Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
V. A Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásának első tervei
KRIEGER SÁMUEL 1776. ÉVI TERVE A KAPOS, A SIÓ ÉS A BALATON SZABÁLYOZÁSA... 171 Arra is rámutattunk, hogy Krieger kéziratának szövegét a korabeli hivatali és műszaki nyelvezet sajátos zsargonja miatt nagyon nehéz fordítani, ugyanis a 18. században ez jelentősen eltért a klasszikus irodalmi latintól. Ez más 18. századi szerzők műveinek fordításánál is problémát jelentett.191 Kérésünkre a kor latin nyelvének kiváló ismerője, Deák Antal András átültette magyarra Krieger Sámuel eredeti kéziratát. Ez a fordítás könyvünk 7. mellékletét képezi, s ennek alapján ismertetjük Krieger 1776. évi tervét, ill. az ahhoz kapcsolódó kutatási eredményeket. Az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött eredeti kéziratot merített, vízjeles, jó minőségű papírlapokra írta Krieger, tustintával. A lapok mérete 35,5x24,2 cm, vagyis nagyobbak mint a mai A/4-es szabványméret. A kézirat összesen 16 lapból áll, amelyeken a címlapon kívül 26 Krieger által megszámozott oldal tartalmazza a tervet. A 15-23. oldalakon a táblázatok találhatók. Az oldalak vékony vonallal bekeretezettek, a lapszélektől fent 10, alul 8, bal oldalon 35, a jobb oldalon 25 mm távolságban. Az első címoldalon a különböző nagyságú betűkkel írt sorok alatt jól láthatók az előrajzolt ceruzás sorvonalazások, és ugyancsak jól kivehetők a táblázatok ceruzavonalazásai is. A kézirat valamikor egy kötet része lehetett, legalábbis erre utal a lapokat összefűző cérna és a lapok külső élein lévő sötétpiros festék. A kötet valószínűleg a Helytartótanács Balaton-szabályozással kapcsolatos iratait tartalmazhatta, és a helytartótanácsi levéltári anyagok között őrizhették az 1800-as évek utolsó évtizedeiben végrehajtott selejtezésekig, amikor valaki kivette belőle, s ezzel megmentette az utókor számára. Azt, hogy a kéziratot Krieger maga írta, több térképen lévő hitelesített kézaláírása, a térképekre saját kezűleg írt szövegei és más kéziratai bizonyítják.192 Krieger eredeti kéziratának teljes másolata a MOL -ban az Esterházy-család levéltárának iratai között E26.P.200. jelzeten, „De Regulatione Fluvii Sió & Lacus Balaton de Annis 1776, 1803, 1804" megnevezéssel ellátva, 7 összehajtva egybefűzött ívrét papíron (14 lapon) található. A másolatot szép (olvasható) kézírással készítették, a címlapra pedig legalul kiegészítésképpen felírták: „Ad dictos fluvius et Lacum Operans infra scriptus Mathematicus” szöveget. A másolás során a címlap szövegén változtattak, amelyek részben az uralkodó titulusaival, részben a folyónevek írásával kapcsolatosak. (Pl. Saár helyett Sárt. Sió helyett Siót, Kapos helyett Kappost írtak). Az eredeti szövegen tulajdonképpen nem változtattak, de egyes esetekben Krieger latin írásmódján igazítottak és nyelvtani hibáit kijavították.193 A kéziratmásolatban csak egy lényeges kiegészítés történt; a IV fejezet végén egy igen gondosan kidolgozott rajzot helyeztek el, ami a javasolt malomfej-kialakításokat ábrázolja. A kéziratmásolat aláírásaként a következők olvashatók: „Sámuel Krieger Per R. H: Juratus et I. Cottus Soproniensis Ordin:Mathematicus”, azaz „Krieger Sámuel M.K. hites [esküdt] és tekintetes Sopron vármegye rendes [kinevezett] mérnöke.” A másolatot Krieger halála után készítették, valószínűleg az 1790-es években, de a készítés időpontjára utaló jegyzet nincs a lapokon, mint ahogy a másolatot készítő neve sincs feltüntetve. Az iratcsomóban a másolat előtt található 7 lap terjedelemben Nagy József, Somogy vármegye mérnöke által a másolatból kiírt második fejezet a következő címmel: „De fluvio Sió et Lacu Balaton". A kiírás második lapjának hátoldalán a kiírással megegyező kézírással olvasható a következő szöveg: „ Cum originali collatur et exaratur per me Josephus Nagy m.p. I. Cottus Simegh. Jut: Geometram ” azaz: „Az eredetivel összevetette és hozzá igazította Nagy József, T. Somogy vármegye hites földmérője." Ez a másolatból kiírt kópia valamikor 1803-1804 körül készülhetett, de azt nem lehet tudni, miként került a tatai Esterházy-uradalom levéltárának iratai közé. 191 Pl. Tamai Andor (1984) könyvének előszavában arról írt, hogy Bél „latin stílusát a maga korában sokan csodálhatták, nem kevesen ellenszenvesnek találhatták... szóhasználata olyan egyedülálló volt, hogy...a legnagyobb latin szótárakat kell fellapozni egy-egy kifejezésének megállapítására. 192 Az írásazonosításnál Krieger kéziratos térképei közül a MOL -ban őrzött S. 12. Div. VIII. 283., az S. 11. No. 1778:1 és 1778:2, az S. 12. Div. X. No. 52:1 jelzetű térképeit, valamint a sárvízi malomgátak felméréséről készített jelentéseit hasonlítottuk össze a kézirat betűivel és írásjeleivel. 193 A másolatban a kriegeri kéziratban olvasható szavak egy részét „helyesbítették”, a latin nyelvhelyességnek megfelelően a szó elejét kisvagy nagybetűvel írták, az „i" betű helyett esetenként „j” betűt írtak (pl. eiudem helyett ejudem), a római számok helyett arab számokat használtak.
