaposújlak közötti szakasz mintegy 10 km-t tesz ki. (Krieger Kapos-szabályozási tervében Kaposújlaktól látta szükségesnek a folyó csatornázását, ezért minden jel szerint innen származik a Kapos általa megadott hosszúsága.) Vízhozammérései is elfogadhatóak, mivel a Kapos vízhozama a csapadékosabb hónapokban többszöröse lehet a folyó évi átlagos 7,2 m3/s-os vízhozamának. A II. táblázatban Kis-Korpádtól Simontomyáig a Kapóson akkor lévő 17 vízimalom jellemző adatait tüntette fel. Összegzésképpen kimutatta, hogy a vízszint esése a kaposújlaki malomtól a Sárvízig szabályozandó szakaszon 128 láb 10 hüvelyket (40,7 métert) tett ki, s megjegyezte, hogy ezért a kiszárítási műveletek megvalósíthatók. A II. táblázatban adatokkal ismertetett malmok közül 14-et a tervezet szövegében is felsorolt, azokat arab számokkal, mocsaraikat pedig kisbetűkkel jelölte. Ezek a betűjelek nyilvánvalóan a Kapos-szabályozási térképére vonatkoztak, ami mint említettük, eddig még nem került a kutatók kezébe. Krieger szerint a megjelölt, illetve megnevezett malomgátak és malmok rossz elhelyezésüknél fogva nemcsak a Kapós- völgyet mocsarasították el, hanem hatásfokuk is gyenge volt. Néhány helyen a gátak két öl (3,79 m) mélységű vizet tartottak vissza úgy, hogy abból csak 1-2 lábnyit (30-60 cm-t) hasznosítottak. A megmaradó 10 láb- nyi (azaz több mint 3 méternyi) vizet oktalanul gyűjtötték össze, s „ezért nem csoda, ha elsősorban nyáron az oly bőséges vízkészlet ellenére vízhiánnyal küszködnek és kínos szárazság sújtja a malmokat” írta Krieger. Szerinte a meglévőket többnyire megfelelően építették, és azok a szabályozott Kapóson haszonnal volnának működtethetők. A Kapos csatornázásával kapcsolatban megnyugtatta a birtokosokat, hogy nincs okuk malmaik miatt aggódniuk, „mivel a csatornát arra vezetnénk, ahol a malmok éppen vannak, és maradhatnának a helyükön úgy, ahogy építették őket, kivéve kettőt vagy hármat, amelyeket át kell építeni a csatornához■” Kifejtette, hogy a tervezés során a közérdekű malmokat, a lehetőség szerint igyekezett kiigazítva a helyükön megtartani. Természetesen szem előtt tartva azt is, hogy megtartásuknak milyen hatása lehet a kiszárításra. Hangsúlyozta, hogy a Kapos-szabályozás tervének lényege az, hogy a víz levezetésére szolgáló medret vagy csatornát olyan méretűre kell ásni, hogy az azokban levezethető víz mennyisége megegyezzék a lecsapolandó területről lefolyó víztömeggel. Iránymutatásul hozzávetőlegesen megadta a Kapos-csatorna méretezési adatait Kaposújlaknál és Pincehelynél, az ásandó csatorna két szélső végénél. Ezen kívül öt pontba foglalva leírta azokat a tennivalókat, amelyek a Kapos csatornázásának legfontosabb elemeit képezik. Felhívta a figyelmet arra, hogy a „Kapos folyó mielőtt a Sárvízbe ömlene, a Sióval egyesül, ebből következően a két folyó körüli munkálatokat feltétlenül erre a kölcsönös összefüggésre való tekintettel kell végezni". A III. táblázatban a Kapos mocsarait, illetve a lecsapolandó mocsárterületeket ismertette (birtokonként négyszögölekben), valamint azt a nyereséget (pozsonyi mérőben kifejezve), amihez akkor jutnak a tulajdonosok, ha a kiszárított területet szénakaszálóként hasznosítják. Nehéz elképzelni, hogyan állapította meg négyszögölnyi pontossággal a birtokonként lecsapolandó területek nagyságát, és miként számította ki, hogy azok hány pozsonyi mérőnek megfelelő nyereséget jelentenek majd, mivel ez még napjainkban is nagy munkát jelentene. A táb2(M Az eredeti kéziratban a III. számmal jelölt rész után az utolsó rész az V sorszámot viseli, közben a vízi malmok tervéről szóló IV részt Krieger elmulasztotta megszámozni. 205 Krieger a kéziratban a Kapos szabályozását Kaposújlaktól kezdi, ill. a folyót innentől írja le mederrel. 206 Egy köbláb 31.6 liter = 0,0316 m3.
